Időbeosztás

Szívesen írnék a saját időbeni problémáimról, de nem hiszem, hogy menne általa a világ elébb. Így hát magyartanárom egyik gondolatával nyitom a bejegyzésemet:

"Egyik nap, amint a HÉV-en utaztam, azt láttam, hogy egy lány könyvet olvas. Méghozzá a Sorstalanságot. Van nekem is két lányom, így el tudtam dönteni, hogy bizony sok munka volt a hajával, reggel egy olyat megcsinálni van vagy egy óra. Teljesen kiakadtam (magamban), hogy miért nem az olvasásra fordította ezt az időt. Egy ilyen nehéz könyvre rá kell szánni az időt, ez nem holmi fantasy, hogy csak úgy a HÉV-en olvasgassa az ember, amikor kedve szottyan." (Más stílusa volt a "beszédének"; nem hittem volna, hogy ennyire nem sikerül átadnom.)

A Sorstalanság esetében talán jogos is volt a felvetés, de mivel nagyon speciálisnak éreztük az esetet, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Hónapokkal később - nemrég - azonban mégis eszembe jutott. Éppen leszálltam a HÉV-ről és ráfordultam az első 50 méterre, amikor azt láttam, hogy egy lány cigizik.

És közben pedig telefonozik.

Tudjuk, hogy vannak, akik mindkettőt véresen komolyan veszik - én például a leckémnél is jobban tudok összpontosítani egy Clash Royale meccsre, míg mások hozzá sem kezdenek a cigarettájukhoz, ha nincs legalább nyugodt 5 percük. Az idő mind fontosabb szerepet játszik az életünkben, ahogy egyre kevesebb jut belőle egy-egy cselekvésünkre. A pillanat szentsége is elvész, ha nem tudunk elég időt hagyni az átkapcsolásra. Szerintem az életünk nem lehet egy massza, kell, hogy legyenek benne súlyok. Kell olyan, amire legalább gondolatban többet szánunk.

Én nem vagyok tökéletes; gyakran halasztok dolgokat. Mégis van, amit sosem hagyok ki a napi rutinomból, egyszóval vannak elveim függőségeim. Egy részük addikcióból, másik részük FOMO-zásból alakult ki. Úgy gondolom, hogy ezeket a dolgokat a tanárom szemével is szabad a HÉV-en csinálnom, ha csak arra az egy dologra koncentrálok. Szóval...

Miféle komolytalan ember lehet az, aki nem tudja eldönteni, hogy melyik függőségét élvezze ki éppen?!