Gris | Bemutató

Sziasztok, megint egy kisebb címet szeretnék bemutatni nektek, ami most jelent meg nemrég PS4-re de PC-n és Switchen már tavaly december óta elérhető.

A Gris azon egyszerű játékok sorát gyarapítja amik a játékosok érzéseikre/érzékeikre hatnak, a látvány és a zene valami elképesztő hangulatot áraszt magából. Játékmenet tekintetében egy relatív egyszerű platformert kapunk, ami egyáltalán nem nehéz és adja magát mindig, hogy merre kell tovább menni. A történetet nem rágja a szánkba az alkotó, azt inkább az ember képzeletére bízza ami ebben az esetben szerintem egyáltalán nem gond.

A játék elején fekete-fehérben pompázik minden és ahogy haladunk előre fedezünk fel újabb színeket. Először a pirosat, majd a zöldet, végül a kéket és ezek mellett főhősnőnk is tanul új képességeket amikkel a játék során elénk táruló akadályokat is tovább tudják variálni. Minden színhez külön fejezetek tartoznak és teljesen egyedi látványú világrészek, ahogy a zenei aláfestés is mindig változik. Ezek között a világrészek között nincs töltőképernyő, az átvezetőkkel együtt egy folyamatos egészet alkotva válik teljessé a körülbelül 4-5 órányi tartalom.

A játékmenet igazi klasszikus 2D ugra-bugra, meghalni nem nagyon lehet és elakadni is csak minimális esélyünk lesz mert tényleg adja mindig magát a következő lépés. A különféle pályarészeken amolyan csillagokat fogunk keresni, mert azok kellenek majd ahhoz, hogy tovább tudjunk jutni és ezek a csillagok követnek minket, adott helyeken hidakat alkotnak és gyakorlatilag a játék végéhez is ezeket kell összegyűjtenünk.

A színek és a zene mellett erősen épít a geometria formákra is a játék, az utolsó fejezetekben ezek mellé csatlakozni fog még a fény és a hangjáték is, tovább bővítve a lehetőségeket és a kirakósok összetettségét, bár ez utóbbiaktól ne várjatok agytépő nehézséget. Karakterünk nehéz kockává tud válni, vagy könnyedén szökken a levegőben, énekhangjával életre kelti a környezetét és mint valami rája úgy suhan a habok között. A játékmenet folyamatosan fejlődik az első pillanattól az utolsóig.

Véleményem szerint egy kifejezetten szép játék a Gris, nem pixelart stílusú mint azt ebben a kategóriában az utóbbi időben megszokhattuk. A zene, amiért a Berlinist felel, egyszerűen magával ragadó, nagyon ügyesen kiszolgálja a látottakat. A játékmenet egyszerű és bárki számára könnyen elsajátítható, egyáltalán nem okozott kellemetlen pillanatokat, sőt véleményem szerint talán kicsit túlságosan is könnyű lett és sajnos ebből adódóan sem tart ki túl sokáig a játékidő. Szívesen elvesztem volna még pár órácskát ebben a világban. Nem szégyen, a játék végén az egész annyira megérintett, hogy nekem is kicsúszott 1 könnycsepp a szememből. Ha az ár/idő arányt nézzük akkor lehet kicsit soknak találhatja az ember azt az 5.200.- forintot érte, de ha az élményt veszem alapul akkor 1 fillért sem sajnáltam.

Pro:
- Látvány
- Zene
- Játékmenet
- Hangulat

Kontra:
- Rövid
- Szinte semmi kihívást nem nyújt

Pontszám: 90