Algieba blogbejegyzései

[ Új blogbejegyzés ]

  • Napfelkelte idején a városban

    Nem érdekel a profi fotózás. Egyszerűen élvezem a pillanatok begyűjtését a valóságból. Keresem, amikor a valóság elemei harmonikus összeállásban vannak és van elég fény megörökíteni a szépség illúzióját. :))

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 20 órája 4

  • Vasárnapi fotók tükörreflexessel

    A margarétás kép szerkesztése során belém mart a keserűség, a hiábavaló élet keserve. Hiába törekedtem egyről a kettőre jutni, valahogy átadni az "üzenetet", úgy érzem, kudarcot vallottam.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 5 napja 16

  • Képválogatás 2019-ből

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 hete 3

  • Piaci fotók

    Blogbejegyzés 2 hete 6

  • Esztelenség, de akartam

    Google Pixel 2 XL 2017 őszén jelent meg a testvérmodelljével együtt. Idén lesz öt éves, de nekem friss élmény. Mindig is vágytam egy Google phabletre, de borsos áruk és ritkaságuk miatt pusztán távoli vágyálmok voltak. Ezért csillant fel a szemem, amikor a hirdetések közt találtam egy helyi példányt. Irracionális vakvágányra ugrott az elmém: kell, kell, kell. Okéééé. Talán kicsit felvidít, hiszen egyetlen technikai eszköz hat rám, az okostelefon. Oh. A vágyott reakció következett be. Fülig szaladó mosoly, szerelem első látásra. Kézbe venni a fém és üveg burkolatos, vékony, könnyűnek tűnő, de 175 grammos Pixelt, karácsonyi élmény. Nagyon kíváncsi vagyok a kamerájára. Ez volt az egyik ok, amiért lecsaptam rá. Kedden sétálunk egyet. :))

    Blogbejegyzés 2 hete 7

  • LMBTQ+

    Zavar, hogy az emberjogi küzdelmeket felülírja a hatalmi elit az LMBTQ téma erőltetésével. Szerintem a szexuális irányultság magánügy, és vannak ennél fajsúlyosabb problémái az emberiségnek.

    Blogbejegyzés 2 hete 9

  • Posztoló abszurditás, avagy a poszt-abszurd disztópia

    Előbb a képek, aztán utánuk a szöveges magyarázat.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 hete 3

  • Az élet iszonyatos és nincs szeretet

    Hogy a fenébe tud fájni 31 év távlatából is a felismerés, ami tizenhárom évesen villant át rajtam, és megreccsent a gerincem, amikor előrerántott a kín és szájamra tapasztottam tenyerem, hogy senki se hallja meg a családból a fájdalmas nyögésem és a feltörő zokogásom, mert egyébként senkit se érdekelt a szenvedésem. Senkit. Ha egy évvel később nem szán meg egy kortársam és lesz a barátom, biztosan megölöm magam tinédzserként. Ja, tizennégy évesen ismertem meg a barátságot. A fiatalkori szerelem, de úgy egyébként a szerelem, teljesen kimaradt az életemből. Szeretethiányban nőttem fel, azzal a belém vert tudattal, hogy elcseszett lény vagyok. Őszintén meglepődtem, amikor egy haldokló ismeretlen a szemembe mondta 2007-ben, hogy nincs velem semmi baj. Ő már tisztán látott a végzetével küzdve. Hihetetlen, hogy életem során akadt pár személy, akik szalmaszálat nyújtottak, amibe megkapaszkodva időlegesen kikecmeregtem a létcsapdámból, amibe a gyerekkori traumám zárt, de el nem engedett.
    Vasárnap este van és bár nem akarok sírni, maguktól hullanak a könnyeim. A felnőtt énem lehet bármennyire racionális és nagy tudású, a kicsi énem mély bánata nem enyhül. Semmit sem tehetek. Ülök és nézem. Sosem sírja ki magát. Aztán arcot vált, és okos tekintete villan:

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 hete 142

  • A gyermekkor kegyes hazugsága és a valóság

    Szombat este nosztalgia hangulatban megnéztem az 1991-es Rocketeert. Ebben az évben 13 éves voltam, és nem voltam igazán boldog. 1992-ben aztán rákérdeztem, meg fogsz halni? A nagyanyám elsírta magát. Pár hónappal később halott volt. Felfalta a rák. Mennyi hazugsággal kábítanak minket, hogy ne őrjítsen meg minket a félelem, amíg felnövünk és a képünkbe mar a valóság vagy a hátsónkba, vagy eltöri csontunk... Oh, a nagy betűs élet igencsak szemét egy játék. (A képeknek semmi köze a zenéhez, csak nem akartam két bejegyzést csinálni.) A filmzene elhiteti az emberrel, hogy az élet egy kaland és a jó győz. Blablabla. Visszabújtam a kő alá depizni. XD

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 hete 7

  • Haszontalan adottság

    Ez egy álom volt. Ilyeneket álmodok évente három-négy alkalommal vagy többször is, de azokat nem jegyzem meg. Haszontalan adottság, hogy az elmém történeteket mesél.

    "John a tálalószoba ajtajánál állt, amin most lépett be. A szobában nem volt senki. A konyhából, azonban hallatszott Ms. Prison kirohanása, amint most is a férfiakat szapulta:
    - Na, persze! Férfiak, pláne, ha tudósok! Tudja, mit Mr. Cameron, magát is csak egy érdekli, hogy elheverjen a kanapén és a tökét ingázza! Méghogy tudomány! Sült bolond maga.
    John elsápadt e szavaktól. Idegesen lenézett a bal kezére, melyben valamit fogott. Az állat lábai kikandikáltak ujjai közül és feje nyomta hüvelykujját. Halk kutty halatszott, a béka életjelt adott. Elsápadt. Csak számára ez a kutty, beszélt, a béka valami mód egy balladát szavalt, amit csak ő hallott!
    - Boszorkány. - motyogta és megszorította a békát, ami a fájdalomtól hangosan felbrekegett.
    - Mi az ördög? Béka van a tálalóban? Ez a nedves, meleg tavasz előcsalta őket... - és megjelent Ms. Prison a tálalóban. Azonnal észrevette Johnt és szája csúnya mosolyra görbült.
    - Nahát ifiúr! Jött a habókoshoz? Ma mit hozott neki? Ördögpatát, vagy szerencsepatkót? Vagy - és a gyanútól összevonta szemöldökét. - Magánál béka van! Viszi ki azonnal!
    John megrázta a fejét. Nem csak a felszólítás megtagadását jelezte a mozdulat: fejében szavalt a béka!

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 4 hete 9

  • Világok találkozása

    A Motorola E7 Power egy korszerűnek számító fapados kézi számítógép, ami bőven tud mindent, ami nekem kell. A mellette lévő apróságot, ami 105mm hosszú és 83gramm, 2012-ben vettem a szolgáltatónál. Két évig szolgált, amikor váratlanul leállt. Évekig hevert a fiókban, amikor a barátom kihívást látott az újraélesztésében és adott neki egy hard resetet. A Vodafone(Alcatel) 355 életre kelt! Élmény egy ilyen kicsi mobilt használni. Imádom az okostelefonokat, de a fejemben kettévált a telefon és az irodai funkciók sokasága. A phablet nálam tényleg kézi számítógép, amiben csak egy plusz a telefonálási lehetőség, amire inkább használok egy picuri hagyományos telefont, ami észrevétlenül megbújik az ingzsebemben. Sokkal könnyebb elővenni, kézben tartani. A leejtés esélye minimális, míg a hosszúkás Moto eléggé borulékony. Pocsék érzet kézben tartani, extra koncentrációt igényel. Ugyan olcsó phablet, de nem akarok töréskár miatt újabb készüléket venni, minél tovább szeretném használni.
    Megjegyzés: A Nokia 2.1 is működik, de már csak félig számít okosnak, mert a legtöbb app csak döcög rajta, vagy el se indul. Zenehallgatásra, pdf olvasásra, videónézésre és jegyzetkészítésre még használható.

    Blogbejegyzés 1 hónapja 11

  • A gombák fura úrnője vagyok

    2010 óta szerkesztem a szakmai blogomat. 2015 óta dolgozok gomba-szakellenőrként, de gyerekkorom óta "futok" a gombák után. A plakáton a saját fotóim vannak.

    Blogbejegyzés 1 hónapja 9

  • Több mint száz lájk

    Pofám leszakadt. Tükörreflexessel készített tényleg pazar fotóim közül is, ha egy-egy kap ennyi lájkot mint ez a Nokia 2.1-es 8MP jelképes kamerájával lőtt kép, amit a Snapseed appal "cukroztam meg". Érdekes az emberi ízlés. Újabb elemezni való. Hmhm.

    Blogbejegyzés 1 hónapja 16

  • Ideje újragondolni az ipari termelést és fogyasztást

    Figyelmeztetés: Sikerült megdöntenem az egy blog bejegyzésre jutó lilaköd-pamacs maximálás rekordját! Ez egy világszám. Ha műszaki szakember vagy, fuss innen!

    Az IT Cafén egy cikk fórumában egy mondat keltette fel a figyelmemet és ragadott blog bejegyzés írására. Igen, a telefonok picit drágábbak mint a tényleges eladási áruk, itt a környezeti terhelésre gondolok, mert bár csekély mennyiségben, de ritkaföldfémeket tartalmaznak, amik felett szinte teljes monopóliummal rendelkezik Kína, ami nem éppen emberbarát hely és igyekszik exportálni elnyomó rendszerét. (A sárkány étvágya megjött és falatozna a világból. Ironikus, hogy kelet gyarmatosítani szeretné a nyugatot. Ez egy másik téma, kalandozik az elmém...) Alapvetően is ki vagyunk szolgáltatva a "rendszernek". Ha valaki kiesik a társadalom mókuskerekéből, megdögölhet az út szélén a mai világban is. Ahogyan a tárgyainkkal bánunk, előbb-utóbb kiterjesztjük embertársainkra. Mindenre pusztán a szórakozásunkat/kényelmünket szolgáló dologként tekintünk, ami egyenes út a pokolba.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 hónapja 21

  • Május a piacon

    Blogbejegyzés 1 hónapja 8

  • Fantázia

    Blogbejegyzés 2 hónapja 0