Geri Bátyó blogbejegyzései

[ Új blogbejegyzés ]

  • Kezd elege lenni a magyaroknak a vasúti pénztárakból - Írja az Index

    [link]

    A szokásos újságírói túlzás. Az automata, az online és a vonaton megvett jegy az összes eladás 25%-a. 5 évvel ezelőtt ez valóban csak 8% volt.
    Szerintem, ha működnének az automaták, ez már sokkal több lenne.
    Sokszor járok úgy, hogy a 2. automatánál is sikertelenül próbálok jegyet venni és húzok sorszámot a pénztárhoz. Múlt héten 3 alkalommal sikerült ezt megvalósítani 3 próbálkozásból. Papírpénzt el sem fogad, az érmét visszadobja (de most legalább nem nyelte el), a kártyát meg nem ismeri fel. Telepatikus úton meg nem tudok fizetni.
    Egyik alkalommal, mikor közöltem a pénztárossal, hogy nem működnek az automaták, az volt a válasz, hogy:
    - Nem a miénk!
    WTF? Akkor mégis kié bakker?
    Másik alkalommal a pénztáros tök normális volt és elismerte, hogy sok velük a probléma és valóban mindenkinek jobb lenne, ha működnének (Többek között a MÁV dolgozóinak is). Például nem kapnának naponta több száz dühös utazni vágyót, hogy: ...sszátok meg a ...va automatáitokat ...meg!!
    Sokan már úgy mennek oda (saját fülemmel hallottam), hogy az automatával már nem is próbálkoznak, mert legtöbbször nem működik.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 5 napja 29

  • Ez csak Tündérmese!

    Teljesen véletlenül találtam rá erre a versemre. Már jó régen írtam (úgy kb. 5 éve), de egészen aktuális. Ráadásul elég rég nem jelentkeztem verssel. Mondjuk ennek a legfőbb oka, hogy mostanában nem írok verseket!

    Ez csak tündérmese!

    Tán sokat kértünk, egy jobb életet,
    De nem kaptunk mást, csak reményeket.
    A remény már elszállt és semmi sem maradt,
    Csak bámuljuk csendesen a romba dőlt álmokat.
    Röhög már rajtunk nem a fél, az egész világ,
    Mert ez csak tündérmese, hazugság!

    Csak munkát akartunk és nyugodt biztonságot,
    Ezek helyett látjuk a bizonytalanságot.
    Eltiport ambíciók fekszenek a porban,
    Egyre többen élnek kietlen nyomorban.
    Mi zártuk magunkra ezt a rút kalitkát,
    Nem más ez csak tündérmese, hazugság!

    Látjuk a múltat, a jelent, a jövőt,
    És ez is csak olyan, mint mindig ezelőtt!
    Csöndesen tűrünk a néhányak miatt,
    S „lelkesen” hallgatjuk hazugságaikat.
    Meddig tűrünk még és mikor látjuk át,
    Hogy ez csak tündérmese, hazugság?

    Blogbejegyzés 1 hónapja 8

  • Dvarw 16 - törpe e-cigi tank

    Manapság minden egyre nagyobb az e-cigi világában, de most kaptunk egy egészen aprócska eszközt.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Bemutató 1 hónapja 41

  • Logitech MX Master 2S - felsőkategóriás munkapatkány

    Sokaknak a 2000 Ft-os egér is tökéletes, másoknak pedig csak a gamer, de ez egy munkára való rágcsáló.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Elemzés 1 hónapja 43

  • De itt legalább szó szerint értelmezhető, hogy elpancsoltunk néhány milliárdot!

    Itt a vizes vébé beszámolója
    Az már csak hab a tortán, hogy eleve komoly veszteséggel számoltak.

    Blogbejegyzés 2 hónapja 100

  • Példa az idióta szabályokról

    Egy teljesen más téma kapcsán olvastam a szabályok be és nem betartásáról.
    Erről eszembe jutott, hogy a munkám kapcsán, még akkor sem tudom betartani a szabályokat, ha akarom.

    Földmérőként dolgozom és mostanában sok alaprajzot kell csinálnom társasházi alapításhoz. Ezzel alapvetően nincs probléma.
    Az építész megtervezi, a kivitelező felépíti, az ügyvéd megírja az alapító okiratot és végül a földmérő kimegy, megméri a valóságot és elkészíti a rajzot.
    Egyszerű ugye?

    Aha, nem. :(

    A kis magyar valóság ugyanis az, hogy az építész terven, az alapító okiraton és a földmérő munkarészein a területeknek egyezniük kell.
    Ez már csak azért is problémás, mert az építészek nem tudnak területet számolni és már az is rossz, amit a tervre írnak. Az ügyvéd persze ezek alapján írja meg az alapító okiratot, kivitelezéskor pedig simán becsúszhat a tervhez képes néhány centi eltérés.
    Namármost. Ha a helyszíni mérést nem is veszem figyelembe, a területek akkor sem lesznek jók.
    Nyilván itt mindenki azt gondolja, hogy az építész és az ügyvéd majd javítja, de nem. Ugyanis ilyenkor mindent újra kell engedélyeztetni, ami több hónap és nem kevés pénz, miközben a lakásokat már eladták és be kell jegyeztetni a tulajdonosokat. Az már más kérdés, hogy az építész és az ügyvéd nem hibázik, úgyhogy nem is javít. Akkor sem, ha lenne rá idő. Mondjuk ez már egy másik téma.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 5 hónapja 24

  • Negrót sem kell már venni

    [Törökországba költözik a győri Negro-gyár]

    Ahogy a Szlovákiában gyártott piros mogyorós is ugyan az a minőség mint az eredeti Szerencsi (pedig konkrétan ehetetlen), úgy nyilván ez sem lesz rosszabb. :(

    Blogbejegyzés 4 hónapja 23

  • Mechanikusra váltottam – OZONE Strike Pro

    Beléptem a mechanikus billentyűzetek világába, de nem játék céllal, hanem munkára és általános felhasználásra.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Bemutató 2 éve 45

  • 26 év után

    Kicsit esetlen lett, de ezt most nézzétek el nekem.

    26 év után

    Huszonhat évet megéri-e várni?
    Vagy akkor már történhet akármi?
    Szerintem megéri. A megfelelőre.
    Egy hihetetlen, nem mindennapi nőre!

    Akármi lesz is, most boldog vagyok,
    Megyek, s mindjárt pillangókat fogok!
    Rózsaszín felleg mégsincsen köröttem,
    Hisz én is gyarló vagyok és Ő sem szeplőtlen.

    De ez így jó, most így tökéletes,
    Mert vele együtt lenni teljesen természetes.
    Minél többet szeretnék ismerni belőle
    És minél többször nézni, e gyönyörű nőre!

    Blogbejegyzés 2 éve 7

  • Alszom - Sokat!

    Hát igen, az utóbbi napokban rengeteget alszom. Meg is van az oka. Sokat betegeskedtem, ami miatt nem tudtam elmenni nyaralni. Nyilván ez egy fontos pihenési időszak lenne, de a betegségből lábadozás az meg pláne nem pihentető. Az elmúlt 2-3 hét már nagyon kemény volt. Nagyon durva volt a munka, amire fokozottan figyelni kellett és még rosszul is aludtam, aminek számos oka van.
    Viszont az alvásról akartam beszélni, ami már a múlt hét közepe felé elkezdett előjönni. Mivel a munka nehezét szerdán letudtam és egész jó állapotban voltam, nagyon pozitív hangulatban indultam haza. ...aztán úgy kipukkadtam, mint egy ócska lufi.
    Csütörtökön már csak fél napot tudtam teljesíteni és eléggé „pénteki” hangulatban voltam (erre később visszatérek). Illetve valójában már egész héten péntek volt nálam.
    Szóval…. Csütörtökön csak délig dolgoztam és már délután bealudtam. A reggeli ébresztőt meg nem is érzékeltem, úgyhogy sikerült közel 14 órát aludnom.
    Már csütörtökön említettem a kollégáknak, hogy a hétvégi program az kb. a 0-24 alvás lesz. Persze röhögtek rajta, de pénteken már kezdték komolyan venni.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 éve 34

  • Ámítás

    Olvastam egy „érdekes” bejegyzést arról, hogy az óvodába nehezen beilleszkedő gyerekek megfelelő szakmai segítséggel teljesen le tudják vetkőzni a félénkséget, vagy az agressziót.
    Legtöbb esetben ez már önmagában ámítás.
    Mire egy gyerek eljut az óvodáig, a személyiségének az alapjai kialakultak. Azon már nem lehet változtatni anélkül, hogy ne rombolnánk le a még ki sem alakult személyiséget. Hogyha megpróbáljuk, azzal csak még több kárt okozunk.
    Hogyha a szülők és nagyszülők nem, vagy nem jól neveltek valakit kisgyermekként, akkor szinte csak a genetikai adottságainak köszönhetően lesz belőle „normális” ember.
    Ugyanakkor az sem jó, ha „túlnevelik”. Már kisgyermekként is lehet olyan frusztrációkat és elfojtásokat nevelni valakibe, ami az egész további életét tönkreteheti.
    Egy „problémás” gyereknek a környezetével is hatványozottan meggyűlik a baja. A gyermektársakkal talán kevésbé, de a felnőttek (bölcsődei gondozónő, óvónő, tanár) sokszor nem is próbálják megérteni és ez még tovább ront a helyzeten.
    Pont a gyerekekkel a legnehezebb egy külsősnek (gondolok itt a gyermekpsichológusokra és hasonlókra), mert ha problémája van, a legritkább esetben lesz őszinte. Miért? Egyrészt, mert sokszor ő maga sem érti, hogy mi a problémája, vagy hogy mi a problémája vele másoknak. Másrészt, mert fél.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 éve 26

  • Egy sosem volt betegség története.

    Nyomasztó téma, tudom, de sajnos hónapok (vagy inkább évek?) óta ez határozza meg az életemet, ezért gondoltam írok róla.
    Azért sosem volt betegség, mert ez tényleg nem egy bizonyos kór, inkább valamiféle betegségek által okozott tünetegyüttes.

    Az alapfelállás még mindig a térdem, ami az Ostgood-Schlater szindróma egy egészen extrém példája. Nem írom le, akit érdekel, olvasson utána. A lényeg az, hogy nálam még most, 40 évesen is fennáll (illetve nem teljesen, de ez most nem mérvadó). Állandó gyulladás, extrém fájdalom. A fájdalomküszöböm hozzáidomult ehhez az állapothoz. Gyakorlatilag szinte nem is érzek fájdalmat.
    A másik alap dolog az allergia. Eredetileg sima szénanátha volt, de bejött mellé a kutya és macskaszőr is. Évekkel ezelőtt viszont valami rejtélyes okból a gyomromat kezdte izélgetni. Eléggé fura dolog, hogy amikor elkezd minden virágozni én fosok, mint a murányi kutyája.
    Szerintem a két porckorong sérvnek és a rosszul összeforrt törött csigolyámnak (a derekamban), csak annyi köze van a dologhoz, hogy nem vettem észre a fájdalomküszöböm miatt.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 18

  • Igaz barátság

    Egy jó barátom kitett egy képet:

    Ennek kapcsán kicsit írogattunk is. Nem idézem pontosan, csak összefoglalom:
    - Mázlista vagyok, mert két embert is igazi barátomnak mondhatok. Mindkettővel volt egy komoly hullámvölgy, de túljutottunk rajta. Az egyik esetben inkább én, a másik esetben inkább a másik volt hülye. Eléggé komoly volt mindkettő. Hogyha nem ennyire szoros és jó a kapcsolat, mindkettő véget ért volna. Már ezért is szerencsés vagyok.

    Erre azt válaszolta, hogy érdekes módon, mindig az kezdeményezi a békülést, aki nem volt hülye.

    - Ez így van. Amikor én voltam a hülye, megbántva éreztem magam és nagyon rosszul esett. Persze kiderült, hogy félreértés volt. A másik esetben a barátom a húga mellé állt és nem gondolta, hogy az ármánykodik. Pedig közben a húgával időnként jókat beszélgettem és én sem gondoltam, hogy ármánykodik. Érdekes módon, mióta kiderült, messze elkerül. (Mármint a húga. Mostanság is beszélünk néha, de azóta nem találkoztunk.) Amúgy meg ebben is megmutatkozik az igazi barátság. Akkor is kitartasz mellette, amikor hülye. Én mindkét oldalról megtapasztaltam.

    Ezután beszéltünk kicsit és érezhetően van benne tüske, ami érthető. Nehezen fogtam fel, hogy nem akart megbántani. A másik esetből tudom, hogy ez mennyire rosszul eshetett neki.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 38

  • Tartsd oda a másik orcád? Egy fenét!

    Nemrég olvastam egy bejegyzést egy közösségi oldalon, ami kicsit a szokásos, segíts magadon, isten is megsegít jellegű volt, de annál azért tovább ment. Azt is taglalta, hogy aki megfelelő módon áll a világhoz és önmagához, az nem csak magán segít, de idővel a pozitív kisugárzása miatt a környezetén is segíthet és először adni kell, hogy kaphassunk.

    Ez nagyon szép és jó, de nekem a hócipőm tele van azzal, hogy mire kialakulna valami pozitív, mindig jön egy ember, aki néhány hét, vagy hónap alatt tönkrevágja az egészet, a saját, kicsinyes érdekei miatt.

    A munkahelyemen adott egy olyan főnökség, akiknek időnként fura gondolataik vannak arról, hogy mi kell egy dolgozónak. Ugyanakkor ahhoz a munkához, amire a mi csapatunk létrejött, nem értenek. Nem volt könnyű rávezetni őket, hogy a más jellegű munkákkal kapcsolatos rutinok és tapasztalatok itt nem alkalmazhatók. Valahogy megoldottuk, de nem volt könnyű.

    A projekt-vezető alapvetően egy normális figura, de nem volt még vezető szerepben és eléggé fura stílusa van. Mivel kapásból a nyakába szakadt minden, időnként még engem is kiakasztott, de mostanra ő is beleszokott a feladatába és azt is észrevette, hogy finomítani kell a stílusán. Ez a része is jól alakul a dolognak.

    A terepesek sem igazán voltak a helyzet magaslatán eleinte, mert ők is más munkákhoz szoktak, de fokozatosan az is kialakult.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 29

  • Itt a tavasz lehellete!

    „Itt a tavasz lehellete,
    Hihi, haha, hoho, hehe!”

    Na jó, ezt én magam sem gondoltam komolyan, de viccet félre téve, egyre inkább úgy tűnik, hogy végre vége az őszies időnek.
    Egyre többet süt a nap és már egyértelműen melegít is, egyre kellemesebb a hőmérséklet, megtörtént az óraátállítás és rajtam is kitört a tavaszi fáradtság.
    Szóval minden jel szerint tavasz van. Remélem marad is egy darabig, mert az utóbbi években nem nagyon volt hozzá szerencsénk. Hosszabb-rövidebb hűvös, esős időszakok után szinte azonnal nyár lett. Nem, mintha nem szeretném a nyarat.
    Igazából a tél elvesztése is fáj egy kicsit. Szerettem a telet is gyerekkoromban. Az igazi telet. Csillogó fehér hó, valószínűtlenül kék ég, ragyogó napsütés és mínusz 10-20 fok. Az az igazi tél.
    Az őszt viszont ki nem állhatom. Hideg, nyirkos, esős és az utóbbi jó néhány évben ebből volt 3 évszaknyi.

    Közhely, hogy a tavasz az újrakezdés a természetben. Nálam most úgy tűnik, hogy valamilyen szinten az életemben is.
    Végre letudtam az adósságaimat, így elkezdhetek értelmesebb dolgokra is pénzt költeni. Van egy ócska csaptelepem, egy csöpögő wc-m, lerongyolódott ruhatáram, ócska székem. Be kell szereznem néhány e-cigis dolgot, kell vennem egy külső vinyót. Kipótolhatom a hiányos bútorzatot, lecserélhetem a 25 éves tévémet, beütemezhetem a fogorvost és idén talán elmehetek nyaralni is.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 26

  • Ihlet

    Sokat hallani az ihletről. Írók, költők szájából (illetve tollából inkább) sokszor halljuk (olvassuk), hogy megszállta őket az ihlet. Ugyanakkor másokról pontosan lehet tudni, hogy gyakorlatilag pénzért és/vagy megrendelésre írtak. Ezek sem feltétlenül rosszak és az előbbiek sem feltétlenül jók. Nyilván, a megítélése egy versnek, novellának, vagy regénynek, mindig az olvasótól függ.
    Ugyanakkor az „ihletett írás” kifejezés, úgy gondolom, hogy még mindig eléggé jól példázza, hogy mi az, amit tényleg ihletből írtak.
    Amikor egy - akár jelentéktelen témáról írt – mű igazán megfog.
    Amikor elszorul a torkod, ha az írás szomorú, vagy nevetned kell, ha az vidám.
    Amikor tényleg beleéled magad és a részévé tudsz válni.
    Amikor nem tudod megmagyarázni, hogy miért tetszik.
    Amikor még napok, hetek, vagy akár hónapok múlva is eszedbe jut. :K

    Amint látjuk, olvasói szemmel viszonylag egyszerű meghatározni, hogy az írónál volt-e ihlet, vagy sem, függetlenül attól, hogy tényleg volt-e.
    A másik oldal viszont az, hogy nem látunk bele az író fejébe. Nem tudjuk, hogy mikor érezte azt, hogy írnia kell.

    Nekem – kvázi – szerencsém van, mert nem csak sokat olvasok, hanem írok is. Ráadásul amikor írok, nem akaratból, hanem késztetésből teszem. Talán ezt nevezhetjük ihletnek. Legalábbis az én esetemben.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 8

  • Önmagadért

    Önmagadért

    Minden pofon után újra fel kell állni,
    Hiszen minden rossz után jöhet még akármi!
    Nem feltétlenül kell boldognak lenni,
    Elégedettség kell! Semmi több, csak ennyi!
    Ha elégedett vagy, már nem vagy magányos.
    Kelsz amikor éber vagy és alszol, mikor álmos.
    Tesznek a kollégák lassan a fejedre?
    Csak bemész reggel és leülsz a helyedre.
    Csinálod amit kell, de mikor hazaérsz,
    Annyit kell tenned, amit tennél önmagadért!
    Elröppen hamar az a néhány óra,
    Amit „elkölthetsz” minden nap saját magadra.
    Mit számít a múlt, ha számíthatsz magadra?
    Mit számít a jelen, ha nem befolyásolja
    Azt, aki vagy és azt, aki még lehetsz
    És mosolyogsz azon, aki keresztbetesz?

    Blogbejegyzés 3 éve 8

  • Álmodtam a repülésről

    Álmodtam a repülésről, többször is. Éreztem a szél suhogását magam körül és ahogy a ruhámat rángatja. Éreztem a félelmet, hogy nem tudom irányítani … eleinte.
    Később elkezdtem egyre jobban élvezni, ahogy a fák koronája fölött néhány centivel suhanok el és egyre magabiztosabban kerülgetem az akadályokat.
    Azután körülnéztem és gyönyörködtem az alattam elsuhanó tájban. Újra és újra.
    Először csak a közvetlen környéket jártam be és érdekes volt más perspektívából látni az ismert és megszokott környezetet, de később egyre messzebb merészkedtem, ahogy egyre magabiztosabbnak éreztem magam.
    Kitágult a világ, de mégis a részleteket láttam élesebbnek ezáltal.
    Érdekes, hogy megfelelő helyről szemlélve, bár átfogóbb képet kapunk, mégis jobban feltűnnek azok a fontos, érdekes részletek amik megszínesítik a képet és amiket újra meg akarsz nézni.
    Ebben az állapotban megtehettem.
    Felszabadultnak, elégedettnek és igen, boldognak éreztem magam. Pedig egyedül voltam.
    Ugyanakkor ott volt a táj. A város, a házak, a fák és az ég madarai társamul.
    Egyre nagyobb lendülettel vetettem bele magam a mélységbe, mert pontosan tudtam, hogy nem zuhanhatok le.
    … pontosan tudtam.
    Láttam a határokat, de ezeket – Ikarossal ellentétben – tudatosan tágítottam apránként és nem léptem át. Végül mégis a csillagos ég lett a határ, ami valójában a határtalanság.

    Végül visszatértem a földre és nem álmodtam többé a repülésről.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 12