Emlékezzünk a Holdra szállásra

Éppen mához 50 éve, hogy ember lépett a Hold felszínére, és ezzel az emberiség eddigi legnagyobb utazása megvalósult. Neil Armstrong kis lépése valóban óriási lépés volt, hiszen hosszú út vezetett a gyűjtögető, vadászó fajtól az űrutazásokra is képes, idegen égitest(ek)re is ellátogató emberig. Éppen ezért tartom én ezt az eseményt közös történelmünk legnagyobb eredményének. És igen kellett hozzá egy hidegháború, egy űrverseny, nem éppen a legbékésebb időkben történt meg, ami azért beárnyékolja az eseményt. De az akkori kor embere még ha egy kicsit is, de elfelejthette, hogy nemzetekre tagolja magát, és egységes fajként, közösen elért eredményként tekintett erre az utazásra. Szerintem máig ez az esemény egyedülálló ebből a szempontból, és éppen ezért egy rendkívül fontos üzenetet hordoz. Az emléktábla szövege jól összefoglalja ezt.

„Itt vetette meg az ember a Föld bolygóról először a lábát a Holdon. Békével érkeztünk az egész emberiség nevében.”

Nagyszerű pillanat lehetett ezt átélni, én még nem születtem akkor meg, de remélem a következő "nagy lépést" megélem.

Kösz hogy elolvastad, történet mesélést nem szándékoztam írni, ez csak a saját gondolataim leírása volt.