Csajt a fiúnak!

írta: potyautas, 6 éve

A pultos fiú és a bátty, régről ismerték egymást. Puszi-puszi, meg öklözés, mielőtt a szenyáját megrendelte. Csak egyet, csak magának. Az öccs először járt itt, csak állt a placc közepén, jobb híján a régi mozaikpadló mintáit tanulmányozta. A reggeliző vendégek zaja nem igazán jutott el a tudatáig, igyekezett is kívül maradni ezen az egészen. Csak azért jött be, hogy ne az ajtó előtt bámészkodjon, mint egy kitiltott kutya. Semmi nem utalt arra, hogy a két fiú együtt van, hacsak az nem, hogy együtt jöttek be az üzletbe.
A puszilkodásra úgy reagált a pultos lány – aki egyébként a fiúnak a húga – hogy ha ti puszi, akkor mi is. A női hangra felfigyelt a fiú, a lány pedig maga felé intette egy finom fejmozdulattal a vendéget. Bár ez a kifejezés nehezen illett rá, hiszen nem kért semmit. Igaz, más megközelítés szerint vendég az akit hívnak. Na! Akkor mégis az, hiszen az az apró biccentés hívásnak minősül. A fiú zavarba jött, de egy ilyen biccentésre nem lehet nem reagálni, hiszen valaki tutira be fog szólni „Mi az öcsi, megijedtél a bulától?” Bátortalanul közelebb lépett, majd a pultnak támaszkodva azon igyekezett áthajolni. A lány valahonnét előkapott egy savanyú uborkát, s a fiú szája felé nyújtotta, aki ettől visszahőkölt. „Így nem tudnék csücsöríteni”.
Ezen a megjegyzésen mindenki nagyot nevetett, aki hallotta. Aki nem, az kérdezősködött, hogy „Mi volt az?” A puszi dolog le is lett rendezve anélkül, hogy megtörtént volna. A röhögés elvette az egész helyzet élét, túl lehetett rajta lépni.

Közben a bátty megkapta a rendelését, a pultos fiú megkérdezte az öccsre célozva, hogy „ő nem kér semmit?” Nem tudni miből gondolta, de határozott nem volt a válasz, majd hozzátette, hogy „hacsak a húgodat nem”. A két vendég az egyetlen falatkával leült egy asztalhoz. A pultosnak támadt egy vicces ötlete. Legalábbis ő annak gondolta. Felkapta a húgát, megkerülte vele a pultot.
- Mi van te hülye? Mit csinálsz? - tiltakozott kapálózva a lány, de a tesója erősen fogta.
Oda sietett vele az asztalhoz, s a semmit nem rendelő vendég ölébe tette. A lány persze abban a pillanatban felpattant, és visszasietett a helyére. A jelenlévők úgy röhögtek a jeleneten, hogy csak úgy zengett tőle a ház. A fiú megalázottnak, kiröhögöttnek érezte magát. Nem is minden alap nélkül. Olyan vörös lett a feje, mint egy főtt rák. Na most vagy megsemmisülve tűri a röhögést, s ül az asztalnál amíg a bátyja végez a kajával, vagy megalázva távozik, miközben hangosan hahotáznak rajta, megjegyzéseket tesznek rá számára teljesen idegen emberek. Akik eddig őt soha nem látták, semmit nem tudnak róla, csak éppen jól esik másokon röhögni. Valójában nem is személyes dolog ez, csak a helyzet váltja ki belőlük.

Ehelyett a fiú gondolt egy nagyot. Odalépett a lányhoz, s megkérdezte, hogy reggelizett-e már. A lány némán nemet intett.
- Meghívhatlak?
- Tesókám! Csinálnál nekünk két rántottát? Ott leszünk hátul.
Nem várt arra, hogy mit reagál rá a tesókája, hanem fogta a fiú kezét, s húzta maga után a hátsó asztalhoz, ahol várta a reggelijüket.
- Gondolom, nincs barátnőd, ezért cikiznek – kezdte a társalgást.
- Valóban nincs – válaszolta a fiú.
- Nem is volt?
- Dehogyis nem. Honnét veszed?
- Szóval nem. Majd most már lesz. Akarsz randizni?
- Mit? Ja persze. Neked sincs barátod?
- Gondolhatod, hogy itt minden nap lehetne újabb és újabb. Viszont még soha senki nem közeledett úgy, hogy nekem szimpatikus lett volna. Olyanokat szólnak be, hogy ha egyébként tetszene is az illető, azonnal elutasítást vált ki belőlem. Arról nem is beszélve, hogy némelyik azzal indít, hogy mit hová rakna. Viszont még senki nem kérdezte meg tőlem, hogy reggeliztem-e már. Add a kezed!
- Hogy mit? Nem elég, hogy te hívsz randizni, még a kezemet is megkéred?
- Jaj de hülye vagy. Na mutasd a kezed!
- Mi vagy te? Valami tenyérből jósoló szőke cigány lány?
- Olyan nincs is.
- Festeni bármilyet lehet.
- Festettnek nézek ki?
- Nem. Dehogy – vágta rá azonnal, bár eddig meg se nézte a lánynak a haját.

Sőt! Valójában semmijét nem nézte meg. Azon se volt alkalma gondolkodni, hogy tetszik-e neki egyáltalán. Ilyen előzmények után akár még erőt is vehetne magán, bár erre semmi szükség. Most alaposan végigmérhette tetőtől talpig. Épp csak nem mondta, hogy állj fel, fordulj meg, járj egy kicsit! Csak az asztalnál ülve szemlélte, miközben az, a kezét, tenyerét nézegette. Kellemes látvány volt a lány. Súlyra talán ötven kiló. Ez volt az első dolog amit megtapasztalt. Nem nyomta agyon, amikor az ölébe dobták. Bár csak egy pillanat volt az egész, nem is nehezedett rá a teljes testsúly. Mindenesetre kicsi, törékeny alkat sötétszőke, vagy inkább világosbarna természetes hajszínnel. Tarkóján felnyírva, fejtetőn hosszúra hagyva. Valami azt sejttette, nemrég még hosszú hajat viselt.
- Na? Hosszú életem lesz more? - kérdezte, miközben tenyerét tanulmányozta a lány.
- Nem tudok jósolni. Azt nézem, mit dolgozhatsz.
- És mit olvasol ki a tenyeremből?
- Nehéz fizikai munkát. Tíz év múlva nehéz, kérges kezed lesz, de most még túl fiatal vagy hozzá. A bőrkeményedések viszont már most árulkodnak. Nem vagy még húsz éves sem.
- Valóban nem, bár alig hiányzik hozzá néhány nap.

Megkapták a reggelijüket, barátságtalan megjegyzéssel kísérve.
- Igyekezz, aztán húzzál visszafelé a helyedre! Nem győzöm egyedül.
- Old meg!
A fiatalok cinkosan összenevettek.