A hardverek maradtak

Miután elhatároztam, hogy megszabadulok régi hardvereimtől, eladtam a PC-DL-t és a HD3850 AGP-t, meg még néhány eszközt, és azóta a maradék halom ott áll. És áll, és néz rám a garázs polcáról. Eltűnődtem, hogy vajon miért?

Aztán egyszer csak eszembe jutott. Sok más dolgon tűnődtem, az élet nagy kérdésein, amikor belémvágott, mint egy villám. Bizony, nem sokan vannak, akik egy (kettő, 5, 10...) datasheet elolvasása után önerőből megpatkolják a processzort, vagy éppen megmókolják a feszültségszabályzókat csak azért, hogy a rendszer teljes potenciálját kiaknázzák. És én vagyok az egyik. És ezt én soha nem ismertem el magamnak. De tényleg. Az Asus PC-DL-t bemutató cikkemben sem tiszteltem meg magamat és a hardvert azzal, hogy a RAM feszültségmókolását helyreállítsam. Pedig akkor ment volna a gép 3333/166 MHz-es beállítással, vagy még gyorsabban is.

Eldöntöttem, hogy eljött az idő, hogy ne csak egy fölösleges időtöltést hagyjak magam mögött, kicsit talán szégyellve is magamat, hogy nem valami értelmesebbet csináltam, hanem elismerjem, hogy időt és munkát fektettem abba, hogy a világ tuningosai (mármint akik komolyan gondolják) közé elemjem magam. Van még Athlon XP-m, Socket 5-ös Pentiumom, de van olyan prémium 486-osom is, amit csak a form factor-ja választ el az ATX-től, lesz miből meríteni.