Búcsú az Asus P2B-DS-től

Az első kétprocesszoros alaplapomat 2008-ban vettem: egy Asus P2B-DS volt, abból is a legritkább (és egyben legértékesebb) verzió, a Rev. 1.06 D03. Ez a P2B-DS széria utolsó kiadása, ICS 9250CF-08 órajelgenerátorral. Ezzel felvértezve a BX440 chipsettel rendelkező alaplap képes volt 133 MHz-es FSB-re is, ráadásul stabilan.

Egy kis történelem. Az Intel első chipkészletcsaládja a Pentium 2/3 processzorokhoz a 440-es volt, a méltán híres 430-as chipkészlet utódja. A 440-es család utolsó, egyben legjobban felszerelt tagja a BX440 volt, 2X AGP, 100 MHz-es FSB és 100 MHz-es SDRAM támogatással. Az alaplapgyártók hamar rájöttek, hogy a BX440 chipkészlet képes akár a 150 MHz-es órajel elérésére is (kalapot emelünk az Intel mérnökei előtt), így számos alaplap jelent meg ezzel a chipkészlettel a szívében a VIA Apollo Pro chipkészletekkel szemben. A BX440 chipkészlet egyik legnagyobb limitációja, hogy az AGP csak 1X és 2X módot támogat, továbbá az AGP órajelét maga az északi híd generálja, így 133 MHz-es FSB esetén az AGP 88 MHz-en ketyegett, emiatt ezek az alaplapok, bár verhetetlen gyorsak voltak, nem voltak túl népszerűek.

Felmerülhet Benned a kérdés, hogy az Asus P2B-DS esetében ez miért akkora szám? Azért, mert ebben az alaplapban az északi hídnak nem egy, hanem kettő processzor felé kell az FSB jelszintjét kondícionálnia, ami extra terhelést jelent, és ilyen körülmények között a legkevésbé sem triviális, hogy az északi híd képes arra az overclock-ra, mint amire egy processzor esetén (kalapot emelünk az Asus mérnökei előtt is).

Az Asus mérnökei kiadtak hozzá egy beta BIOS-t is, ami támogatta a tA1 steppinges Tualatin-S processzorokat. Rendelkeztem tA1 steppinges 1400 MHz-es processzorpárral is, csakhogy nem volt hozzá slot 1 - PGA370 átalakítóm.

Ez utóbbi azért volt baj, mert a Tualatin processzorok alacsonyabb jelszinteken kommunikáltak, mint a korábbi Celeron és Pentium 2/3 processzorok, és a lábkioszásuk úgy volt kialakítva, hogy ha az a chipkészlet, ami mellé beteszik, nem támogatja natívan a Tualatin processzort, akkor lekapcsoljon az alaplap.

Ellenben volt két Coppermine-hoz való (egyébként elég jó) MSI MS-6905 Master-em. Ezeket sikerült úgy átalakítanom, hogy elinduljon az alaplap a Tualatin-S-ekkel, de sehogy sem akart Tualatin-S + 133 MHz kombinációval menni. Aztán egy lehulló csavar miatt az örök bitmezőkre távozott az alaplap.

Sikerült egy 1.06 D02-es revíziójú példányt beszereznem, és egy kedves barátom átültette bele az órajelgenerátort, így folytathatódott a móka. Az MSI MS-6905 Master-ekkel nem kísérleteztem tovább, két 800 MHz-es Coppermine-nal tette a dolgát a gép. Ebben az időben egy ismerősömnek építettem egy Atom processzoros gépet, és nagyon érdekes volt látni, hogy az 1600 Mhz-es kétmagos, de in-order elvű processzor DDR3 memóriával pontosan akkora számítási kapacitással rendelkezett, mint a duál 800-as P3-as gépem.

2020-ban, az alaplap tesztelése során készült kép

Videokártya gyanánt először egy Geforce 2 MX400-at, majd egy jóval gyorsabb Sapphire AIW 9000 Pro-t használtam, utóbbi nem bírta a 88 MHz-es AGP gyötrelmét, így az alaplap 100 MHz-es FSB-vel ment. Az AIW kártyán TV-t is néztem. Távirányítóm is volt hozzá, a tunere villámgyorsan váltott a csatornák között (sokkal gyorsabban, mint az AIW 9800-asok tunerei), sőt, a driverte lehetővé tette, hogy a Theater chip közvetlenül a képernyőre rajzolja a TV adást, így a dekódolás egyáltalán nem terhelte a processzorokat.

Sapphire All-In-Wonder 9000 PRO teljes harci díszben, szintén 2020-ban

A kétprocesszoros fétisemmel egyidőben alakult ki SCSI fétisem is. Az alaplapra egy Adaptec 2100S adapteren keresztül 6 db. 18 GB-os 10k RPM-es Seagate Cheetah merevlemezt kötöttem 5-ös RAID-ben. Együtt csaknem telítésbe vitték a PCI sínt, (korukhoz mérten) piszok gyorsak és piszok hangosak voltak.

Ezt az alaplapomat akkor váltottam le, amikor nyilvánvalóvá vált. hogy legalább Geforce 6800-as videokártyát szeretnék, de ahhoz 4X AGP kell, így 2010 végén a vitrinbe helyeztem, és helyére egy MSI Pro266TD Master került.

2011-ben sikerült szert tennem két Powerleap PL-IP3/T átalakítóra, akkor beröffentettem még egy gyors teszt erejéig az alaplapot, azután hagytam közel tíz évig pihenni. Végül 2020-ban eladtam, remélem, új gazdája legalább annyi örömét leli benne, mint én.