Búcsú a hardverektől

Eljött ez az idő is. Nincs mese, sok éven át sokat gyűjtöttem, de mégsem lett gyűjteményem. Vannak, akiknek viszont van, ezért (na jó, többek közt ezért) csodálom bacsis-t, DarthSun-t, MegasArchon-t, akosf-t és még sokakat a közösségben.

Rájöttem, hogy valójában nem gyűjtöttem. Mindenre ész nélkül rá akartam tenni a kezem, ami megtetszett, így mindig frusztrált voltam, hiszen nem szerezhetek meg mindent. És az egész vége egy sok sebből vérző óriási katyvasz lett, ami, mint egy szörny, ott terpeszkedett az íróasztalom szekrényében (hogy értsd, maga a szekrény körülbebül 1 köbméteres). Szóval lett egy köbméternyi hardverkatyvaszom, bármilyen rendszer nélkül.

Gondolkoztam rajta, hogy gyűjthetném a hardvereket rendszerbe szedve, de az is sok pénzbe kerül, én meg igazából nem akarok rá költeni. Így megint csak frusztrál.

Akkor meg minek?! - harsant fel bennem a kérdés. És a választ tett követte: mindent kisöpörtem a garázsba, szétszortíroztam, leteszteltem. Ezúton is szeretném megköszönni Feleségemnek az időt, amit a gyerekek és a háztartás teljes átvállalásával erre kaptam Tőle. Végül három kategóriiába soroltam a hardvereket: hulladék, értéktelen, értékes (mármint pénzért eladható). Ennek megfelelően alakul majd sorsuk is.

A következő hónapokban szeretnék egy-egy cikk formájában elbúcsuzni azoktól a hardvereimtől, amik így vagy úgy a szívemhez nőttek:

Búcsú az Asus P2B-DS-től
Az MSI Pro266TD kalandjai
Pentium 4 szteroidon, avagy az Asus PC-DL utolsó kalandja

Azután pedig kitalálom, mit kezdjek egy köbméter hellyel