Karrier dilemmák

Kicsit úgy érzem megakadtam karrier szempontból, semmi lehetőség, kihívás vagy előrelépési lehetőség, ráadásul mindig elmondják milyen rekord évünk volt, aztán nuku bónusz, fizuemelés de még karriert érintő trainingek sincsenek. És ezt magyarázd el a mérnökeidnek, akik nem hülyék. Az is elég visszataszító, hogy rendszeresen vannak előléptetések, de csak az amerikai irodákban (pl a múlt negyedévben 17, de az ír irodában soha nem volt, miközben mi vagyunk a hw és sw fejlesztés központja, ennek ellenére hozzánk inkább felvesznek külsőst az új pozikra). Nemrég egy 32 éves csajt neveztek ki az R&D igazgatójává úgy, hogy előtte a beszerzésen volt senior beszerző és marketingből van BSc diplomája, előző munkahelyén pedig sima customer services volt. Azt a pozíciót a főnökömnek kellett volna kapnia, 17 éve dolgozik a területen ennél a cégnél, tapasztalt villamosmérnök, 8 éve már a Head of Operations pozícióban bizonyít, hibái ellenére is megvan a tudása és a tehetsége hozzá. Mikor még ír tulajdonban voltunk minden korrekt volt, de mióta felvásárolta a munkáltatómat egy amerikai cég mindenre van pénz csak a dolgozókra nincs így szépen mennek is el. Én is váltanék, főleg a medical irány tetszene de egyszerűen nem kellek nekik úgy, hogy főleg automotív tapasztalatom van pedig próbálkozok és hiába tudok mindent amire szükségük van, továbbra is az a baj, hogy a tapasztalatom nem medicalból származik.
Aztán március elején elkezdett csörögni a telefon, egy közel-keleti országból hívtak naponta többször de azt hittem csalók keresnek, így kb 1 hét eltelt mire felvettem. Kiderült, hogy egy fejvadász.
Mérnökségi vezetőt keresnek, érdekelne-e a meló? Mondom mindenre nyitott vagyok, mesélje el miről lenne szó. Nem akarnak részletekbe belemenni, előbb legyen 1 interjú. Fura, de OK, legyen. Megvolt, hát nem aludtam jól aznap este. Másnap se. Lehet nem vagyok olyan nyitott mint gondoltam.
A lényeg, hogy egy hadiipari fejlesztési központ keres embert, álom fizu, fizetnék a költözés összes költségét, ott bérelnek lakást vagy házat ahol akarjuk, autót választhatok, párom csak azért kapna pénzt, hogy kiköltözik velem és még dolgoznia sem kéne érte és minden hazautunkat fizetik első osztályon. Persze van egy csomó korlátozás is, pl egy hosszú lista országokkal amiket nem látogathatunk, beosztások akikkel nem kerülhetünk kapcsolatba és ezek még csak a könnyen emészhetőek. Szóval akarok én a hadiiparral közös metszetet? Nem annyira.
Közben jött mégegy interjú egy medical céggel, szó szerint 40m a mostani munkáltatómtól, csak átsétáltam a szomszédba, ahol egy tudatlan arrogáns idióta akarta bebizonyítani, hogy semmit nem tudok hozzá képest. Erről szólt az egész interjú, nagyon vissza kellett fognom magam. Csak azért nem küldtem el a pék lapátjára, mert Írország kicsi és az ilyennek könnyen híre mehet itt. Mondom menjetek a bánatba az iparotokkal. Hogy akarják fenntartani az utánpótlást, ha nem vesznek fel senkit medicalon kívülről? Egyáltalán miért hív be interjúzni ha ez annyira fontos neki, ott van az önéletrajzomban, hogy automotive és aerospace területen dolgoztam. Végül arra jutottam, ha Ahmed azt akarja építs neki rakétát, lehet csak 1 kérdést szabadna feltenni: milyen színűt szeretnél Ahmed? (nem rakétát gyártanak) Oda kell menni, ahova kellesz és nem moralizálni azon, hogy úristen mit gyártasz és kiknek. Vagy mégsem?
Szóval megyek ki a 3. interjúra. Ha lesz is ajánlat, még mindig nem tudom elfogadom-e. Nektek számítana mit és kiknek gyártotok? Egyáltalán moralizál bárki ilyesmin rajtam kívül? Azért röhej, hogy önszántamból szeretnék olyan területen elhelyezkedni ami segít az embereknek, erre csak olyan területen látnak bennem fantáziát, ami inkább árthat nekik.