Motoros sztorik #01

A Felejthetetlen nyaralás

Előzmények:

Édesapám kb 9 évvel ezelőtt betolta műhelyébe addigra már 20 éve használt Jawa 350 TYP 634-es típusú, cruiser-re átalakított motorját és nem hozta ki többet.
3 évvel ezelőtt szintén Ő megvette álmai gépét ennyi év kihagyás után, egy Yamaha Virago 535-ös chopper-t.
2 évvel ezelőtt bátyám letette az A kategória vizsgát, elővette az öreg Jawa-t és felújította.
1 évvel ezelőtt bátyám átszállt egy CB400-as Hondára, a Jawa pedig visszakerült a műhelybe.
Idén letettem az A kategória vizsgát és elővettem a vén vasat. Átalakítottam és megcéloztunk egy családi nyaralást, 5 személy, csak motorok. Szüleim, bátyám, feleségem és végül én. 3 nap volt a cél.

Indulás:

Feleségem édesanyámmal mindent megterveztek, a szálláshely 120 km-re lett volna, de a tervek szerint egy 190 km-es túrára lett volna kinyújtva, érintve pár programot (Nagykovácsi, Esztergom, stb.) és cél volt minél több szerpentin, erdős táj.
Az indulás viszont elcsúszott 3 órával, így még otthon kellett útvonalat módosítani, tudtuk, pár program kimarad - ekkor viszont még nem tudtuk, hogy szinte az összes...

A módosított útvonal először Zsámbékot célozta meg, onnan az Üveg-Tigris, szerpentineken át Esztergom, végül Visegrád. Rövidebbnek ígérkezett az eredeti tervtől, de 19:00-ig le kellett érnünk átvenni a szállást.

Kezdetben minden hibátlannak tűnt. Zsámbék után egyből az Üveg-Tigris, ahol félre álltunk, mert jeleztem, valami nincs rendjén. Mivel azonban nem tudtuk behatárolni, mi lehet a gond, Bátyám igazított a bovdeneken és úgy tűnt, jó is lett. Pár kilométer erejére... Az öreg Jawa nem bírta a tuningot, leégett a kuplung. A semmi közepén voltunk ekkor. Még parafás lamellákkal dolgozott, ilyet pedig nem kapni sehol. Ha kaptunk volna sem tudtunk semmit csinálni ott, ahol voltunk...

Nem volt mit tenni, ott, a pusztában, elkeztdük szétbontani. Ekkor még nem tudtunk, csak laza-e, vagy leégett, így a jobbos deklit bontottuk le, állítani a kuplungon (ehhez nem árt tudni, hogy ennek a Jawa típusnak fél-automata a kuplung rendszere). Ennek az lett a következménye, hogy visszarakásnál sikerült a generátor pozitív betápját becsípni a deklivel (amin kint van ugye a negatív), így az első berúgási kísérletnél a házigyártott gyújtás-elektronikája felrobbant. Se kuplung (ezáltal kihajtás), se elektronika (ezáltal szikra). Tűző nap, forróság, motoros öltözet, a semmi közepén. Jól indult a nyaralás...

Ahogy álltunk ott tanakodva, megállt mellettünk egy fehér furgon. Egy fiatal, bátyámmal egyidős fickó szállt ki, kérdezte honnan jöttünk és merre tartunk. Mikor megtudta, hogy Visegrád a végcél (kb 46 km-re voltunk akkor), berakta a furgonba a gépet, beültetett engem is és elvitt. Mint kiderült, motorversenyző, így nem felkészületlen az ilyen helyzetekre. Innen is szeretném megköszönni neki ezt a cselekedetet!
Így az összes aznapra tervezett program kilőve, de megérkeztünk, nem kellett hazamenni és ez volt a lényeg.
A szálláshelyről telefonálgattunk össze-vissza, végül segédkezet a bátyám főnöke ígért, hogy eljön a mozgásképtelen vasért másnap este. Ekkor még úgy volt, a nejem és én vonattal megyünk majd haza.
Motor híján úgy tűnt, a másnapi kalandokból sem lesz semmi, de puszta kíváncsiságból nekivágtunk a hegynek, hiszen ha az öreg Jawa feladja végleg (jah, igen, ekkorra szétszedtük és megcsináltuk a gyújtáselektronikát), lefelé már legurul. Óvatos gáz, lassú gyorsulás és a fél-automata kuplung kímélése azonban meghozta az eredményt, a leégett kuplung (addigra kiderült az is, hogy a parafás lamellákból nem sok maradt) ellenére megmászta a gép a hegyet, majd pedig estére jött bátyám főnöke.
Túl azon, hogy képes volt eljönni a XVI. kerületből, meglepetésünkre elhozta a saját motorját és otthagyta nekünk, legyen mivel hazajönni (Honda TransAlp 750). Ezt a gesztust és a segítséget neki is szeretném megköszönni innen is.

Hazafelé az út veszélyes (áll az egyik régi dalban)

Vasárnap. Elindultunk. A kölcsön-motorra végül bátyám ült fel, én megkaptam az övét. A szállástól kb 200 méterre volt egy bentinkút, hát átmentünk megtankolni. Esztergom még mindig tervbe volt, csak ezúttal így hazafelé. A benzinkúton viszont megint történt valami...
Már bent voltunk fizetni, amikor bátyám gépe (CB400) megunta magát sztenderen és felborult. Olyan szerencsétlenül ért földet és akkora ütést kapott a gázkar, hogy befordult a retesze. Ez azt jelenti, hogy nem lefelé húzásra adta a gázt, hanem felfelé. Megfordult.
Ezt a problémát viszonylag gyorsan elhárítottuk, szerszám volt nálunk így megműtöttük és folytatódott az út. Az út Szentendre irányába...
Visegrádtól egy szép szerpentint kellett megmászni, a benzinkúttól 12 kb-re járhattunk. Feltűnt, hogy bátyám nincs mögöttünk, visszafordultunk.
A kölcsönmotor V2-es blokkja rakoncátlankodott, konkrétan 1 henger ment csak. Ott állunk már vagy 10 perce, amikor mellénk gurul egy fehér WV, kiszáll belőle egy (vélhetőleg) házaspár és elkezdenek ordítani velünk, azt állítva, hogy kifordultam eléjük, engem elütöttek, majd húztam egy gázt és elmentem...
Kezdetekben harsányan felnevettünk, hogy annak tudatában lennénk, hogy ha elütnek, de a hol és mikor kérdésekre adott válaszuk alapján, miszerint "pár kilométerrel feljebb nagyjából 3 perce" - biztosra vettük, hogy nem mi vagyunk azok a motorosok, akiket keresnek.
Miután elmentek, próbáltuk a Hondát meggyőzni, de sikertelen volt, így elhatároztuk, visszamegyünk a szállásra, valaki ottmarad a géppel és eljövünk érte kocsival és trailer-el.
Mire visszaértünk a szállásra elindult a gép és meg sem állt. Így minden programot mellőzve hazajöttünk.

Ezt a nyaralást sem fogjuk elfelejteni...

Következmények:

A vén vas ismét garázsba került, én átszálltam egy XF-650-es Freewind-re, bátyámnak pedig annyira megtetszett a TransAlp, hogy elcserélte rá a CB400-asát. Így ezzel a két túra-endúróval remélhetőleg nem ér minket több ilyen meglepetés