adlersson blogbejegyzései

[ Új blogbejegyzés ]

  • 3 pohár 1 csirke

    A rendkívül frappáns cím után nem is borzolnám tovább az idegeket, igen, a „három poharas csirkéről” (三杯雞, sānbēijī) lesz szó, mely az előző receptekkel ellentétben nem Sichuan, hanem Jiangxi provinciából származik, ennélfogva egy teljesen más ízvilágú, szezámolaj – szójaszósz – bazsalikom dominálta étellel lesz dolgunk.


    Sanbeiji (jobb oldalon) és egyéb növények.

    Az elkészítés ezúttal is rendkívül egyszerű. Ehhez az ételhez szükség lesz kb. 1kg csirkecombra, egy negyed fej lila- vagy vöröshagymára (a lilahagymától jobban néz ki a végeredmény), két kisebb, lehetőleg eltérő színű kaliforniai paprikára (ugyancsak a szín miatt), 4-5 szál zöldhagymára, 20g gyömbérre, 100g fokhagymára, és a „három pohárra”, azaz szójaszószra, szezámolajra és rizsborra (米酒, mǐjiǔ). Szezámolajból a fekete szezámmagból készült változatnak karakteresebb íze van, ízléstől függően mindkét változat használható.

    Nem lehetne azonban kínai étel két, Magyarországon viszonylag különlegesnek számító hozzávaló nélkül, mely a bazsalikom és a sziklacukor.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 hete 8

  • Szecsuáni csípős csirke n. változat

    Egy kis csípőset ettem volna, úgyhogy felkerekedtem, hogy legyártsam életem "első vízben főtt csirkehús csíkjait".

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Tudástár 2 hete 58

  • Hangyák a fán

    Mivel a legutóbbi kínai kajás bejegyzésemre legalább három (3) pozitív visszajelzés érkezett, ezért kicsit csúszik a félvezetős írás és mutatok egy újabb, még az előzőnél is egyszerűbben elkészíthető szecsuáni kaját.

    Sokan gondolhatják, hogy miféle retardált cím ez, mi köze lesz bárminek is a hangyákhoz meg a fákhoz, pedig a mostani étel neve szó szerinti fordításban „fára mászó hangyák” (螞蟻上樹; mǎyǐ shàngshù). Hogy mitől ez a neve? Azért, mert az enyhén ragadós tésztához hozzáragadnak a felaprított hozzávalók, így a tésztát a tálból kiemelvén olyan hatást kapunk, mintha annak oldalán hangyák másznának. Elképzelem, hogy az első ember, aki ehhez hasonlót főzött, ránézett az ételére, majd arra gondolt, hogy „Igen, ez pont úgy néz ki, mint a fára mászó hangyák...

    A hangyák itt még a földön vannak.
    A hangyák itt még a földön vannak.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 hete 14

  • Beyond Meat burger

    Annak idején még a Burger Kingben kóstoltam először a szintén növényi alapanyagokból készült vega pogácsával felszerelt „Rebel Whoppert”. Az biztosan nem Beyond Meat, hanem valami szójaalapú cucc volt (talán Impossible Burger?), ugyanis a Beyond Meat büszkén hirdeti, hogy az ő termékükben nincs szója.

    Nem is ez a lényeg, hanem hogy végül nem hánytam sikítva a teherautóra a húsutánzattól, ugyanis szerintem nem volt borzalmas. Sőt, 2 éve még a budapesti Vegan Love-ban is vettem egy ehhez hasonló burgert és az sem volt rossz, noha már az első harapás után is lehetett érezni a különbséget a növényi „húspogácsa” és a valódi, marhahúsból készült társa között, főleg az állagát tekintve.

    A Burger Kingből beszerzett első „Rebel Whopperemet” mindjárt három hússal (növénnyel?) kértem, annak idején ez 4400 forinttal terhelte meg költségvetést.
    A Burger Kingből beszerzett első „Rebel Whopperemet” mindjárt három hússal (növénnyel?) kértem, annak idején ez 4400 forinttal terhelte meg költségvetést.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 4 hete 4

  • Kirándulás a tajvani hegyekbe

    Nemrég volt asszonykám 32. 18. szülinapja, úgyhogy az eseményt megünneplendő, ellátogatunk Tajvan magashegységei, nevezetesen a Hehuanshan és a Shimenshan felé. Buszos kirándulás keretén belül már mindketten jártunk erre, ezúttal viszont – kihasználva az egyik helyi autókölcsönző születésnapi akcióját – autót béreltünk, úgyhogy ezúttal olyan helyeken is meg tudtunk állni nézelődni, ahol legutóbb nem volt erre lehetőségünk.

    A Hehuanshan 3421 méter magas keleti csúcsának látképe.
    A Hehuanshan 3421 méter magas keleti csúcsának látképe.

    Az autó begyűjtésére az indulásunk reggelén, a taichungi nagysebességű vasútállomásnál került sor. Egy mezei Nissan Grand Livinát kell elképzelni, úgyhogy mi ketten, meg asszony később becsatlakozott barátnője is kényelmesen elfértünk csomagokkal együtt.

    A hegyen

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 hónapja 2

  • Buszgyár lett a Foxconnból

    Mindenki kedvenc iPhone gyártója érdekes termékekkel bővíti, bővítette portfólióját, ahogyan arról korábban már angol és magyar médiumok egyaránt beszámoltak. Ebből kifolyólag nem is csépelném a billentyűzetet a Foxtron Model T létrejöttének körülményeiről, inkább csak bemutatnám, hogy mik a tapasztalataim az egyik első példánnyal.


    A legelső Foxtron Model T városi busz Kaohsiungban.

    A minap ismét Kaohsiungban volt a tömegközéppontom, így élesben volt lehetőségem kipróbálni a Foxconn csodabuszát.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 5 hónapja 17

  • Így néz ki a wasabi

    Bevallom, Japánban töltött éveim alatt nem fektettem sok energiát abba, hogy minőségi wasabit fogyasszak, pedig általában heti 2-3, nem feltétlenül sushiból álló étkezés része volt ez a növény. Néhány étteremben, illetve piacon láttam néha az Izu-félszigetről, Japán nagy wasabi termelőhelyéről származó misho és mazuma wasabit, előbbi kilója azonban általában 10 ezer, utóbbi 25 ezer yen (rendre kb. 27500 és 68900 forint) környékén mozgott. Nyilván nem kell kilós kiszerelésben venni, hiszen a kisebb példányok tömege akár 30-40 gramm is lehet, mely éppen elég két fő egyszeri étkezéséhez, de valamiért akkor nem mozgatott meg ez az egész.

    Pár nappal ezelőtt azonban kerültünk egyet asszonnyal a tajvani Alishan felé, s útközben, teljesen véletlenül botlottunk bele wasabit terítő árusokba Fenqihu utcáin. Turistás helyről általában vonakodva veszek bármit is, hiszen infinitezimális utánajárást követően mindig kiderül, hogy a turistacsapdától számított max. 2 kilométer sugarú körben meg lehet venni ugyanazt féláron, kétszer olyan jó minőségben.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 10 hónapja 31

  • Ha a TÜV minden ipari létesítményt auditálna Kínában...

    ..., akkor jó eséllyel a cég a bevételeiből felvásárolhatná a teljes Fortune 500-at.

    Tegnap jött szembe a hír, hogy egy ningbo-i vegyi üzemben tűz ütött ki és az ajánlott videók közt akadtam rá az alábbi gyöngyszemre, mely egy idővonalon szemlélteti az üzemi baleseteket (elsősorban különféle tűzeseteket, robbanásokat) Kínában 2000 és 2020 között.

    A szöveg ugyan japánul van, a lényeg a nyelv ismerete nélkül is könnyen értelmezhető. A videó elején megismerkedhetünk a különféle jelölésekkel, így a kis tűzgolyó (szerintem) a kevesebb mint 50 áldozattal, a közepes tűzgolyó az 51 és legfeljebb 99 áldozattal, a nagy tűzgolyó pedig a 100 vagy annál több áldozattal járó eseteket reprezentálja. Azért írtam, hogy "szerintem", mert sehol nem derül ki, hogy ezek a számok mire vonatkoznak, csak néhány esetre rákeresve derült ki, hogy a sebesültek és a halottak együttes számáról van szó.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 éve 7

  • Új Samsung vs. Régi Xiaomi mintaképek

    Páran már kitalálhattátok egy korábbi bejegyzésem révén, hogy ~4 év után újra a Samsunghoz pártoltam, ezúttal egy Galaxy S21 formájában. Nem cserélgetem sűrűn a telefonjaimat, egy Galaxy S4 után 2017 elején vettem egy Xiaomi Mi 5s Plus-t, majd pedig 2021 elején a legújabb Samsung-ok egyikét.

    A mostani tesztecskében így inkább arra vagyok kíváncsi, hogy mennyit fejlődött a kamera a Xiaomi korábbi zászlóshajójához képest, semmint hogy a Samsung (egyébként talán nem mindig egyértelműen) jobb mivoltát hangoztassam, tekintve, hogy a két készülék megjenési ideje közt közel 5 év tátong, hiszen a Mi 5s Plus-t 2016 augusztusában kezdték forgalmazni.

    Felkerekedtem hát, hogy a Taipei-hez közeli Teapot Mountain lankáin vessem össze a Xiaomi és a Samsung tudását.

    Specifikáció (szenzor típusa): felbontás, apertúra, szenzorméret, pixelméret, egyebek

    Xiaomi Mi 5s Plus

    fő kamera (Sony IMX258): 13 MP, f/2.0, 1/3.1", 1.12µm, PDAF

    Samsung Galaxy S21 (SM-G9910)

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 éve 4

  • „Easter egg” a tajvani Galaxy S21 szériában

    Minap az italkimérésből hazafelé tartván bukkantam rá a Samsung nevű dél-koreai, mobiltelefonokat (is) gyártó cég márkaboltjára, ahol némi tépelődés után egy Galaxy S21 nevű, SM-G9910 típusú, Snapdragon 888 típusú SoC-vel (nem tudom, milyen toldalék illik ehhez, én csak „esz-ó-szí”-nak ejtem) felszerelt mobiltelefon-készüléket vásároltam rendkívül jutányos áron. Ehhez némi készpénz-visszatérítést és mindenféle földi jót, így egy Wireless Charger Trio-t és egy SmartTag-et is kaptam, noha a dobozból véletlenül kimaradt Type-C töltőfejnek jobban örültem volna, tekintve, hogy se órám, se fülhallgatóm nincs, amit tölthetnék.

    A készülék bemutatásával most nem is vesztegetném az időt, ehelyett inkább bemutatnék egy érdekes „fícsört”.

    Létezik Tajvanon egy ún. EasyCard, melyek lényege elsősorban, hogy az ember rak rá x mennyiségű pénzt, mellyel aztán szabadon metrózhat, vonatozhat, buszozhat, vehet kaját, bérelhet biciklit, fizetheti be a villanyszámlát, a parkolási díjat egész Tajvanon szolgáltatótól függetlenül.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 éve 20

  • Vissza Tajvanra

    8 hónappal azután, hogy a 2020. márciusi utam meghiúsult, e szörnyű év utolsó napjának utolsó órájában végre ismét kaptam egy újabb tajvani beléptetőpecsétet az útlevelembe. Gondolhatnánk persze, hogy miért nem mentem vissza márciusban, hiszen megtehettem volna, ám akkor inkább Új-Zéland húzta keresztül a számításaim, hiszen elmenni elmehettem volna, visszamenni azonban már nem lett volna lehetőségem. A körülmények figyelembevételével asszonyommal végül úgy döntöttünk, hogy jó lenne az új-zélandi megtakarításom a tervezett, közös tajvani lakásunkhoz, így végül mégis lehúztam a közel egy évet.

    Ennek ellenére persze hiányzott a feleségem is, így a szüleimnél tett látogatás végén hatalmas kő esett le a szívemről, mikor Ferihegyen végre a kezemben voltak a beszállókártyák.

    Bár utoljára 2018-ban jártam Ferihegyen, ilyen kihaltnak még sosem láttam a terminált.

    Bár utoljára 2018-ban jártam Ferihegyen, ilyen kihaltnak még sosem láttam a terminált.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 éve 5

  • Hazaút a fél világon át 2020-ban

    Nem a legszerencsésebb évet választottam Magyarországon rekedt családtagjaim meglátogatására, de már nagyon időszerű volt a dolog. Az új-zélandi kiküldetés végén, a légitársaságok és a különféle országok által bevezetett intézkedésekkel megismerkedve vágtam neki a kb. 22 órás repülőútnak.

    Az aucklandi nemzetközi repülőtér kihalt tranzitja.

    Az aucklandi nemzetközi repülőtér kihalt tranzitja.

    Új-Zéland eddig relatíve jól megúszta ezt az egész vírus dolgot, bár a március-áprilisi országos kijárási korlátozások után augusztusban Auckland megint a frászt hozta mindenkire, de végül akkor is sikerült úrrá lenni a helyi fertőződés terjedésén. Szóval a hatalmas nemzetközi elismerés mögött azért nem túlzás kijelenti, hogy ott, ahol nem fél fő per négyzetkilométer a népsűrűség, ott Új-Zéland is pengeélen táncol(t).

    A tranzit az előző képen látottakhoz hasonlóan zsúfolt térrésze.

    A tranzit az előző képen látottakhoz hasonlóan zsúfolt térrésze.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 éve 20

  • Tekapo túra

    Mázlim volt a legutóbbi kiruccanásommal, hiszen alig két nappal a hazaérkezésemet követően zárták le Aucklandet (megint), így kissé derült égből jött villámcsapásként ért a felismerés, hogy néhány napig nemhogy túrázni, de még dolgozni sem mehetek be. (Ha valaki lemaradt volna, Új-Zélandon, pontosabban Aucklandben több mint 100 nap után találtak megint helyi fertőzötteket, így gyakorlatilag a normál hétköznapokból mindenféle átmenet nélkül lett „szobafogság”).

    Az ezt megelőző hétvégén viszont (ismét) kerültem egyet a déli szigeten, így éppen két ikonikus Gyűrűk Ura helyszín, Gondor (Twizel) és Rohan (Mt. Sunday) közé lőttem be kirándulásom színhelyét.

    Kilátás a Tekapót körülvevő hegyekre, előtérben az 1935-ös alapítású „Church of the Good Shepherd”, mely azóta is az egyetlen tempolom a környéken.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 éve 1

  • Kiwivel kezelt steak

    Minap ebéd közben említette egy kollégám, hogy "milyen bámulatosan puha, omlós hússá lehet varázsolni bármit, amit kiwibe bugyolálunk néhány órára". Sokkal új-zélandibb kombinációt nem is tudnék elképezlni mint kiwibe (a gyümölcsbe) gyúrt steaket, úgyhogy fel is kerekedtem, hogy begyűjtsek valami közepes minőségű marhahúst, amiért nem (akkora) kár, ha esetleg egy marék péppé változik a kezelés hatására.

    Kollégám kifejezetten valamilyen "keményebb" steaket javasolt, mondván ő hetente több alkalommal is ilyen módon készíti a vacsoráját. Az eljárás lényege leginkább egy kémiai klopfoláshoz hasonló, hiszen a kiwiben található actinidin c. enzim segít felpuhítani a kötőszöveteket. Tanácsadóm ajánlását követve én is csak rászórtam a kiwikarikákat a húsra, betekertem folpackba, majd éjszakára a hűtőbe tettem. Kiwis oldalak egyébként marinádot is javasolnak, de ezt a módszert nem próbáltam.

    Kiwivel borított marhahús.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 éve 6

  • Az első két hét Új-Zélandon (Japánhoz képest)

    Közel 5 évvel azután, hogy megkaptam életem első állását Japánban, csak a világ végére sodort a sors. Az első céget így kerek 5 év után hagytam hátra, a második cég (Marubeni) pedig egyből az Isten háta mögé küldött. Jó hosszú, közel 3 hónapos felvételi procedúra volt, többkörös tesztekkel, japán és angol nyelvű interjúkkal, „csoportos foglalkozásokkal”, de végül november elején lezárult ez az egész hercehurca, kezemben volt az állásajánlat.

    A „nyertes” pályázókat képességeik és végzettségük szerint a feladatnak legmegfelelőbb régiók közt dobták szét. Volt itt India, ahol a japán kivitelezésű nagysebességű vasút építéséhez tartozó célberendezések megtervezéséhez és koordinálásához kerestek szakembereket, Ausztráliába bányagépek terén szerzett ismeretekkel lehetett bekerülni, Új-Zélandra pedig különféle, betonépítésénél használt gépek fejlesztéséhez kerestek mérnököket.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 4

  • Néhány adat Japán, a G7 és a félvezetőipar háza tájáról

    A japánok imádják a számokat, így megfelelő helyen keresvén gyakorlatilag bármiről találhatunk statisztikákat, melyek közül ezúttal a Belügy- és Távközlési Minisztérium (総務省, sōmu-shō, Ministry of Internal Affairs and Communications) által közreadott egyik efféle jelentés került szemeim elé a nippon.com jóvoltából.

    Ezen jelentés a japán kutatás-fejlesztésre áldozott pénzekről, azok GDP-hez viszonyított arányáról szól, mely 2017-ben (a jelentés által vizsgált utolsó évben) potom 19,5 billió yenre, azaz nagyjából 177,7 milliárd USA dollárra rúgott. Ez (legalább) 10 éves csúcsot, a japán bruttó hazai termék 3,48%-át és egyben 3,4%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Mindezen sikerhez a cégek 13,8 billió (kb. 125,6 milliárd USA dollár), az egyetemek és más kutatóintézetek 3,6 billió (kb. 33 milliárd USA dollár), a non-profit szervezetek pedig 1,6 billió yennel (kb. 14,6 millárd USA dollár) járultak hozzá.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 4 éve 0