SPOILER! The Last of Us Part II

Előre szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy írásom teljesen mértékben SPOILERES lesz! Még a képek is a bejegyzésben!!

Alapjáraton nem szoktam játékoknak külön Logout bejegyzést írni. Általában a Playstation 4 topikban szoktam egy hosszabb kommentben kifejteni az élményeimet, véleményemet a játékokkal kapcsolatban, amit egy logout bejegyzsében mindig összegyűjtök. Ennél a játéknál viszont annyira elszabadultak az indulatok, a spoilerek, hogy jobbnak láttam kiragadni a topikokból, és külön kitárgyalni. Azért, hogy itt a kommentek alatt, nyugodtan leírhatja mindenki kendőzetlenül a véleményét.

The Last of Us Part II

A Last of Us volt az első játék amit a Playstation 4 megvásárlása után végigjátszottam. Sajnos PC-s koromból már emlékeztem rá, mert híres játék volt, és nagyon felkapott. Ezért én végignéztem már akkor Youtube-on. A végigjátszás során megtapasztaltam természetesen a Naughty Dog minőséget, de a történet előzetes ismertében rám nem hatott úgy, ahogy sokakra.

Ezek után, nekem nem voltak különös elvárásaim a második résszel kapcsolatban. Annyit vártam, hogy egy igazi Naughty Dog minőségű játékot kapjak megint.

Tegnap este végre végére értem a történetnek és nem csalódtam, azt kaptam amit vártam. Ezért, meg lennék lepve, ha év végén azt mondanám, hogy nekem a The Last of Us Part II az év játéka. Hoppá.
Hát igen. Most sokan biztos azt gondoljátok, hogy ismét következik egy TLoU2-t fikázó bejegyzés. De megnyugtatok mindenkit, nem. A The Last of Us Part II szinte tökéletes. Teljes nyugalommal elfogadom, ha valaki szerint ez az év játéka, teljesen egyetértek a rengeteg 10/10-es értékeléssel. Mert igen, ez a játék annyira rohadtul ki van hegyezve, amennyire csak lehet. Példaértékű alkotás.
Csakhogy ez egy személyes bejegyzés, és az én személyes véleményem alapján íródik. Én pedig már évek óta mondom, hogy a zombis zsáner kihűlt. Elsősorban ez a The Walking Dead franchise-nak köszönhető. De a zombis médiumok piaca már túlcsordult. Nincs ebben a témában már puskapor. Hiába próbált meg mindent a Naughty Dog, hiába járatta tökéletesre a történetet, hiába helyezte a hangsúlyt az emberek közti ellentétekre. A zombis körítés engem minden egyes alkalommal csak kizökkentett ebből a szép komótosan haladó, húsig hatoló, ízig-vérig brutális, és magával ragadó történetből. Mert minden egyes harc, legyen szó zombikról, katonákról, szektásokról szinte mindig csak kizökkentett. Mondván, ezeken túl kell vágni magamat, aztán talán jön megint egy fasza átvezető, egy kis darabka a történethez.

Pedig a gameplay is, mint minden ebben a játékban számomra kifogástalan, hibátlan. Nem azért volt nyűg számomra mert ne lenne élvezetes, de a narratíva annyira magával ragadó, és kimagasló, hogy egyszerűen kettészakította nálam a játékot. Voltak a leküzdendő akadályok, a harcok és volt a jutalom, ha ezeken sikerült túljutnom. Minden egyes beszakadó padló, klausztrofób, szűk helyeken rám rontó szörny, azt váltotta ki belőlem, hogy "here we go again". Hogy már megint mesterségesen, nem túl meglepő módon kelepcébe estünk. És ez ismétlődik újra meg újra. Ne nézzetek hülyének, tudom, hogy ezek a részek teszik játékká ezt az alkotást, ha ezek nem lennének akkor tényleg csak filmet néznénk. És bár sokat nem, de azért a játékmenet is fejlődött. Sok új játékelem nem került be, de ami igen, azok szépen simulnak bele a korábban már lefektetett alapokba. Ezek közül a kedvencem a lángszóró volt. A kutyákért meg külön puszi a fejlesztőknek, nem könnyítették meg a dolgomat. Érdekes, én azt tapasztaltam, hogy a karakter képességeinek fejlesztése "csak dísz". Eleinte nagyon odafigyeltem, hogy mit fejlesztek, aztán úgy vettem észre, hogy nagy előnyt nem adnak. Mondjuk ez nagyon jól passzol ahhoz, hogy mégse szuper katonákat irányítunk. Sose válik karakterünk igazi terminátorrá.

Ami a gameplay-t nálam megmentette az a környezet. A játék szinte az első pillanattól, az utolsóig olyan helyszíneken, helységeken vezet végig minket amiket szerintem sosem felejtünk el. Nem is tudom, hogy most hirtelen mit emeljek ki. Volt pillanat amikor gondolkodtam, hogy tényleg csak Seattle fog játszódni az egész? Mikor megyünk már másik városba mint az első részben? Aztán ezen gondolatomat szépen elhessegette a játék. Nagyon változatos a környezet. És leírhatatlanul gyönyörű. Amikor egy teljesen semmitmondó szituációban benyitottam egy ajtón, és utána a CenturyLink Field tárult elém. Ott biztos ültem a tv előtt egy percig, mozdulatlanul, tátott szájjal. Jó most ez is egy olyan hely amit NFL szurkolók értékelnek csak igazán. De a felhők közötti séta, az elárasztott város, a múzeum, a farm.. úr isten, fel lehetne sorolni az egész játékot. Láttam egy összehasonlító videót a valóság, és a játékról. Elképesztően beteg maximalizmus az, ahogyan az ND lemodellezte a várost, és belehelyezte a történetet. Mert belegondolni is rémisztő, hogy ez mekkora meló volt. Ahogy az adott történések, az adott helyszínekhez vannak kötve, és ezt mi kvázi több szálon látjuk, némileg eltérő időben is. Mígnem a szálak összeérnek.

És akkor szép lassan belevágok abba, ami nekem a legnagyobb bajom volt a játékkal. Ez nem más, mint Abby. Nem is tudom hol kezdjem. Értem, hogy a Neil Druckmann-ék azt találták ki, hogy az első résszel ellentétben itt nem csak két karakter drámáját mutatják be, hanem tágítják a szereplők számát. Kitalálták azt is, hogy ez egy bosszútörténet lesz. (Ez is a baj a zombis alappal, mert mit csinálsz benne? Vagy túlélsz, vagy bosszulsz... ) Jó, szóval bosszútörténet. Joel halálával próbálták ismét a játék elején ellőni az egyik nagy csattanót, ahogy ezt anno Joel lányának halálával tették. Csak itt már annyira nem volt váratlan. Ezért ezt próbálták brutalitással kicsit "megnyomni". Az mondjuk működött is. És akkor Ellie bosszút esküszik, a maga törékenységével, és naivitásával. De érezték, hogy ez még mindig kevés lesz. Ezért csavartak egyet a történeten, és akkora hangsúlyt helyeztek Abby-re, amit senki se várt. Jó, igazából másik játszható karaktert se vártunk szerintem. Csakhogy a hiba ott van, hogy az a játékos, aki végigküzdötte magát az első rész megpróbáltatásain, akinek összefacsarta a szívét ennek a két karakternek, Joel-nek és Ellie-nek a története. Az soha a büdös életben nem fog együtt érezni, sose fog izgulni, és sose fogja igazából magáénak érezni Abby megpróbáltatásait, ha ő egy golfütővel pépesre veri Joel fejét. Mert azok után lehet ő a megtestesült jóság, maga Szűz Mária is. De megölte Joel-t. Azt a Joel-t, akivel én/mi középkorú apukák, a legjobban azonosulni tudtunk. (Jó, tudom, nem mindenki középkorú apuka, de ez az én írásom) Érezni is a játékon, hogy nagyon nagyon szeretné ha mi Abby-t megkedvelnénk. Tolja, túszakolja le a torkunkon. Aztán mire megy vele? Semmire. Én konkrétan a színházban annál a jelenetnél, amikor kergetjük Ellie-t és az első konfrontálódás megtörténne, én oda álltam Ellie elé, hogy öljön meg. Azt hittem, hogy talán az ND a kezembe adja a választási lehetőséget. És ezt tetézi még Abby taszító külseje. Nem tudom, hogy írjam e azt, hogy undorodtam, de ha nem is, a hideg kiráz attól a She-Hulk-tól. Legalább ez ne lenne. Legalább lenne valamennyire bájos, vagy dögös. Látszik a játékon, hogy mennyire naturista az egész. Nincsenek szépségek, nincs ami kiragadjon ebből az oszló-foszló-bomladozó világból. És hát nem is azt várnám, hogy egy Megan Fox féle dög legyen, mert baromira nem illene oda. De ez a medve-disznó-ember se igazán nyerte el a szívemet. Néztem a concept art-okat, talán valami fekete(hosszú) hajú karakter is tervben volt ehelyett. És nem tudom pontosan, de úgy érzem, hogy Abby-vel többet is játszottunk mint Ellie-vel. Nem tudom a százalékos arányt, de én ilyen 60-40-re tippelek.

Dina kinézetéért sem repesek örömömben. De őt hamarabb el tudtam fogadni mint Abby-t. Egyébként minden, ami a történethez köthető. Kezdve a karakterekkel, a szövegekkel, az egész cselekménnyel, zseniális. Sajna nem egy elszállt high-concept cucc, amikért én rajongok. De egy kő kemény, érett, végtelenül brutális és naturalista sztori. Vagyis ez nem csak a sztorira, az egész játékra igaz. És ez jó. Mondhatnánk merésznek is, de ha nagyot akarsz robbantani mint játékfejlesztő, akkor bizony érdemes beleállni a dolgokba. És a ND páros lábbal beleállt. És beleállt szegény kis emberkék szívébe is, akik nem tudják feldolgozni, hogy a világ változik. Hogy az egyneműek szerelme nem csak propaganda, meg agymosás, nem egy betegség. Hanem egy létező dolog. Amit illene elfogadni, de ha az nem is megy, legalább tiszteletben tartani. Én 100%-ig heteroszexuális férfi, a fülem botját nem mozdítottam amikor megláttam két lányt csókolózni a képernyőn. Nem fogott el undor, nem ijedtem meg hirtelen, hogy úristen én is elfogom kapni tv-n keresztül ezt a "betegséget". Szánalmasnak tartom a cirkuszt ami kialakult emiatt, a játék körül. Éni, és élni hagyni. Az meg a másik, hogy ha emlékezetem nem csal, akkor már az első trailerben is elcsattant egy bizonyos csók. Akkor nem volt gyanús? Akkor még nem volt ekkora cirkusz.

Azt hiszem ennyi, amit írhatok a játékról. Felesleges részekre szedni, mert tényleg minden elemében zseniális. Leírhatatlan látvány, tökéletes soundtrack, filmeket meghazudtoló átvezetők, és sorozatokba illő cselekmény. Megkönnyebbültem, és örülök, hogy az ND ismét hozta a tőle elvárt színvonalat. Már csak maga a menü, a beállítási lehetőségek mennyisége, és részletessége is. Az már az én egyéni szoc problémám, hogy ezek a dolgok zavartak, és gátolták a teljes immerziót számomra. Sebaj, örülni kell, és hálásnak kell lenni, hogy készülnek ilyen minőségű játékok!

Én teljesen kivontam magam a játékról folyó eszmecserékből, ezért szeretnék megkérni mindenkit (leginkább a Playstation 4 topik látogatóit), hogy írják le nekem, akár itt kommetben, akár privátban a véleményüket. Be is linkelhetitek a korábbi kommetjeiteket. Nagyon kíváncsi vagyok mindenkiére. Rossz is, hogy ennyire spoilerfóbiás vagyok, és kimaradok a beszélgetésekből. Most be is linkelem pár topikba eme irományt, hátha idegyűlünk páran.

Zárásként, szokás szerint még pár screenshot: