Mátrix: Feltámadások

írta: Samus, 2 éve

Szubjektív beszámoló következik, nem is szánom kritikának, inkább egy vélemény.

Imádtam a Mátrix érát, a történetet lebilincselt, a megvalósítás, a karakterek, Az első két rész a kedvencem, a harmadik végén a harc egy kicsit elnyújtott volt, de Smith monológja a Miértekről máig bennem van.

Nagyon örültem, mikor bejelentették a folyatátást, hogy mégis kezdenek valamit a legnagyobb kérdéssel (Mi történt Neo-val?), hogy talán kapunk egy új sztorit, de már a trailerek közben benne volt egy olyan érzés, hogy én ezt már láttam valahol.

Innen SPOLER.

Sajnos a film nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az új "Morpheus" egy vicc volt, nagyon nem kellett volan erőltetni, vagy felkérték volna Laurence Fishburne-t, vagy teljesen ki kellett volna hagyni. Az új karakterekről az égvilágon semmit nem tudunk meg, mindenki olyan szinten jelentéktelen, hogy az szót sem érdemel. A végén a tetovált fiatal leányzó, aki a Trinity megmentésére indított akció előtt közölte Neo-val, hogy adásszintre kerültek, szóval róla azt hittem, hogy a két főhős lánya (akár ezt is beleszőhették volna), de persze csak egy statiszta, pár sorral.

Nem tudjuk meg, mi lett Smith-el (feltűnik, van pár jelenete, de hogy hogyan került ide, az rejtély), ahogy azt sem, hogy a film végén mi történt vele. Nincs építész (van helyette ellenőr, vagy micsoda, a Doki), orákulum, a Merovingi sem tér vissza, a kulcsosra van utalás, de nincs szerepe. Néhany szereplőről megtudjuk, mi történt vele, visszatérnek olyanok, akikről nem is gondoltuk volna (Sati), a többiekről néma csend (engem érdekelt volna, mi lett az építésszel, illetve kik azok, akiknek a Doki megígérte, hogy Neo visszatér a szimulált világba)

A harcjelenetek vicc kategória, a menekülés szintúgy: Mintha valami ZS kategóriás akciófilmet néztem volna, semmi monumentalitás, mint a trilógiában. Mikor emberek kezdtek potyogni, tényleg azt hittem, hogy Uwe Boll is kapott egy széket a produkcióban (tekintve, hogy némelyik filmje jobb és viccesebb volt).

A végjáték kezdetén a kávézó neve volt az egyetlen megmosolyogtató dolog (Simulatte). Reméltem, hogy a macskának (Deja Vu, ki ad ilyen nevet egy macskának?) lesz szerepe, főleg mikor a végén a Dokinak annyira fontos volt, hogy elkapja, de persze semmi.

A film vége felé kezdtem érezni, hogy mindent láttam már itt-ott, azért volt ennyire ismerős, csak itt minden rosszabb, gyengébb, utánzat érzés.

Nem tudom, mekkora volt a büdzsé, hogy csak ennyire futotta, de ez egy Mátrix volumenű trilógiához harmatgyenge folytatás.

Nektek mi a véleményetek?