A nagy nyersolaj spekuláció - 2020 áprilisa, az olajpiac fekete hónapja

Nos, ezt a bejegyzést már egy páran várják egy ideje. Mostanában inkább az új kocsimmal kapcsolatban írtam a blogot, de odaértem a történetben, ahol összeérnek a szálak, így elszántam magam, hogy leírom ezt is.
2020 márciusáig kell visszatekintenünk, ha a látni akarjuk, hogy hol kezdődött a dolog. Valójában, egy bejegyzés is kapcsolódik hozzá, hisz megörökítettem itt is, amikor belevágtam ebbe a kockázatos vállalkozásba.

Frissítsük fel egy kicsit az emlékeket, hogy is nézett ki a világ gazdasági szempontból tavaly tavasz elején. Két kulcsmomentumot emelnék ki:

1. Beütött a koronavírus járvány és addigra nyilvánvalóvá vált, hogy ez globális lesz, mindent érinteni fog. Ennek hatására példa nélküli módon kezdtek el beszakadni a tőzsdék.
2. Az oroszok az aktuális OPEC gyűlésen nagyon összerúgták a port a szaúdiakkal, nem tudtak megegyezni az olajkitermelés visszafogásáról. Így a világjárvány okozta keresleti sokkot megfejelték egy kínálati sokkal, ugyanis mindkét ország az "ami a csövön kifér" kitermelésre kapcsolt.

Előállt, tehát a nyersolaj piacán egy olyan helyzet, ami sok évtizedes távlatban is példátlan volt. Azaz évtizedes távlatban nézve is példátlan piaci lehetőség kezdett kibontakozni.

Az alap koncepció nem volt túl bonyolult. Kegyetlenül beszakadt a nyersolaj ára. Most kell venni. Majd, amikor kicsit egyenesbe jönnek a dolgok, eladni.
Vagyis így leírva egyszerű, de a megvalósítás már azért nem feltétlenül ennyire magától értetődő.
Akkoriban nem volt egyetlen brókernél sem aktív számlám, le volt kötve a megtakarításaim nagy része, ami ráadásul forintban volt, míg az olaj vásárlásához az USD az optimális.

A lehetőség az asztalon volt, de egyelőre nem tudtam élni vele, úgyhogy gyorsan cselekvésre szántam el magam. Feltörtem a lekötött megtakarításaim, nyitottam egy számlát egy külföldi brókernél, amit már ismertem egy ideje és kellően megbízhatónak tartottam ehhez. Már csak a pénz átmozgatásának legköltségkímélőbb módját kellett kitalálnom. Végül a Transferwise lett a befutó, ami kicsit kevesebb, mint 0,5%-ért átküldte és át is váltotta az összeget USD-be.
Ez az egész körülbelül másfél-2 hét alatt zajlott le, közben ugye többször is szükség volt a személyazonosság igazolására (pénzmosás, terrorizmus elleni törvény, stb.), de szerencsére sehol nem akadt el a folyamat. Március végén már ott volt a pénz a brókernél a számlán és kezdődhetett élesben a kereskedés.

Az olajár akkor 22-25 USD/hordó környékén mozgott. A home office időszaka nálunk is beköszöntött, ami rendkívül jól jött, sokkal több időt tudtam fordítani az olajpiac követésére és a befektetési stratégiám tervezésére. A lényeg természetesen az volt, hogy felépítsek egy minél alacsonyabb kumulált vételi árfolyamú olajpozíciót. Kérdés volt persze, hogy a WTI-t vásároljam vagy a Brent-et. Mivel a WTI kissé alacsonyabb árfolyamon ment, logikusabbnak tűnt azt venni, az ugyanakkora áremelkedésre vetített nagyobb haszon miatt.

Azokban a napokban épp az április elején tartandó újabb OPEC+ ülést várta mindenki, látszott, hogy az ármozgást az annak kiementelére való spekuláció határozza meg. 24 dollár környékén vásároltam kb. a tervezett mennyiség negyedét március legvégén, majd minden rossz hír ellenére az olajár folyamatosan emelkedett. Kényelmetlen egy érzés volt nézni, hogy az árfolyam, aminek esnie kéne, menetel felfelé. Bár a számlámon egyre több pénz volt a már megvásárolt mennyiség miatt, egyre rosszabbul éreztem magam. Elszalasztom a nagy lehetőséget? Vásároljak bele még most, mielőtt végleg elszalad az árfolyam? Vagy várjak még, vissza fog ez esni? Hisz minden abba az irányba mutat.

Bár utólag triviálisnak tűnhet a válasz, azokban a napokban egyáltalán nem látszott, hogy mi is történik valójában. Példátlan mértékű kitermelés visszavágásról kellett megegyeznie a megegyezésre nem kimondottan hajló, nem kevés résztvevőnek, és ami tetézte a dolgot, hogy a számítások szerint még az is messze kevesebb lett volna annál, ami egyensúlyba hozhatta volna a piacot. És az olajár lassan, de biztosan kapaszkodott felfelé... Végül úgy döntöttem, hogy ha el is szalasztom a nagy lehetőséget, 26-28 USD/hordó árfolyamon már nem vásárolok bele ebbe, megvárom már azt a néhány napot az ülésig.

Eljött a nap, folyamatosan frissítettem a híreket, majd kijött az info: megegyeztek! Idegesen nézegettem az árfolyamot. Ha eddig menetelt felfelé, akkor erre főleg meg kell ugrania majd. Most kéne mégis belevásárolni gyorsan? Aztán hirtelen, mint ha csak erre várt volna a piac, elkezdett szakadni az olajár. Megmutatta magát az irány, látszott, hogy nincs tovább felfelé és rendkívül megnyugtatott amit láttam.

Tippelgettem, hogy meddig eshet az olajár. 16 USD/hordó volt a legvadabb tippem, de a pozíciómat úgy alakítottam, hogy 2-4 USD/hordó ár környékén legyek csak igazán bajban. Kockázat-menedzsment...

Az árfolyam az utána következő napokban már szépen menetelt "dél" felé én pedig folyamatosan vásároltam. Végül olyan 22 USD/hordó körüli kumulált áron volt egy 2300 hordónyi mennyiségem. Az árfolyam ekkor már 20 USD alatt tanyázott, de sebaj, gondoltam, innen már csak türelmesnek kell lennem.

Nem teljesen fogtam fel akkor, hogy igazából pont, hogy nagyon idegesnek kéne lennem, a helyzet ugyanis nem ennyire egyszerű. Két fontos dolgot nem vettem figyelembe kellő súllyal. Az egyik a kontangó volt.

Kis magyarázatként: fontos érteni, hogy mikor valaki olajat vásárol a tőzsdén, akkor nem fizikai olajat vesz, hanem egy szerződést egy meghatározott mennyiségű olaj leszállítására egy bizonyos időpontra és helyre. Ha, történetesen, csak az árfolyamra spekulál, akkor a lejárat előtt el kell adnia ezt a papírt és megvennie a következő havi szerződést. Azt az állapotot, amikor a korábbi lejáratú papír ára alacsonyabb a későbbinél, kontangónak hívják. Tipikusan arra utal ez az állapot, hogy most nincs rá kereslet, de a piac azt árazza, hogy később majd többet fog érni. Csakhogy, egy ilyen szituációban, mikor a valaki a megvásárolt olajszerződését át akarja "transzferálni" a következő havi szerződésbe (tőzsdei nyelven: roll), ki kell fizetnie a kettő különbözetét, kvázi hordónként bukta a két árfolyam közötti különbséget. Könnyen belátható, hogy egy hosszabb távon fennálló kontangó esetén, hiába kezd el felfelé menni az árfolyam, a befektető nyereségét elnyelheti a roll.

A másik, később kulcsfontosságúvá avanzsált tényező pedig a szerződés pénzbeni vagy fizikai "kiegyenlítésű" (cash settled vs. physical settled). Ez egy olyan tulajdonság, aminek normál piaci viszonyok között nincs igazán nagy jelentősége. De 2020 áprilisa nagyon is távol állt a normál piaci viszonyoktól. Olyasmi ez, mint a newtoni és az einsteini mechanika közti különbség. Fénysebességet nem megközelítő sebességgel mozgó testek esetében gyakorlatilag nincs különbség a kettő között, viszont fénysebesség közelében már erős eltérést produkálnak, azaz ott már nem működik a newtoni mechanika.
Tehát, physical settled szerződésből, ha spekuláns vagy, akkor mindenképp ki kell szállnod. Mivel, ha nem teszed, akkor leszállítják neked az adott határidőre és azt csinálsz vele, amit akarsz. Cash settled szerződésnél nincs ez a nyomás, ha rajtad marad, akkor kifizetik a szállítandó áru ellenértékét.

Nos, a WTI egy physical settled szerződés. Április közepén már közeledett a roll, már kezdtem látni, hogy ez egy elég nagy falat lesz, amit le kell nyelni. De, gondoltam, ez még kibírható lesz. Aztán, ahogy folyamatosan követtem a híreket, kezdett összeállni a kép. Rengeteg ember vásárolt be a WTI front-month contract-ból (az aktuális havi lejáratú szerződésből), akik nem értették a koncepciót. Hogy ők nem olajat vettek, amit majd eladnak, ha felmegy az ára, hanem a határidős piacon (futures) vettek papírt, aminek megvannak többek között a fentebb vázolt tulajdonságai. És ezeknek az embereknek ezt lejárat előtt el kell adnia (vagy a bróker fog "forced sell"-t alkalmazni), mert nem szállíthatják le nekik az olajat.

Közeledett a lejárat és az olaj ára folyamatosan esett. Ekkor már rájöttem, hogy ez egyáltalán nem jó nekem, nem működik az a taktika, hogy ha esik, veszek még többet és még nagyobbat nyerek. Ekkor olyan 10 000 USD mínuszban voltam és döntenem kellett. Benyelem a roll-t és meglátjuk, hogy alakulnak tovább az árak vagy zárom a pozíciót és leírom a veszteséget, elfogadom, hogy a hatalmas üzlet, amibe beleugrottam csak egy nagy bukó lett és továbblépek...

A roll megtörtént április 17.-én, pénteken, egy brutális, 7,22 USD/hordós kontangó mellett. Ez kvázi azt jelentette, hogy az addigi 10 000 dolláros mínuszom megmaradt, de a 22 USD/hordós kumulált átlagárú pozícióm átlagára felmászott majdnem 30 USD/hordóra. Ez azt jelentette, hogy a profitom kb. csak a fele lenne egy esetleges olajáremelkedés esetén (kb. úgy számoltam eleinte, hogy ha már a 40 USD/hordót eléri az olajár, már egész jó vagyok), és ebben még nem volt benne a további roll-ok költsége. Gondolkodtam egész hétvégén, hogy mitévő legyek. Vállaljam a további kockázatokat és egy még jóval nagyobb potenciálisan bekövetkező veszteséget vagy elimináljam a pozíciómat?

Egy kereskedő stratégiájának legfontosabb része a kockázat-menedzsment és akkor be kellett ismernem magamnak, hogy bizonyos kockázatokat nem jól mértem fel az elején és a stratégia nem veszi azokat figyelembe kellően és egy sokkal magasabb kockázati szinten vagyok, mint amit vállalni lettem volna hajlandó korábban vagy akár most. Így április 20.-án, vasárnapról hétfőre virradó hajnalon - ahogy nyitott a piac, éjfél után - egyből eladtam minden olajomat. ~10 500 USD mínusz. A váltási árfolyamot és az egyéb költségeket figyelembe véve úgy kb. 3,6 millió forint. Utána lefeküdtem aludni, bár nem sok álom jött a szememre. Az elvesztett pénz csak egy része volt a dolognak, de jobban bántott egyrészt a beteljesületlen álom, másrészt meg az ostobaság érzése, hogy nem mértem fel elég jól a helyzetet és nem láttam jól a kockázatokat.

Másnap azonban már látszódott, hogy a döntéseim és a helyzetértékelésem azért így is megvédtek egy sokkal nagyobb buktától. Mikor felkeltem egy pár óra múlva és fél 8-kor ránéztem a WTI árfolyamára (nem a front month-ra, az 21-én járt le én már a következő haviból szálltam ki), már láttam, hogy, ha nem zárom a pozíciót éjszaka, már 20 ezer dolláros mínuszban lennék. Az a nap volt az a bizonyos fekete hétfő, amikor a front-month a történelemben először beszakadt a negatív árfolyam tartományba és rengetegen vesztettek el brutális mennyiségű pénzt. A következő havi is követte egy kis késéssel és még aznap a 6 USD/hordó szintig zuhant. Ha benne maradok, azon a hétfőn az összes betett pénzem (megtakarításaim túlnyomó részét) elbuktam volna.

Egy ambivalens érzés volt bennem. Bár sok pénzt buktam én is és rendesen benéztem a dolgot, a "biztonsági rendszer" időben lépett működésbe és megmentett az igazán nagy bajtól. Nagyon sokan voltak, akik nem mondhatták el ezt akkortájt magukról.

Utólag visszatekintve látszik, hogy, ha a WTI helyett a Brent-en alkalmazom a stratégiát, akkor az működött volna. Ott a roll költségek is jóval kisebbek voltak. Szóval, nem volt eleve halálraítélt ötlet, de a a settlement-re vonatkozó szerződéses részletek egy ilyen szélsőséges helyzetben rendkívüli különbséget eredményeztek az árfolyamban.

Nem vagyok az a múlton rágódós fajta, viszonylag hamar túltettem magam a dolgon, leírtam a veszteséget és továbbléptem. A későbbi cash-flow-m ráadásul sokkal jobban alakult, mint terveztem, szóval az elbukott pénzt feleannyi idő alatt szedtem vissza, mint terveztem. Az elsődleges cél tehát, amit kitűztem, és amire a pénzt gyűjtöttem, nem került veszélybe, csak hát közelebb sem kerültem hozzá úgy, ahogy terveztem. Végül, a még márciusban meghatározott dátumra végül megvolt minden, ami kellett hozzá és abszolváltam a mérföldkövet.