Witcher 3 helyett Hellblade: Senua's Sacrifice

írta: Lenry, 4 éve

Még egy játék, aminek nem tudom megjegyezni a címét

Hellblade: Senua's Sacrifice
Fejlesztő: Ninja Theory
Kiadó: Ninja Theory
Megjelenés éve: 2017
Bolt: része az Xbox Game Passnak, fizess elő, megéri

Nehéz erről a játékról írni, mert úgy játszottam végig, hogy egyetlen percét sem élveztem. Nem azért, mert rossz lett volna, épp ellenkezőleg: tökéletesen összerakott mű.
Egy-két órányi játék után világossá válik, hogy itt korántsem a szórakoztatás volt a cél... Ez egy művészeti alkotás, ami felhívja a figyelmet valamire.

Indítás után egy fiatal nőt követhetünk, ahogy lassan evez egy furcsa folyón, és közben a narrátor elmeséli, hogy Senua a párja lelkét próbálja visszaszerezni a pokolból, a hallgatóság pedig álmélkodva hallgatja, időnként közbeszólva, ahogy Senua halad előre, biztatva őt, vagy kételkedve a döntései helyességében, hangosan ijedezve a harcok közben, vele együtt rettegve az egyre elborultabb környezetben, majd szép lassan kiderül, hogy a narrátor csak Senua fejében létezik, ahogy a hallgatóság is. Talán a világ is.

Senua ugyanis súlyos pszichózisban szenved, ami ma sem kifejezetten örömteli dolog, de különösen nyomorúságos lehetett a kora középkorban a civilizáció szélén élve. Nem segített rajta, hogy az apja, a falu sámánja átoknak tartotta ezt, hogy őt okolták minden betegségért vagy bármi rosszért, ami a környéken történt, hogy a hasonlóan beteg édesanyja korán meghalt, vagy hogy az őt végre emberként elfogadó szerelmét brutálisan kivégezték a falut lerohanó vikingek.

A fejlesztők hitelesen próbálták ábrázolni a pszichózist, orvosokat és betegeket bevonva, és bár fogalmam sincs milyen lehet ezzel együtt élni, az egész biztos, hogy nem kellemes. Jól átadja a szenvedést, a zavart, ami Senua fejében van. Ebben hasonlít a Witcher sorozathoz, ami számomra - játékok között - a leghitelesebben mutatja meg milyen az előítéletek, a rasszizmus elszenvedőjének lenni.

Ez a játék egy élmény. Semmiképp sem egy pozitív élmény, de egy olyan, amit meg kell tapasztalni, hogy aztán más szemmel közelíthessünk egyes emberekhez.