Motoros sztorik #04

Rosszabb is lehetett volna...

Nos eljött múlt év októberében a nem tervezett motoros szezon lezárása, már ami engem illet. Mint utóbb kiderült, fél év találgatás és munka után, a problémámat egy csavar okozta, amelyet kicseréltek a bal oldali utas-lábtartóban [Megjegyzés: ez már az XL600V-vel volt].
Szóval elmentem dolgozni, és a 0-áson való 55 km megtétele közben éreztem, hogy mintha olykor-olykor ugrana egyet a lánc. Melóhelyen megnéztem, láttam, elég laza, így korrigáltam a hátsó kerék beállítást és jónak is tűnt. Azt azonban nem vettem észre, hogy szekvenciáltan megnyúlt a kicsike. Így a hazavezető út legvégét már csak óvatos üzemmódban követtem el, mert addigra rettentően ugrált, de azért még ment.
Otthon kiderült, hogy a lánc totálkáros, mint ahogy a szinte nullára kopott hátsó-, és szintén szétverődött első fogaskerék. Ez 55 km-el előtte még csak sejtés szinten sem látszott rajta. Hirtelen azonban nem volt lehetőségem kicserélni ezeket, így várta a téli szezont, bent a garázsban. De ekkor elhatároztam, többet nem adom ki a kezemből a vasat, ha szerelni kell.

Ha már lúd, legyen kövér alapon álltam neki télen a gépsárkánynak, tehát az egy szezonra rendbetett bontószökevényt [korábban nem gazdája volt, hanem tulaja és rettentő állapotba vettem meg, mint újabb projektet az XF-650 után] elkezdtem komolyabban is kezelésbe venni. Nem mondom, sok volt az anyagi része a kiadások terén, valamint több 10 óra munkám ment bele, de a végére csak összeállt [ha időben tudtam volna, hogy a hátsó kerék küllőit leszámítva minden alkatrésze ki lesz cserélve, akkor múlt évben nem csak egy ráfot vettem volna, hanem egy komplett kereket].
Ezután, az első próbakörön derült ki, mi ölte meg a láncot és ezáltal a fogaskerekeket is, de emiatt már nem bosszankodom, fő, hogy megoldottam ezt a problémát is [túl hosszú csavart tettek bele és beleért a láncba a bukkanók során]. Egyetlen egy dolgot bíztam csak szakszervizre, mégpedig a gumik lecserélését, külsőt-belsőt egyaránt. És persze, hogy az akart megölni...

Az idei szezonban megvolt az első ezres, már ami a kilométereket illeti, mert szép idők voltak, így motorral jártam dolgozni. Nem volt ez másként ma sem. Mintegy 9,7 kilométerre a munkahelyemtől, 1 kilométerre az autópálya lehajtótól a legbelső sávban, minden előjel nélkül felrobbant a hátsó kerekem. Már ami a belsőt illeti. Talán a múltkori balesetem által rutinossá vált tudatalattim, talán az égiek közrejátszása, vagy ki miben hisz, de az ide-oda csúszkáló farú gépet sikerült problémamentesen megállítanom, miközben kigurultam a leállósávba, ~110-120 km/h kezdősebességről.

Tesóm előttem ment, aztán szép lassan eltűntek a körvonalai, nem látta idejében, hogy mi történik, mindenesetre visszajött. Felhívtam a főnökünket, azt, aki az Motoros sztorik #01-ben és a Nyaralás újratöltve történetben is segítségünkre sietett, hogy ismét kellene egy műszaki mentés. Tesómat bekérette a céghez, hogy tartsa a frontot, Ő pedig eljött, kivettük a kereket és elvitte gumishoz. Bejárta a kerületet, de senki nem vállalta erre a hétre, így jobb híján visszament a céghez, kiszerelték tesóm gépének kerekét és azzal jött vissza hozzám, hogy egyáltalán be tudjak menni dolgozni. 2 órát dekkoltam a pályán.

Miután beértünk, elővette saját Transalp-ját és abból is kikerültek a kerekek [mert az meg évek óta áll a cég garázsában], mondván, márpedig keres egy gumist, mert vagy az enyémet sikerül megcsináltatni azonnalra és lesz mivel hazamennem, vagy a sajátját és akkor odaadja, hogy hazajussak. Főnökúr nagyjából 1,5 óra múlva tért vissza, és jelentette, hogy az összes kerék elkészült, így össze lehet rakni mindhárom Transalp-ot. Ezzel telt a mai műszakunk.

Adott a kérdés, hogy mi volt a probléma? Szög? Üveg? Egyik sem. A drágalátos szakszerviz. Azok, akiktől lettek véve a gumik, akik adták hozzá a belsőt és akik végül meg is csinálták az átgumizást. 17 colos felnire rárakták a 18 colos belsőt, amin [mivel főnökúr elhozota a szervizből] remekül látszott, hogy szét volt gyűrve a külső és a felni között, és az egyik erős gyűrődés mintegy 13 centiméter szélességben felhasadt.

Összegzésként: Nem tudni, ki hibázott személy szerint, de ez akár egy emberéletbe is kerülhetett volna. Sőt, továbbmegyek: Mi van, ha múlt vasárnap történik, amikor feleségemmel együtt, aki utasként ült mögöttem a hegyekbe mentünk legurítani egy százast?
Egy szó, mint száz: Ez csak megerősítette bennem azt, hogy márpedig soha többé nem fogja más szerelni a járműveimet. A szaktudásom megvan hozzá, hogy megcsináljam, műhelyem is van, csak időm nincs

De gumizni nem tudok...