Aztán mégis beleugatok

Láttam itt egy bejegyzést kutyaszaporításról és kutyatartásról. A bejegyzés nagyobbik felével egyetértek, de a végével amivel a szaporítókat és a kutyavásárlókat védi és mosdatja a szerző, a legkevésbé sem.
Párommal menhelyeknek segítünk 7 éve, ami a következőkből áll:
-Kirakott kutyák szocializálása, otthonhoz, rutinhoz, macskához szoktatása örökbefogadás előtt a saját házunkban. Ez általában 1-3 kutya, 2 hét és 6 hónap közti időtartamra.
-Anyagi és nem anyagi segítség a helyi menhelynek és az agárspecifikus menhelynek. A probléma mérete miatt eddig csak agarak jártak nálunk, más fajta nem ha jól emlékszem, most is van 2.
-Fókák ellenőrzése bejelentés után, adott esetben begyűjtésük és menhelyre szállításuk ahol rendbevágják őket és 1-3 hónap múlva visszaengedik őket az óceánba.

Persze a fentieken felül rendelkezünk hétköznapi állásokkal mindketten, teljes munkaidőben.

Szóval a szerzőnek annyiban igaza van, hogy sok ember 1-1 influenszer gondolatait átveszi sajátok hiányában aztán ontja magából ezerrel, kéretlenül, tényleges tapasztalat nélkül. Vagy csak szimplán más elképzelései vannak és semmi mást nem fogad el. Nekem is jött már oda ember, hogy mit piszkálom a fókát majd a természet elintézi (igaz sok eleve emberi behatás eredményeként kerül szorult helyzetbe, szóval ennyit a természetről) és már én is üvöltöttem emberrel, hogy azonnal hagyja békén a fókát, marhára nem kell visszaterelni a vízbe, és ez hiába "kéretlen tanács", szükségszerű volt melőtt a tudatlan barma miatt sokkot kap és elpusztul az állat. Mert a fóka vízi állat. Az b...g, lehet újra kéne olvasni a biológia 12 éveseknek könyvet.

Nálunk elég sokan tenyésztenek agarakat versenyezni, amit elég szigorú szabályozás övez, kötelező bejelentéssel, chippel és egyedi azonosító fül belsejébe való tetoválással, igazolvánnyal. Aztán valahogy mégis eltűnik 1500-2000 bejegyzett agár a semmibe minden egyes évben csak ebben az országban. Mi lesz velük? Természetesen kukázzák őket, lelövik, chipet kivágják, füleket eltávolítják. Ők a szerencsések. A sorban a 2. szerencsésebb a fülekkel vagy fülek nélkül kidobottak. Ha szerencséjük van valaki megtalálja őket és talán jó helyre kerülnek vagy szépen lassan elpusztulnak éhezéstől, betegségtől vagy balesetben. A legszerencsétlenebbeket ketrecekbe zsúfolják és keletre csempészik hajón ételnek, amit ők átélnek a pár hét alatt halálukig az az a pokol, amit a többség el sem tud képzelni. A spanyol tenyésztett agárfélék sincsenek jobb helyzetben (elvből nem írom le a nevüket, egyszer így nevezte a kutyánkat egy spanyol vicceskedve, az autójáig futott), annyira könnyű őket beszerezni a tenyésztőktől, hogy a vadásszezon végén sokat rituálészerűen felakasztanak egy fára majd elvágnak egy vénát hálából a segítségért a vadászatok során. Olcsóbb a következő szezon elején újat venni, mint a holtszezon idején etetni a meglevőt. Szép.
Mellettük pedig ott vannnak a lakókocsik mellett, nem hivatalosan tenyésztett egyedek, amiket csak simán kint tartanak a bozótosokban gyakran étel nélkül, ha pedig legyengülnek, megsérülnek, lebetegednek csak magukra hagynak vagy vízbe dobnak. Csak hogy legyen elképzelés ez hogy néz ki, ideteszek egy képet Kamiliről, tavaly nyáron találtak rá ebben a formában:

Kamili augusztus elején

Kamili felépülve november végén

Kamili nem meglepő módon bejegyzett, engedéllyel rendelkező tenyésztőnél született, aztán a gondosan megválasztott vásárló következtében a bozótosban kötött ki a fent látható állapotban. Nehéz elhinni de felépült és visszanőtt a szőre. Persze azóta egy kicsit bizalmatlan idegenekkel. Más kutyák könnyen végzik amputált végtaggal, hiányzó szemekkel (legutóbb 3 napja volt ilyen) vagy olyan súlyos, kezeletlen betegséggel amit már csak elaltatás követhet.
És akkor nem beszéltünk a tenyésztésnek köszönhető beszűkülő, folyamatosan romló génállományról, aminek következtében olyan állatok kerülnek erre a világra, amik alig tudnak lélegezni, deformált az állkapcsuk, szigorú és nagyon drága diétával tudnak csak életben maradni. Itt az évek során tapasztaltunk pozitív változást a fiatalabb generáció részéről, ők már figyelembe veszik ezt a problémát is, ellentétben a régi iskolát szajkózó kevésbé tudatos "vállalkozókkal". A menhely, beleértve az agárspecifikusat is annyira tele van, hogy még önkéntesből és ideiglenes befogadóból sincs elég. Szerencsére sikerült kiépíteni kapcsolatokat német, belga, kanadai, olasz csoportokkal, akik helyet keresnek az állatoknak az adott országban így évente többször repülünk kutyákkal, hogy az örökbefogadóhoz szállítsuk őket. Hello ökolábnyom. Ezek az emberek általában az útiköltség nagyrészét állják, ami kutyánként 2500-3500 amerikai dollár (és amit mi előlegezünk meg zsebből párommal több kutyára, nem a volt gazdi és nem is a tenyésztő) így az ő esetükben elég valószínű, hogy komolyan gondolják és nem rakják ki ha megunják. Ezek a csoportok amúgy komoly háttérellenőrzést végeznek örökbefogadás előtt, kimennek minden egyes házhoz ellenőrizni a körülményeket, nem lehet csak fizetni és kisétálni egy kutyával.

Minden tenyésztő ilyen hanyag és pénzorientált? Természetesen nem, ahogy közel sem minden állattartó félkegyelmű, elég csak pár darab ahhoz, hogy állatok sora szenvedjen. Nem véletlenül tiltják egyre több online platformon és csoportban a nem haszonállatok adás-vételét. Remélem ez is egyre jobban elterjed idővel.

A gond az, hogy az általános nézet szerint amit a bejegyzés szerzője is hirdet, állatot venni, tartani, sőt kiválasztani mit szeretnénk jog, ugyanúgy mint cipőt venni a kínaiban amit aztán idővel eldobnak ha valami nem OK vele. Állatot tartani, vásárolni kiváltságnak kéne lennie, nem pedig jognak. Azzal, hogy ennyire könnyen, juthat bárki állathoz, ténylegesen mint egy pár cipőhöz, nem a felelős állattartást promótáljuk. Jog akkor lehetne, ha a megközelítés felelősségteljesebb volna mindkét oldalról.
A tenyésztőknek nincs közük ahhoz, hogy ennyi kutya van menhelyen? De bizony, hogy van. És ők mit tesznek ezután? Semmit, nem az ő bajuk ahogy ő maga is leírta, majd a menhely megoldja önkéntesekkel meg adományokből sőt még hírdeti is, hogy nem kell menhelyről választani, vegyél tőle mégtöbbet, jogod van hozzá és senki ne dumáljon bele! A házunkban megfordult összes kutya a 7 év alatt tenyésztőtől volt eddig, 1 kivétellel. Az érvelése majdnem olyan, mintha egy fegyvergyártó mondaná, hogy nincs köze a lövöldözésekhez, a ravaszt más húzta meg. Ok, az összes fegyver gyártótól származik, míg nem mondhatjuk, hogy az összes menhelyi kutya tenyésztőtől, ezt aláírom.
Nálunk pár éve lett bevezetve egy törvény, ami extra adóterhet ró az agarakat versenyeztetőkre és tenyésztőkre. Emiatt már drágább megvenni és futtatni is az állatokat, igaz még mindig nem elég drága, de legalább az adó 100%-a az állatok nyugdíjazás utáni életére, örökbeadására van fordítva. Ez a helyes út, csak ki kéne terjeszteni a teljes skálán az agarakon túl, így a gazda és a tenyésztő is hozzátenné a részét a menhelyek munkájához.
Hogy ehhez a tenyésztőnek semmi köze, a menhelyen csak korcsok vannak? Majd felvilágosítom a házunk mellé kidobott és menhelyre szállított kölyök husky-t, hogy ő tudja rosszul, ő valójában egy korcs és nem a szomszéd megyéből származik, szintén tenyésztőtől.

Ha véleményed van és leírnád, ellentétben az eredeti bejegyzés szerzőjével én nem tiltom le a hozzászólásokat, nem szoktam ignorálni az enyémmel ellentétes elképzeléseket.