Amikor két ismerős találkozik

Ebben a bejegyzésben SEM akarok panaszkodni, csak helyzet jelentek, aki ezt nem érti meg, így járt.

Amikor elkezdtem a ph-s vagy inkább logoutos pályafutásomat arról meséltem, hogy az arcidegzsábával küzdök. Szerencsére könnyes búcsút vettünk egymástól 2013 tavaszán. Rá 2 évre előjött az akkor még nem nevesített scleroderma nevű betegség, mint új ismerős, nah tőle nem tudok igazán megszabadulni.

Voltak, vannak rosszabb napjaim a sclerodermával való kapcsolatomban, de még mindig szerencsés vagyok és aránylag jól vagyok, és teszek érte, hogy ez így maradjon.

Két hete kedden elkezdett először baromira fájni a homlokom, aztán a jobb orcám is, és baromira reménykedtem, hogy nem az arcidegzsába látogat meg megint, de sajna igen. És szerencse a szerencsétlenségben, hogy nagyon rendes és normális háziorvosom van. Ugyanis rögtön foglaltam másnapra időpontot hozzá, elbattyogtam az egyetemről a munkaegészségügyi épületébe, és elmeséltem neki, hogy ez van, és marhára nem jó ez így, persze a régi papírjaimat az előző háziorvos nem küldte át, de ez van.
Felírta azt a gyógyszert, amitől anno helyrejöttem, adott beutalót a neurológiára és helyzetjelentést kért rá két napra.
Kiváltani a gyógyszert kicsit nehéz volt, az egyetemvárosban fellelhető gyógyszertárak nem tartották a gyógyszert, sebaj, jóga után ellátogattunk a központba, vettünk ott. Be is vettem otthon, pár órán belül, mintha egészen el is múlt volna a dolog és tudtam aludni is rendesen. Másnap azért nem volt fenékig tejfel, szenvedtem, mint a kutya, így pénteken a háziorvossal megkonzultálva már 2 szemet szedtem a gyógyszerből.

Múlt hét őszi szünet, amikor ugyan dolgozni kell, de szerencsére órát tartani nem... így otthon igyekeztem dolgozni, de belassultam, szédültem az epilepszia gyógyszertől, így pihenősebbre fogtam a formát. Hétvégére már egészen jól voltam.. majd tegnap, már a falat kapartam mire hazaértünk. Előtte én voltam a hallgató, és bealudtam pár másodpercekre az elején, baromira szégyelltem magam emiatt.. hazaérve megfőztem a mai ebédet és pihenés, a végén már annyira szenvedtem, hogy a fény is zavart, így viszont filmnézés közben bealudtam, ez este 8 volt.

Jelen állás szerint még 5 nap mire szakorvoshoz kerülök, de bízom benne, hogy kitalálunk valamit, mert így alkalmatlan vagyok az életre. Amit tudok megcsinálok, amit nem, azt nehezen fogadom el, hogy nem.
Figyelek az étkezésemre, tornázom napi szinten és igyekszem élni.