Kézifékes hóesést mindenkinek!

Ahogy Hofi mondta: Felkészültünk a télre, csak nem számítottunk rá. Borzalom, hogy leesik pár centi hó, és megbénul a közlekedés. Reggel megyek dolgozni, alig fordulok ki, és nézem hogy mit látok egyáltalán: két halvány pirosas- fehéres foltocska előttem és mozog. Ráesik az utcai lámpa. Ahá, ez egy egyszerű egyterű, épp csak tökig havas a hátsó lámpája.
Rávillogok, de nem látja. Hogy látná, amikor a hátsó ablakot is beborítja a hó. Meg az oldalsókat. Bújócskát játszik, majd valaki lesz az elhunyó.
Rádudálok, rávillogok, nagy nehezen észrevesz. Lehúzza az ablakot, középső ujjával az égre bök: el van intézve.
Úgy kell nekem, minek okoskodom?
Szerencsére elkanyarszik, nincs vele több dolgom. Másik versenyző előttem szédítő húsz kilométeres sebességgel halad. Erős kanyar közepén megijed, beleáll a fékbe, naná hogy megcsúszik. Ilyen időben, csúszós úton kanyar előtt fékezünk biztonságos tempóra, aztán motorfékkel végigcsorgunk az íven. Haladó autófelhasználóknak, hátsókerék hajtásúaknak lehet egy kicsit a gázzal is ügyeskedni. Épp csak annyira, hogy senkit ne ijesszünk meg, és senkiben ne tegyünk kárt. Hozzáteszem gyorsan, a gázzal játszás és a kilinccsel előre autózás nem ugyanaz, utóbbit hagyjuk a versenypályára, forgalomtól elzárt részre.
Azt még megértem valahogy, hogy mellékúton nem sietik el az útburkolat tisztítását.
De hogy végig a hatoson, többsávos főúton sem takarítanak, az azért nekem legalábbis bicskanyitogató. Meg is volt az eredménye: Vasas után nem sokkal felborult kamion zárta el az utat. Rendőrség, mentőség, hosszú sor. Benyomtam a vészvillogót, lássa a mögöttem lévő hogy megállunk.
Erre ő is villogózik, nahát, ez is ritka.
A meleg, halkan duruzsoló autóból nézem a műszaki mentést, meg az út közepén toporgó forgalomirányító rendőrt. Fázik szerencsétlen, de veszettül. Legszívesebben adnék neki egy bögre forró teát, ha lenne. Húsz perc ácsingózás után megunom a várakozást, óvatosan megfordulok, ha mák, akkor ki lehet kerülni Vasas felé.
Többen követik a példámat, szépen csorgunk hatvannal.
Mák. Pont ki tudjuk kerülni a balesetet. Finoman gyorsítok az emelkedőn, de még így is érzem hogy kipörög kicsit a kerék. Van akinek nem elég a tempó, a gyorsítósávon előz egy böhöm SUV, rögtön mögötte még egy öngyilkosjelölt. Centikre haladnak egymástól. Legalább ilyenkor hagyjunk már egy kicsit több helyet könyörgöm!
Kis csúszással, de még pont beérek a melóhelyre.
Mások is késnek, a parkoló jóformán üres.
Csak Bazsónak gurult el a gyógyszer, kihasználva a tágas, üresen kongó helyet, keresztbe- hosszába vereti a padlizsán M3- nak. A hathengeres ércesen trombitál, bele- belever a tiltásba, miközben magasra csapja a havat.
Én sem maradhatok ki a mókából, kézifék be, kormány koppra, visszakettő nyélgáz.
Ha már Bazsónak szabad, akkor nekem is, nem?