[insert generic title here]

írta: saja, 10 éve

Rájöttem, hogy nem szeretem a hétvégét. Egyiket sem.
Szeretek dolgozni. Szeretek ott dolgozni, ahol most is dolgozom.
Nem szeretek otthon lenni, talán nincs meg a kellő motiváció, hogy valami értelmeset is csináljak. Vagy belekezdjek valami kreatív ötletelésbe. Megvan mindenem hozzá, de valahogy mégsem érzem az erőt, hogy elkezdjem. Vagy ha el is kezdem, soha nem fejezem be. Nincs miért, vagy inkább kiért megtennem. Jól élek.
Régen - mikor még középsulis voltam - rengeteg ötletem volt, viszont se pénzem, se megfelelő szaktudásom nem lett volna. Ráadásul mindig valami egyedit próbáltam kitalálni, kerestem azokat az általános problémákat, vagy ki nem használt lehetőségeket, amelyek alapján tervezhetek, "építhetek".

Hol is van az, ami megadja, mikor hoztam létre egy bejegyzést?
Persze annyira nem lényeges. Amit még hozzáfűzök ehhez: szeretem a hétvégét. Jó a munkám, de... talán többre vágyom. Hétvégén azt csinálok, ami jól esik. Azt hekkelek szét, fejlesztem, buherálok amit csak tudok. Annyit futok, erősítek, amennyit kibírok. Ja nem, annyit nem, mert az tovább tartana, mint a hétvége. Szóval jó ez a két pihenőnap. Ki kell használni.

Na, csak eljutottam idáig. Kellett hozzá 4-5 hónap, egy edzőtábor és egy csomó hülye, időhúzó meeting. Ha tehetném, arcon csapnám az akkori magamat, amikor az első bekezdést írtam.