Másik állampolgárság felvétele?

Kiváncsi vagyok kinek mi a véleménye arról, hogy ha valaki lemondja a magyar állampolgárságát és felvesz egy másikat helyette.

Maga az írás érint/foglalkoztat engem is és ahogy eddig tapasztalom, igencsak vegyes érzelmekkel vannak az emberek ezen téma iránt.

Az én szituációm már eleve érdekes, mert Szegedtől nem mesze, de a határon túl, Vajdaságban születtem. Nem Szerbiát írok, mert mindig is utáltam, ha leszerbeztek.
Gyerekként átjártunk Szegedre rokonokhoz/ismerősökhöz stb. és ott elég sokszor kaptam meg, hogy „te szerb” és hasonló beszólások.

Az egész családom magyar, magyar iskolákba jártam és habár értek/beszélek minimális szinten szerbül, ez inkább azért van, mert volt egy kapcsolatom és náluk az egyik szülő szerb, nem is beszél magyarul.

Vajdaságan a szerbek lemagyaroztak, Magyarországon a magyarok leszerbeztek... akkor mi vagyok, hol vagyok otthon, mi az én hazám? Sokszor járt ilyen és hasonló téma a fejemben.

Múlt héten pénteken kaptam egy értesítést, hogy mivel már elég ideje Németországban élek, így novemberől jogosult leszek a német állampolgárság felvételére. Ha akarom, akkor jelentkezzek mielőbb, mert ez egy hosszú folyamat és kell tenni egy vizsgát is, amire fel kell készülni...

Nekem van magyar és szerb állampolgárságom is és egy harmadikat nem vehetek fel ezek mellé, sőt ha a németet fel akarom venni, akkor mindkettőt le kell mondjam.
Magát a szerb állampolgárságot már le akartam mondani, mert annak ellenére, hogy ott nőttem fel én magyar vagyok és az is maradok... legbelül.

Mi a helyzet itt Németországban? Nem hallottam még senkitől semmi rosszat, mert magyar vagyok és azért sem, mert Szerbiában születtem. Itt nem érdekli az embereket.
Ennek ellenére, voltak szituációk, hogy egy német személyivel az emberünk előbb volt mint én a magyarral (szerbet elő sem veszem sehol). Legyen az a határon, legyen az az orvosnál vagy bárhol, egy kicsivel előrébb vannak azok, akiknek itt német papírjuk van. Ezek szerint ez nekem megérné?

Habár Szerbiában születtem, de magyar vagyok, még is itt éreztem először otthon magam. Fura ez, nem? Itt elfogadtak úgy ahogy vagyok és senkit nem érdekel(t), hogy honnét jöttem.
Azóta is minden jó, nem akarok elmenni innét, itt érzem, hogy van jövőm és ezt tükrözi az is, hogy már ingatlanba is fektettem.

Mielőtt a papírt megkaptam már döntöttem, hogy ha jön az értesítés, akkor, hogyan cselekszem.
Magyar voltam, vagyok és leszek... de novembertől papíron már nem.