Én és a roadster élet

A roadster életérzés... átjárja a szél az utasteret, a sport futómű gyönyörűen fekszi az utat. Szédületes kanyartempók, fantasztikus szívó motor hang. Motorféknél halkan pattog a kipufogó. Nem olyan hülye gyerek módra, hanem finoman, diszkréten... jól hangzik, ugye?

Anno amikor elkezdtem roadstereket nézni, nem értették, miért tekintem alapnak a klímát? Mert a valóság az, hogy inkább a dugóban araszolás, és a 40-45C° feletti hőségben szikkadás a napon. Ponyva alatt lehet jobb lenne, de inkább elolvadok a napon, csak azért sem. Olyan csodás a szívómotor hangja, az alatt az egy-két kocsinyi táv alatt, amíg haladni tudok. Persze, este, éjszaka azért hozza amit vártam. Amikor az éjszaka csodás levegője átjárja az utasteret. Az erdő illata... meg a nyomorult egykilenctádé füstje ami mindenáron fel akar hergelni, hogy gyorsuljak vele. Lónak a f**át.

"Gecinémet, elém úgy sem jössz be..." gondolhatja a hétköznapi autós, miközben már 500 métert indexeltem mellette. Pedig nem tolakszom, szimplán csak ott tudnék amúgy is besorolni. Persze megoldhatom erővel is, de annak mi értelme? Na meg a csodálkozás, az értetlenkedés: "ez most tényleg beenged/elenged/átenged?" Hát, igen, nem verseny, nem osztanak díjat a kereszteződésben annak aki elsőnek ér oda.

Életre szóló barátságot is kötöttem már a vérvitarásokkal. 70-es szakaszon ha 55-tel megy és én utol érem, tuti megtalálja a pedált és bármeddig gyorsul, csak nehogy egy centit előrébb legyek. Lehet mégis osztanak valami díjat?
Na meg a "márkatársak". Bármekkora forgalomban menne nekik a cerka méregetés. Ilyenkor szoktam elfelejteni zöldre elindulni. Remélem örömet sikerül okoznom, hiszen lenyomott.
Mondjuk nekem enélkül is megy otthon a romantika.

Aztán ott vannak a Miatások. Na, ők nem spanolnak. Pedig szép autók és elismerően bólintanék én át oda is, de mereven néznek előre. Tudom, gizdanémet...

Szerviz is volt már. Gatyámat ott hagytam. Mondjuk az fedezte is a karbantartást. A legdrágább az olajgomba volt. Abból a minőségi volt kb. 25 ezer forint. Mondjuk a hat darab gyertya sem volt olcsó. Még jön a kettős tömegű lendkerék és az ő hű társa a kuplung és annak cseréje. Na, az egy kicsit húzósabb lesz, de ha van pénz majomra... azt mondtam már, hogy faternak volt egy rézuszmajma? Bettinek hívták... volt hozzá banán is.

Már csak egy jó gumi szett van hátra. Majd elmondom a barátnőmnek, hogy nyaralás helyett nézegethetjük azt a szép négy darab gumit. Persze fotóról, mert a nyaralás nem maradhat ki.

Éhes típus a drága, simán beette klímával a 12,5 Litert városi araszolásban. Ilyen ez a "sorhat" 3.0i...
Mondjuk a céges 1.4T is megeszegeti olykor a 10-11 Litert.
Mondjuk ilyen üzemanyag árak mellett lassan Cofidis hitelre tankolom majd kétezerért tele.

Persze megy a petting is a verdárval. Simogatom nagy bőszen, hogy csillogjon.

Azt mondtam már, hogy ez az autó olyan mint egy töltött fegyver? Mondjuk patronos, de azért én félek tőle. Tisztelni kell, mert DSC ide vagy oda, azért van neki saját akarata is. Itt nincs menet közben csajszi simogatás, mert a nyomvályú egy pillanat alatt elhúzza a kormányt, aztán jön a GTK. Bontva is hasonló sorsúak vannak.
Mondjuk lámpánál mehet a tapi, de csak ésszel mert belátnak ugye...

Tesók is csípik a verdát. Volt aki a "korának megfelelő állapotú" Mercedesből áténekelt nekem. Kedves gesztus volt tőle.
Volt egy jól lebarnult csapat ahonnan bekiabált az egyik sasszemű úriember: "De szép verdád van cigány!" Jól kiszúrta a nyolcadvért.

Mindennap egy élmény közlekedni az autóval. Remélem sokáig élvezhetem még. Addig is kerülöm a vérvitarásokat.