Álmodtam a repülésről

írta: Geri Bátyó, 8 éve

Álmodtam a repülésről, többször is. Éreztem a szél suhogását magam körül és ahogy a ruhámat rángatja. Éreztem a félelmet, hogy nem tudom irányítani … eleinte.
Később elkezdtem egyre jobban élvezni, ahogy a fák koronája fölött néhány centivel suhanok el és egyre magabiztosabban kerülgetem az akadályokat.
Azután körülnéztem és gyönyörködtem az alattam elsuhanó tájban. Újra és újra.
Először csak a közvetlen környéket jártam be és érdekes volt más perspektívából látni az ismert és megszokott környezetet, de később egyre messzebb merészkedtem, ahogy egyre magabiztosabbnak éreztem magam.
Kitágult a világ, de mégis a részleteket láttam élesebbnek ezáltal.
Érdekes, hogy megfelelő helyről szemlélve, bár átfogóbb képet kapunk, mégis jobban feltűnnek azok a fontos, érdekes részletek amik megszínesítik a képet és amiket újra meg akarsz nézni.
Ebben az állapotban megtehettem.
Felszabadultnak, elégedettnek és igen, boldognak éreztem magam. Pedig egyedül voltam.
Ugyanakkor ott volt a táj. A város, a házak, a fák és az ég madarai társamul.
Egyre nagyobb lendülettel vetettem bele magam a mélységbe, mert pontosan tudtam, hogy nem zuhanhatok le.
… pontosan tudtam.
Láttam a határokat, de ezeket – Ikarossal ellentétben – tudatosan tágítottam apránként és nem léptem át. Végül mégis a csillagos ég lett a határ, ami valójában a határtalanság.

Végül visszatértem a földre és nem álmodtam többé a repülésről.

De már tudom, hogy képes vagyok rá.

Sokáig fel sem fogtam az álom lényegét, de mostanában egyre kiegyensúlyozottabb vagyok. Nyugodtabb, békésebb, talán megértőbb is.
Kaptam olyan visszajelzéseket, amiket nehezemre esik elfogadni.
Nem érzem magam nyugodtak, még kevésbé okosnak és a legkevésbé sem bölcsnek.
Csak egy ember vagyok, mint bárki más és zavarba ejt, amikor – szerintem – ok nélkül felmagasztalnak.

Talán egyszer valamikor.

...talán