4 nap Svájcban

Ma (2015. aug. 31.) jár le a határozott idejű munkaviszonyom (főállás). Holnap ismét diákként melózok, szövetkezeten keresztül. Augusztusban maradt még 3 nap szabadságom, úgy gondoltam, itt az idő elhasználni. 11-én tudtam meg, hogy ott aludhatok egy családnál teljesen ingyen (csak az ételért kellett jelképes összeget fizetnem). 12-én már foglaltam is a busz jegyet (cseh-busz, alias Student Agency).

Huszadikán délután fél 3-kor indult a busz a Népligettől. Egészen Prágáig ment, ahol át kellett szállnom. Közben megállt Győrben, Pozsonyban, Brno-ban is. Este 11-kor indult a második menet, az állomások sorban: München (itt először a reptérnél állt meg, majd valahol a városban), Zürich, Bern, Lausanne, Genf. Én Lausanne-nál szálltam le kb. negyed 1-kor. Egy nagy parkolóban találtam magamat. Előre megnéztem már mindent, úgyhogy tudtam, két busz is elvisz onnan (Parc Vélodrome) a vasúti pályaudvarra (gare). Az 1-est választottam. Igaz, hogy pont a másik végében volt a parkolónak a megállója, de 8 perccel gyorsabban ér le.

Itt jött az első meglepetés. A jegyautomata csak érmét fogadott el. No jó, biztos tud a sofőr váltani (2 perc se kellett, hogy jöjjön a buszom), szóval felszállok a buszra. Nem tudott váltani, mondja, kérjek meg egy utast. Szinte senkinek nem volt elég aprója. Már majdnem feladtam a reményt, amikor egy fejkendős hölgy szólt, hogy tud adni. Udvariasan megköszöntem, a következő megállónál kiszaladtam megvenni a jegyet.

A vonatjegy megvétele zökkenőmentes volt. Kiválasztottam célállomásnak Martigny-t. Az automata gyorsan benyelte a bankót, s már adta is a jegyet, egy netes terminálon pedig le tudtam ellenőrizni a vágány sorszámát. Tetszik, hogy szektorokra van osztva a vágányt és a kijelző jelzi előre, melyik kocsi lesz a másodosztály. Szerencsére mindent sikerült korán elintéznem. Volt nagyjából fél órám a vonat indulásáig (13:25). Addig felregisztráltam az állomás swisscom-os nyílt wifi-jére, és üzentem páromnak, hogy nemsokára indul a vonat, kijöhet elém az állomásra. Kicsit nehézkesen ment, sokszor elment a jel és a telefonszámot se tudtam fejből, amit be kellett pötyögnöm.

Negyed háromkor leszálltam a vonatról és végre újra együtt lehettünk. Szinte kiszorítottam belőle a szuszt :B . Elkísért a szálláshelyre, ahol dolgozott (au pair-ként). A család kedvesen fogadott engem, a gyerekek nagyon virgoncak voltak már akkor is. Két rosszcsont kislány, akiket baleset ért, égési sérüléseket szenvedtek. Különleges odafigyelést igényeltek, néha meg kellett masszírozni őket ilyen krémmel. Annak ellenére, hogy nem beszéltünk azonos nyelvet, jól megértettük egymást. Párom tud csak franciául. Azon a vidéken franciául beszélnek, illetve sokan az angolt is ismerik második nyelvként.

Kis kiegészítés, miután kiraktam a meg nem jelentetett írások közül:
Ennek a bejegyzésnek az írása sajnos az első alkalom után abbamaradt. Valamire még emlékszem, de közel sem olyan pontosan, mint akkor. A lényeg, hogy próbáltam a lehető legjobban kihasználni az ott létemet. Sokat kirándultam, másztam hegyet, ittam drága bort, ettem drága csokit, jól éreztem magam. Egyszer voltam egy iráni családnál vendégségben, akikkel párom van - még most is - jóban. Láttam távirányítású fűnyírót. Szinte mindenki, akivel az utcán összefutottam tudott angolul. A keskeny, kanyargós, magasan lévő szerpentíneken pedig imádnak a svájciak száguldozni 80-90 km/h-s sebességgel.

Sajnos a szülőkkel történt egy kis nagy vita, miután én visszajöttem. Több dologban is nézeteltérésük volt barátnőmmel (pl. leírtakban nem foglalt feladatokat is el kellett látnia, ami neki nem tetszett vagy egyszer elfelejtette feltölteni a telefonját és nem tudták elérni, mikor a gyerekekkel volt) és azóta sincsenek jóban. Előbb jött el a tervezettnél, legalább kifizették. Ez elég mély nyomot hagyott benne, ami azóta is bántja.