Algieba blogbejegyzései

[ Új blogbejegyzés ]

  • Tíz szeptemberi fotóm

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 hete 4

  • Őszi bakancslistám

    A lista pusztán csak kifigurázása a közösségi oldalt elárasztó negédes mémeknek. Valójában kedvelem az őszt, mert ilyenkor lehet a legjobbakat túrázni. :D

    - Reggel káromkodni, hogy milyen sötét van.
    - Forró csokit inni automatából nyilvános vécé mellett.
    - Szitkozódni, miután majdnem eltaknyoltam a csúszós faleveleken.
    - Elővenni és kimosni a dohos pulóvereket.
    - Belélegezni a csípős/mérgező füstöt, mert mindenki szeméttel fűt.
    - Tököt faragni, majd szétrúgni, mert ronda lett.
    - Rinyálni a közösségi oldalon, hogy eltelt a nyár.
    - A Covidtól parázva gyilkos szemet mereszteni bárkire, aki csak köhintett.

    Te mivel bővítenéd a listát? :DDD

    Blogbejegyzés 4 hete 20

  • Illa berek, nádak erek

    Kár, hogy az élet negyvenen túl már semmi újat nem tud mutatni, és csak azért élek, mert a testem meglepő módon még él. A francba! Túlélőgépként gondoskodnom kell a testemről, ami egy igazi követelődző barom. A tudatom pedig egy haszontalan információs szalmakazal. Elbaszott figuraként, ami kopott nőszemélynek látszódik, semmi illúzióm a kilátásaimat illetően. Persze lövésem sincs, hogy mihez kezdjek aluliskolázott, önképző, hisztis művészlélekként. Csináltam már sok mindent. Majd csak adódik valami. Csak lazán. Kötél mindig van nálam. :D

    Blogbejegyzés 1 hónapja 53

  • Hogyan veszítünk önmagunkkal szemben?

    Áprilisi írásom. Második közlés. Először a blogomba raktam ki. Blogtárs írása ihlette az itteni publikálását. Ez a téma sokszor eszembe jut. Sajnos nekem sem sikerült igazán hatékonyan visszafognom a fogyasztásomat. Jelenleg 1,8 Föld kellene az életmódom fenntartásához, vagyis bőven az egyik felélője vagyok a földi bioszférának. Ha pedig elfogy a természet, akkor tényleg csak a másik ember marad mint "erőforrás".

    A fajunk a 20. században átlépett a természet erőivel vívott harcból az önmaga ellen folytatott háborúba. Jelenleg is zajlik a háttérben a világháború, egyelőre puhának nevezhető módszerekkel. Számítottam rá, de így is elképesztő látni, hogy hogyan épül fel a populációnkon belül a "tápláléklánc". Ez nem teljesen pontos kifejezés és egész könyv kellene a gondolatom kifejtésére, de a lényeg röviden, hogy a földi erőforrások elfogyásával, mivel azokat feléltük, a másik ember lesz a "nyersanyag". Egyelőre az adatainkkal kereskednek, amik egyébként a mi tulajdonaink, de világcégek adják-veszik azokat. Miközben fogyasztók vagyunk, termelőkké lettünk. Önként hajtottuk fura rabigába a fejünket. Ez lenne a fejlődés következő foka? Érdekes.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 hónapja 24

  • Tíz augusztusi fotóm

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 hónapja 7

  • Mindig akad egy-két gyöngyszem

    Hajnali dara, 13 rész, nézette magát. Előfordul, hogy egy gyengébb animének csak az első és utolsó részét játszom le és annyi elég is belőle. Ez viszont tíz pontos nálam. A 10. rész érzelmes 4 perce volt a csúcspont. A zenéi meglepően jók. Ritkán szoktam az anime megnézése után egyből a zenéire keresni és döngetni.
    Kb. két hetente vagy havonta tartok maraton anime estét, amikor reggelig pörgetem a részeket. Keresem az újdonságokat vagy a még nem látott gyöngyszemeket. Az Id: Invaded-re is így akadtam rá. Jó kérdés, hogy mi tesz vonzóvá számomra egy animét. Bár már a Mentalistánál is bejött a főszereplő tragédiája. Akkor puff, megvolt az első horog, ami behúzott. Aztán az ismétlés. Hogy mindig ugyanaz az áldozat. Ki lehet a lány? Egyébként a misztikus ellenség kiléte kb. a harmadik részben már nyilvánvaló, de ettől még jó szórakozás volt nekem. Jók a mellékszereplők is. Könnyed szórakozásnak tökéletes volt.

    Akkor még pár anime, amiket érdekesnek találtam.

    A Beastars nem gyerekeknek való!

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 hónapja 2

  • Tíz júliusi fotóm

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 hónapja 6

  • Üstökös

    Hajnali fél négykor a város határából a kis kompaktommal megörökítettem a NEOWISE üstököst. Évek óta vártam egy északi féltekéről szabad szemmel láthatóra. Az avatárom garbóján a Hale-Bopp üstökös a dísz, ami 1997 telének látványos égi vándora volt. Életem egyik felejthetetlen csillagászati élménye. A NEOWISE is bőven látható szabad szemmel. Sőt, amikor reggel rongyoltam kifele a kapun, az utca végén a kis szabad égrészleten pont ott szemezett velem. Leesett állal bámultam. Aztán spuriztam a város határába, hogy képem is legyen róla. :)

    Kiegészítem a bejegyzést még egy képpel, amit a városból lőttem július 14-én hajnalban.

    Blogbejegyzés 4 hónapja 21

  • Tíz júniusi fotóm

    Canon PowerShot A630 a fő kamerám. Ahol lehet kis tripodra ültetem a gépet képkészítéshez. 2 másodperces időzítést használok. Amatőr fotós vagyok. A képeim zömével természetismereti blogom cikkeit illusztrálom, de szívesen osztom meg azokat közösségi oldalamon és az egyik csoportomban, ahol én vagyok az adminisztrátor. A használt, öreg, nyugdíjazott gépet ajándékként kaptam. Nálam új életre kelt. Szellemi szabadúszóként sose lesz pénzem másikra. :)) Totál megéri fotózni. :DDD

    Likacsosgomba

    Tarka koronafürt

    Piruló őzlábgomba

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 4 hónapja 21

  • Tíz májusi fotóm

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 5 hónapja 3

  • Esti mese a férges puliról

    A gazdátlan puli az akácfa árnyékában hevert eldobott fekete rongyként. Bögöly szállt rá, majd csípés helyett elrepült. Alig volt vér a kiszipolyozott testben. A bordák csontos sora és felpüffedt has alapján akár ha dög lett volna a szebb napokat sosem látott jószág. Azonban egyszer csak felvinnyogott, ősi kétségbeesés sarkalta, hogy segítséget kérjen. Jó szándékú állatvédő talált rá, idegen nyelven beszélt hozzá és adott neki enni-inni. A puli kiéhezve falta fel az ennivalót és ivott, amennyi csak belefért. Hálás volt. Egyet-kettőt sepert a farkával. Aztán visszadőlt a földre, remélve, hogy az étel végre felerősíti és ismét tud a rónán szaladni a gulya után. Nem tudta, ahogy az állatvédő sem vette észre, hogy a puli testében miféle dáridó zajlik.
    A bélférgek régóta megvoltak győződve róla, hogy ők a teremtő legtökéletesebb és legkiváltságosabb teremtményei, hiszen nagyszerű életük van, semmire sincs gondjuk. És ismét miféle manna hullott rájuk. Dőzsöltek abból, amit a puli kapott. A főféreg, négy méter a hossza, kegyúrként pöffeszkedve kijelölte a májat szentélynek, hogy ott hódoljanak a teremtőnek, aki így felvitte a dolgukat. Aztán a nemzeti vagyonkezelő katalógusát odaadta a férgeinek, hogy válogassanak kedvükre, ki melyik bélszakaszt szeretné magának. Urak voltak, na, az ég is így akarta. Aztán sanda gyanútól vezérelve a főféreg kijelentette, hogy az utálatos bolhák gyengítik a pulit. Ideje harcba vonulni ellenük.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 5 hónapja 7

  • Az egyik hazugság

    Az ember társas lény, a csoport tagok együttműködése emelte ki az állatvilágból. Ez nagyon szép és igaz is, de a valóság, hogy rohadtul egyedül vagyunk. Legalább is az én alapélményem, ha csak rágondolok több tucat emlékkép villan be, hogy egyedül vagyok. A közösségi oldalak hazugsága a sok ismerős. Senki se ismer igazán és én se ismerek senkit igazán. Vetített képek vagyunk egymás számára. Üres az ölelés is. Lehet, hogy bennem van a hiba. Fura voltam gyereknek is, de népes generáció tagjaként senkit se érdekelt, hogy a kölkök közt ott egy idióta is. Elfértem. És megtanultam elviselni az alapélményt, hogy egyedül vagyok. Nem valami szórakoztató újra és újra szembenézni mindennel tök egyedül, de elég jól bírom, ha még negyvenen túl is életben vagyok. A japán rajzfilmeket pont azért kedvelem, azért a kedves hazugságért, ahogy a szereplők kiállnak egymásért. Mese. A valóság kiábrándító. Mindegy. Senkit sem izgat, hogy mi van. A szenvedés is alapélmény. Az élet nem séta a gyönyörbe, hanem a gyötrelmek tárháza. Én még egészen olcsón megúsztam. Legalább ennek örülhetek. Vagy nem. Még a java hátra van.

    Blogbejegyzés 4 hónapja 21

  • Utálom a mai napot

    Sosem köszöntem meg anyámnak, hogy világra hozott. Most sem. Bár semmi értelme nem lenne az urnafalhoz beszélni. Hibás döntést hozott, amikor az anyaságban látta a kiutat a megoldatlan lelki gondjaiból. A második gyereknél, nálam, végleg eltört benne valami. Ugyan fogait összeszorítva végig kitartott vállalása mellett, és igazi nagy családot alapított apámmal közösen, de végig érződött benne a pusztító feszültség, ami hozzájárult korai halálához. Annyira felemelő a mai nap, ahogy visszaemlékszem anyám boldogtalan vergődésére... Szóval mit is köszönjek meg? Az ő boldogtalansága az enyém lett. Nyomorult élet nyomorult folytatása vagyok. Tényleg csodás a mai nap... Egy ilyen szép napon egyszer végrehajtom magamon a megkésett abortuszt és felkötöm magam.

    Blogbejegyzés 6 hónapja 0

  • Tíz áprilisi fotóm

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 hónapja 14

  • Menthetetlen

    Ma fotóztam szülővárosomban az EU-s támogatási pénzből fejlesztett új parkunk közelében. Egy elhagyott, omladozó ház homlokzatára írt 2015-ös üzenet. 1000 év sem volt elég, hogy nyugativá lényegüljön át a szittya magyar nép, pedig annyira kevert genetikailag, igazi európai mix, de szellemileg... Menthetetlen.

    Blogbejegyzés 6 hónapja 33