Egy különös nap

December 6.-a van. Ez nálunk nem egy szokványos nap, hanem tripla ünnep. (Születésnap, névnap és hát Mikulás) Szóval nem egy átlagos unalmas reggelünk volt. Az, hogy havazik a gyerekeknek külön öröm volt. Ellenben én nem annyira szeretek ilyen útviszonyok mellett autózni, de hát valahogy el kell jutni a munkahelyre. (mielőtt valakiben felvetődne a tömegközlekedés ötlete jelzem, hogy kivitelezhetetlen. kb 4 óra volna bejutni a munkahelyre)
Gyors hólapátolás a ház és a garázs előtt, majd indulás.
Nagyjából 10km-t mentem amikor feltűnt, hogy egy autó áll az út szélén 4-es villogóval, míg egy másik jármű lent az árokban (kb 3m szintkülönbség) mellette egy férfi rángatja a vezető oldali autót. Gyorsan lehúzódtam és kikiabáltam, hogy kell-e segítség. Mivel igent mondott ezért gyorsan félreálltam és kiugrottam, hogy segítsek.
Az ajtót nem tudtuk kinyitni, a motor járt és a központi zár nem engedte a kintről való bejutást. De a sofőr ülésben lévő ember feje nem egészen természetesen hátra volt hajtva, de nem reagált semmire. Közben az előttem odaérkező felesége hívta a mentőket.
Próbáltuk betörni az ablakot, de közel sem olyan könnyű, mint a filmekben. Nem számoltam a perceket, de én két-három percig izomból ütöttem az ablakot kerékkulccsal mire végre bepókhálósodott és bejutottunk hozzá.
Pulzusa nem volt , és bekötve sem Gyorsan kiszedtük és próbáltuk újra éleszteni, már amennyire képes egy nem gyakorlott ember. Körülbelül ez volt az a pont ahol már páran megálltak, hogy tudnak-e segíteni. Majd néztük, hogy honnan jön ez a tömérdek friss vér. Úgy néz ki, hogy az ablak betörésekor a bal kezemet sikerült össze vissza vágni csukló tájékon.
Félre vonultam és végre meghallottuk a távolból a szirénákat.
Meg kell, hogy mondjam nagyon jól kezelték a helyzetet, a csapat egyik fele a mentősökkel kooperált, megkapták és felvitték a testet és folytatták vagy igazából megkezdték a küzdelmet, hogy visszahozzák az életbe. Másik fele rendezte a forgalmat, dokumentáltak. Később engem is elláttak. Telefonáltam a munkahelyre, hogy ma nem megyek be. Ekkor még szerintem tartott az adrenalin sokk, szóval agyam ilyen maximum fókusz üzemmódban volt, csak hát úgy néztem ki, mint aki egy kaszabolós filmből lépett ki annyira összevéreztem ruhám.

Otthon fotelben ebéd és kávé után jöttek/jönnek a fura gondolatok, kérdések.
Volt családja vajon? Várják-e gyerekek, hogy apa hazaérjen?
Vajon életben volt még mikor próbáltuk kiszabadítani a kocsiból?
Hallotta-e amikor kiabáltunk hozzá?

Vigyázzon mindenki magára és a másikra is!