potyautas blogbejegyzései

[ Új blogbejegyzés ]

  • Más kor

    Arra eszméltem, hogy melegem van. Melegem van, de a hátam fázik. Mintha nyirkos földön feküdnék. Arcomat perzseli a nap, nem is merem kinyitni a szemem. Tudom, hogy elvakítaná a látásomat. Karomat kinyújtva végigsöpröm a fekhelyemet. Kellemes tapintású zsenge fű. Egészen biztos, mert érzem is a megtört fűszálak illatát. Hol a csudában vagyok? Akaratlanul kinyitom a szemem, de nem kellett volna. Gyorsan be is csukom, de lehunyt szemhéjam alatt látom kissé el-elrándulva a fekete korongot. Mindkét oldalamon végigtapogatom a földet. Egyértelműen zsenge tavaszi fűbe heveredtem le. Na, de ez lehetetlen, hisz nemrég volt karácsony. Hogyan lett hirtelen tavasz? Pedig tavasz van, még a madarak csicsergését is hallom. Mi történt velem? Buli volt az este, és úgy bébasztam, hogy lefeküdtem a parkban? A madárcsicsergésen kívül semmi zaj. Még távoli autózúgás se. Hegyezem a fülem, hátha kapok valami infót. Patak csörgedezik mellettem? Megvan! A Hejő partján fekszem, mint egykor a bátyám, aki az egyetemen pvc padlót ragasztott, s úgy megkábult a ragasztótól, hogy itt tért magához.
    Halk beszélgetést hallok. Aha! Kutyasétáltatók jönnek Tapolca felől a sétányon. Még mindig nem tudom mi volt tegnap, és hogy kerültem ide.
    - He! Némmáne! Ez meg miféle szerzet?
    Lehunyt szememmel is érzékelem, hogy valaki fölém hajol, elfogja előlem a napot.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 napja 2

  • Távmunka

    Becsapós a cím, mert arra szokták használni, amikor otthon nyomkodom a gombokat, és valahol a távolban keletkezik a dolog. Négy évig dolgoztam Miskolcon, de nem csak Miskolcon. Imádtam a vidéki munkákat, főleg ha 70 km-t kellett utazni, mert ezzel eltelt néhány óra az aznapi munkából. Mivel nem volt gyakori az ilyen kiszállás, nem vezettük be azt a másoktól hallott szokást, hogy reggel hétkor a munkaterületen kell lenni, délután négykor pedig elkezdünk összepakolni. Na még mit nem! Hétkor telephely, délután négykor kapuzárás ugyanott. Közben meg ami belefér. Két óra utazás, egy óra ebéd, nyolc óra munkabér. Nem csoda, hogy szerettük. Sárospatak, Poroszló, Egerszólát, Bélapátfalva, Borsodnádasd, de még Ózd se volt közel. Néha ugyan indultunk kicsit korábban, este meg késtünk, de nem ez volt a jellemző. Az említett települések közül néhány a Bükk nyugati oldalán található, Miskolc pedig a keletre nyíló Szinva-völgyben húzódik. Ebből következik, hogy körbe kell kerülni a hegységet. Egyszer ugyan rávettem a kollégákat, hogy vágjunk át a közepén, de többször nem vállalták be. Pedig nagyon szép út volt. A sofőr ugyan nem nagyon leskelődhetett, mert az egyenes útszakaszt kereste...na, de mindhiába.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 4 napja 4

  • Ipari hó

    Csalódások városa számomra Kazincbarcika. Első csalódásom az volt, hogy nagyon eltért az addig ismert városoktól. Egy várost úgy képzeltem el, mint...mondjuk Eger, vagy akár Miskolc. Többnyire egybefüggő lakóövezetek. Igaz, Miskolc is 11 településből lett összevonva, de a Sajótól Felső-Majlátig, többnyire házak sora között haladtunk végig. Kazincbarcika egy hosszú ipari területtel kezdődik, ami el is takarja az utazó elől Berentét (amely sokáig volt a város része) aztán egy nagy nyílt térre jutunk, ahol kicsi falvak különülnek el. Ami városias, az az 50-es években épült két utca. Hasonló a Győri kapu házaihoz (Miskolc) Kinn áll a préri közepén a kórház hatalmas tömbje, több helyen építkezések folynak, kezdik a panelházakat, épül 3 db 9 emeletes csúzsózsalus ház. Ezeket mind látni akár egy pontról, hisz akkora üres terek vannak köztük. Mindez 1970-ben volt, azóta már beépültek az üres részek is.

    A másik csalódás más jellegű volt. Azt hittem, iskolákat újítunk fel, de valójában volt iskolákat alakítottunk át más rendeltetésű épületekké. Ennek aligha az oktatáspolitika az oka, inkább a gyerekhiány, de azért csalódtam amikor megtudtam. Ha már ipari hó a cím, akkor azt meg kell magyaráznom. Ezt persze nem sorolhatom a csalódások sorába, inkább csak meglepett, amikor szembesültem vele, hogy ilyen is létezik.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 hete 9

  • Kontaar bau

    Elhunyt főnököm fia hívott telefonon. Nem voltunk egymásnak idegenek, megesett korábban, hogy együtt dolgoztunk olyan munkán, amit az ő gerincsérve is elbírt. Ismertem, sőt kedveltem a srácot. Mondta Lóri, hogy szervezi a céget, mert több helyről is megkeresték ezzel a kéréssel. Nem vontam a megkereséseket kétségbe, hiszen néhány jelentős munka félbemaradt. Érthető, hogy szerették volna, ha valaki befejezi.
    A temetés miatt pénzzé kellett tenni gyorsan amit csak lehetett, de az üzleti kapcsolat (nem nevezte meg) megfinanszírozta az új cég felszerszámozását. Lepapírozták a szerződéseket, már csak az kellett, aki a munkát elvégzi.
    Mindezt egy személyes megbeszélésen mondta el. Nem jött fel a lakásba, a parkban ültünk le a kőpadkára. Legalábbis én. Ő állva beszélte végig a kb egy órát. Kicsit hízelgett. Elmondta, hogy az apja nagyon dicsért engem, meg volt velem elégedve. Meg is lehetett, hiszen sok munkát átvállaltam tőle. Még azután is, amikor jól kicsesztem magammal egy megdöbbentő kijelentéssel. Történt ugyanis, hogy esős idő miatt reggel hazaküldött bennünket. Aztán eszébe jutott, hogy van egy teraszfestésünk, amit két ember esőben is meg tud csinálni. Gergő, a korábbi kisfőnök - annak tudatában, hogy úgyse lesz társa – bevállalta, hogy 10-re visszamegy. A főnök engem hívott fel. „legalább pénzednél leszel” Erre adtam a megdöbbentő választ: „Tudod mit Lajos?

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 hete 6

  • Semmi sem a régi

    - Legkésőbb délig adj választ, mert ha nem jössz, hívok mást – hangzott el az állásajánlatot kísérő szöveg. Még jó, hogy azt nem tette hozzá, „nem akarlak sürgetni”.
    Mit lép erre egy 57 éves ember, aki a szülőfalujában élte le szinte egész életét, s fél éve kiszakadt a környezetéből, most meg hazahívják? Természetesen azonnal leszámol. Főnököm nem hullatott krokodilkönnyeket. Talán mondta, hogy sajnálom, de ha mondta is, nem gondolta komolyan. Arra emlékszem, hogy nem tud magasabb fizetést ajánlani a marasztalásomra. Kiállította a szükséges papírokat, de a fizetésemet nem tudta akkor ideadni. Nem jelentett ez gondot, mert következő héten a feleségemnek odaadta. (egyébként is nála kötött volna ki) Robitól azzal köszöntem el, hogy „örülök, hogy megismertelek” Biztosított, hogy az öröm kölcsönös. Később még egyszer találkoztunk Egerben, néhányszor beszéltünk telefonon.

    Nagyon hirtelen volt ez a munkahelyváltás, de lelkileg nem ért váratlanul. Miután a három hónap próbaidő leteltével határozott idejű szerződést kaptam, kezdtem kutakodni más lehetőség után. Pünkösd alkalmából hazautaztam fatornyos pici falumba, és felkerestem egy fiatal vállalkozót, akiről sok rosszat hallottam már, de tettem egy próbát. Ígéretet kaptam is tőle, de az nem derült ki mennyire gondolta komolyan. Vasárnap beszéltem vele, kedden leszámoltam, szerda reggel éppen az új helyre bicikliztem, amikor autóval megelőzött. Jobban szerettem volna ha nem áll meg, de megállt.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 hete 60

  • Ádám s Éva

    Nem örömömben kerültem Csepelre, de nem volt rossz az a fél év.

    A több mint negyed századon át működő vállalkozásom soha nem szárnyalt igazán, de voltak azért jó éveim. Az utolsó előtti évben még belevágtam egy teherautó lízingbe, ami ugye azt jelenti, hogy nem gondoltam rá, hogy abbahagyjam. Aztán valahogy mégis szembesülnöm kellett azzal, hogy elfogytak a munkáim. Megváltozott a piac igénye (erősen be is szűkült) én pedig nem váltottam időben. Két évig eléldegéltem a régi kapcsolatok hozadékából, de 2010 őszén valamit lépnem kellett. Csepelen alacsonyabb költséggel számoltunk, reméltem, hogy majd munkát is találok. Hat héten át abból álltak a napjaim, hogy sétáltam. Az ablakból láttam a templomot, azt fontolgattam, eljárok misére, hátha könnyít a lelkemen. Aztán erre mégse került sor, mert egy betonpalánkon megláttam a „ márvány, gránit, műkő” feliratot, és a hozzá kapcsolódó telefonszámot.
    Február közepén kezdtem.

    Két éve még kilencezret fizettem az alkalmi segédnek, most hatezerért álltam munkába. Később fontolgattam, hogy átmegyek a generálkivitelező kőművesei közé, mert ott aki be tudta rakni a téglát megkapta a kilencet, aki csak a seprőt támasztotta, a hetet. Vagyis a segédmunkás is többet kap, mint én. Végül maradtam a szakmában. Ketten kezdtünk Robival. Hajlott koromra való tekintettel – mondta az öreg főnök – annyi lesz a bérem, mint a Robertnek. Aztán kiderült, hogy mégsem.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 hete 6

  • Boldog idők

    Béla bácsi sokat tudott mesélni. Bármiről, de elsősorban a saját emlékeit osztotta meg a hallgatósággal. Sokszor közbeszúrt úgynevezett zárójeles részeket, amikből aztán nem tudott kikeveredni, így elvesztette az eredeti fonalat. Nem is lett volna ez baj, ha a hallgatót érdekli, és figyel rá, de Imre csak illendőségből tett úgy, mintha figyelne. Nem igazán kedvelte az öreget, de nem őt vette feleségül, hanem a lányát Violát. Ilyen helyzetben az volt az általános szokás, hogy apukának szólítsa, de sehogy nem tudta magát erre rávenni. Közös portán laktak, de ezen a telken nem állt kész lakóház. Imre egy építkezésre nősült be. Lakhattak volna két utcával odébb az ő szüleinél, de oda Viola nem volt hajlandó menni. Idegen volt a faluban, nehezen barátkozott, nem akart új családot. Vagyis akart, de olyat, amiben ő és Imre a szülők, nem pedig az öregekhez alkalmazkodni kénytelen gyerekek.

    Zárkózottságának alapos oka volt. Négy éve vesztette el az anyját. Éppen akkor, amikor egy lánynak meg kellene tanulni lehetőleg mindent, amit egy asszonynak tudnia kell. A nagymama nem nagyon igyekezett betölteni az űrt. Béla bácsi számára is óriási volt a veszteség, elég volt neki a saját fájdalma. Viola magára maradt. El kellett látni magát, s a többnyire egyszemélyes háztartást, mivel ekkor már az apja eljárt dolgozni Miskolcra, csak hétvégén járt haza. Vagy adott haza pénzt, vagy nem.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 hónapja 0

  • Ne öregedj meg!

    Nem azért mondják az öregek, hogy a fiatal halálát kívánják, inkább azért, mert az idős kor és a betegség, a fájdalom közé egyenlőségjelet tesznek. Pedig ez nem törvényszerű. Való igaz, hogy a beteg embernek elmegy az életkedve, ezért kell vigyázni az egészségre, amennyire lehet. Nem a sok pihenés ennek a módja, hisz abba is belenyomorodik az ember, ha túlzásba viszi. Ifjú korunkban úgy spekuláltunk, hogy akkor kellene nyugdíjat kapnunk, ne pocsékoljuk el fiatalságunkat a munkára, inkább utazgassunk, szórakozzunk. Majd dolgozunk öreg korunkban, akkor már úgyis mindegy. Nem, nem mindegy. Annyiban jó volt a meglátásunk, hogy nem szabad abbahagyni a munkát. Több oka is van ennek. Egyrészt nagyon kevesen kapnak akkora nyugdíjat, hogy az aktív kori életszínvonalat tartani tudják, tehát kell a jövedelem kiegészítés. Ettől sokkal fontosabb, hogy a kondíció megtartásához is kell az állandó testmozgás. Nem életszerű, hogy aki negyven éven át nehéz fizikai munkát végzett, majd eljár edzeni, kocogni...inkább tovább dolgozik. Jobban elfárad, többet kell pihennie, de meg lehet találni az ideális arányt. Mindez arról jutott eszembe, hogy három nap semmittevés már túl sok. Vasárnap este el kellett mennem sétálni.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 hónapja 29

  • Korkedvezmény

    Két évvel ezelőtt, mint friss nyugdíjas, megkaptam az utazási kedvezményt. Korábban nem emlékszem, hogy bárhol kedvezményt kaptam volna (hacsak a bontott téglát nem számítjuk ide, amit az eladó alkudott le helyettem) Boldog voltam attól, hogy tízezer helyett ezerből jártam meg Miskolc – Budapestet oda vissza. (https://logout.hu/bejegyzes/potyautas/majdnem_potyautas.html) Elutaztam Debrecenbe, aztán néhány rövidebb útra is igénybe vettem. Gyakorlatilag kimerítettem a keretet, mire megkaptam a következő évi kedvezményt, amivel megjártam megint Budapestet, majd jól eltettem a papíromat, nehogy elvesszen. Mind a mai napig meg is van...valahol, csak nem tudom hol. Eltelt egy év, megint kaptam egy ugyanilyen keretet, ami teljes egészében kihasználatlan maradt. Betöltöttem azóta a 65-öt, most már nem kell. Elég felmutatnom a személyigazolványomat. Ezt megtehettem volna korábban is, hiszen senki nem veszi a fáradtságot, hogy leellenőrizze rajta a születési dátumot. (Ez a visszaélés persze csak most jutott eszembe, amikor már nem időszerű) Nagy eséllyel ezzel a kiváltsággal is hasonlóan fogok élni, mint a korábbi kedvezménnyel. Most, hogy még újdonság, utazgatok kicsit. Bár nem tettem hosszabb utazásokat az eltelt egy hónapban, inkább a megszokott autózásomat feleztem csupán. A városban viszont már nem gyalogolok, felülök bármelyik buszra.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 hónapja 7

  • Meglepetések

    Jani bácsi meséi 17.

    A tót falut könnyen megtalálták. Az út ugyanolyan kanyargós volt mint eddig, de már lejtmenetben haladhattak egészen a leágazásig. Jani bácsinak megfordult a fejében, hogy Gyöngyös irányába menjenek le a hegyről, de akkor egyrészt visszafelé kell indulniuk, másfelől nem érintik a tótok által lakott hegyi falut, ami Juliskának feltett szándéka. Sztrapacskát talán találnak máshol is, de itt, a Szlovák étteremben egész biztos. Nem is akarta asszonyának kedvét szegni, meg beszélni se nagyon volt kedve. Most szembesült először igazán a saját fogyatékosságával, amikor nem tudott felmenni a toronyba. Néhány hónapja még reménykedett, hogy teljesen felgyógyul, de – mint orvosa mondta – amit fél év alatt elér, az lesz a végleges állapot. Valóban így lett. Odahaza már gond nélkül felmegy a kert végébe, még dolgozni se jelent gondot a szőlőben, hiszen szükség esetén belekapaszkodik a kordonba, vagy megtámaszkodik a kapanyélen. Autót is tudna vezetni, csak a család van úgy kétségbeesve. Kicsit bosszantja, másfelől jólesik neki, hogy aggódnak érte. Lehangoló érzés viszont, hogy amikor nekivágnak a világnak, azzal kell megbarátkoznia, hogy nem bír lépcsőzni. Pedig sok magaslatot kell leküzdeniük, ha szép panorámákban akar gyönyörködni. Térképet otthon is nézegethet, azért kár volt elindulni.
    - Nézd csak Papa, mekkora sík terület!
    - Aha. Úgy látom focipálya. Tényleg nem láttunk reggel óta ekkora egyenest.
    - Merre menjünk?

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 hónapja 6

  • Akárhogy számolom is...

    Feleségem egykor volt kedvenc főnöke hívott telefonon. Szakmai kérdésben kérte a véleményemet, de szerintem ez csak az egyik oka volt, hogy beszélni akart velem. Két nappal korábban találkoztunk, azt megelőzően pedig nagyjából 14 éve. Negyven évig dolgozott vezető beosztásban, ezért érthető, hogy vele kapcsolatban megosztott a közvélemény. Nem a volt munkájával kapcsolatban, mert az elhivatottságát, a hozzáértését senki nem vonja kétségbe. Emberekkel bánni a legnehezebb munka, s bizony becsúsznak hibák, de egyébként se lehet mindenkinek kedvébe járni, hiszen ahány ember, annyiféle. Mi mindig rokonszenveztünk egymással. Nekem ugyan nem volt a főnököm egy pillanatig sem, de politizáltunk néhány évig, többnyire egymással szemben. Egymás jószándékában mégsem kételkedtünk. Másképp láttunk helyesnek dolgokat. Magányosan él – mint mondta – telefonon él társadalmi életet. A legutóbbi esetet leszámítva nagyon rég találkoztunk, de telefonon beszéltünk, amikor a feleségem elérhetőségét kérdezte egy évvel ezelőtt. Ők is kedvelték egymást, a munkatársi viszony ellenére. Ez a duplán érvényes rokonszenv sarkallt arra, hogy meglátogassuk. Nagyon örült nekünk. Már ezért megérte.
    A mostani beszélgetésben is érintettük ezt a találkozást.
    - Szegény Ibolyát nem hagytuk szóhoz jutni – mondta.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 hónapja 1

  • Jahnkő

    Jani bácsi meséi 16.

    Világ körüli útra felkészülni egy nap alatt? Na jó, csak európai, de akkor is több hetes, sok ezer kilométeres utazásról van szó. A kilencvenes évek elején néhány évig jártak Jahnék nyaralni. Januárban lefoglalták az utat valamelyik utazási irodánál, aztán izgatottan várták a június végét, ami már majdnem nyár, de mégis előszezoni árakon. Nézegették a prospektust, tervezgették, hogyan fogják beosztani az egy hetet, mit fognak megtekinteni, ha beleuntak a tengerparti heverészésbe. Volt idő lelkileg felkészülni. A csomagolás is eltartott néhány napig, de ez a Juliska elfoglaltsága volt. Jani bácsi azzal tudott segíteni, ha nem volt láb alatt. Ami a segítséget illeti, most sincs ez másként. „Ne legyél útban Papa!”

    Egy nap akkor is csak egy nap. Korábban nem is volt erről szó, legalábbis nem komolyan. Ennyi idő alatt nem lehet ráhangolódni. Bár nem is nagyon kell. Beülnek az autóba, és mennek. Ha elfárad a sofőr, megállnak akárhol, akár az út szélén is. Nincsenek időhöz kötve. Nem kell térképet rajzolgatni, hiszen ott van a GPS, akárhová elvezeti őket. Erről álmodoztak sokáig, de nem gondolták, hogy egyszer majd megvalósul. Már pedig ez az egyszer most itt van.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 4 hónapja 10

  • deRecsk

    1983 augusztus 20. emlékezetes nap volt. Nem is értem, miért nem írtam még le. Pedig sokáig emlegettük a családban a recski búcsút. Ugyanolyan utcai bazár volt, mint bármelyik másik falusi búcsú, csak az tette különlegessé, hogy az akkor négy éves fiam ott kapott egy lakópótkocsis fröccsöntött autót, ami nagyon sokáig a kedvenc játéka volt. A tizenöt hónapos lányom ezen a napon indult el teljesen önállóan, ellenben a 18 hónapos autóm ekkor vált járóképtelenné, mielőtt hazaértünk volna a mátrai kirándulásból.
    Az autó korához persze még hozzá kell adni azt a 12 évet is, amikor a visontai bánya, majd egy egri benzinkutas tulajdonában volt. Nem is volt hátrány egy benzinkút, hiszen a motorcserén túl lévő Gaz 69 bizony beszopta akár a 18 litert is százon. Kezdő vállalkozóként nehezen tudtam kigazdálkodni a fenntartási költséget. Ezen a napon viszont ez nem számított, mert a testvérbátyám családjával indultunk közös kirándulásra. Ez az autó nyolc személyes volt, s ezzel talán el is soroltam minden előnyét.
    Korábban még csak délről láttam a Mátrát, de akkor se túl közelről. Most mögé kerültünk. Eger – Sirok – Recsk – Parád... Aki járt már ezen a csodaszép tájon, tudja mitől voltam úgy elámulva, aki még nem, az sürgősen pótolja a mulasztását!

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 5 hónapja 14

  • Öreg diófa

    Jani bácsi meséi

    15. rész

    - Indulsz valahová Papa? - szögezte egyből Jani bácsinak a kérdést Juliska, amint kiszállt a kocsiból, ügyet se vetve a másik két férfira.
    - Ugyan dehogy. Honnét veszed? Csak lekísértem Feriéket.
    - Minek van nálad a telefon?
    - Máskor meg az a baj, hogy nincs nálam. Ha odafenn csörög, aligha várja ki a hívó, amíg felszaladok.
    - Hívást vársz?
    - Dehogy várok, de te is bármikor hívhatsz. Most már persze nem, mert hazaértél.
    - És a pulóver?
    - Mi ez kihallgatás? - reagált ingerülten - Hűvös van itt az árnyékban.
    - Az. Még 25 fok sincs – indult Juliska a garázs felé, hogy kinyissa az ajtót.

    Közben megtorpant, s Feri bácsiékhoz fordult.
    - Jó napot emberek! Attól tartok, elfelejtettem köszönni. Megkínálta magukat valamivel legalább az öreg?
    - Nem azért jöttünk – vágta rá Feri bá' anélkül, hogy felkészült volna az ebből adódó kérdésre.
    Nem is gyakori, hogy leütik a magas labdát, de Juliska nem hagyta ki az adódó lehetőséget, hogy az öreg után a látogatókat is zavarba hozza. Élvezte, hogy ő uralja a helyzetet.
    - Hanem miért?

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 5 hónapja 14

  • Mosolyszünet

    Jani bácsi meséi 14. rész

    Amikor benyitott a házba, a család ugyancsak meglepődött. Nem kicsit. Juliska arcára tapasztotta mindkét tenyerét, pedig egyébként se jött volna ki egyetlen hang a száján. Szemlátomást elsápadt, le kellett ülnie. Nem hitt a szemének. A menye ocsúdott fel előbb.
    - Apuka! Hogy kerülsz te ide? Ki hozott el? Vagy busszal? Egyedül...?
    Jani bácsi kezdte felfogni, mekkora meglepetést okozott. Meglepetést? Inkább döbbenetet. Mégis telefonálni kellett volna mielőtt elindult. Az asszonynak elakadt a szava, pedig ilyesmi nem gyakran fordul elő. Még a végén sokkot kap.
    - Csak nem kocsival jöttél? - fogott gyanút Pityu.
    - De – válaszolt röviden – Ráadásul bajt csináltam. Kicsit megtörtem az elejét.
    Juliska aligha hallotta amit a kocsiról mondott. Kitört belőle a sírás csupán attól, hogy egyedül nekivágott ennek az állapota miatt veszélyes útnak. Erősen kapaszkodott az asztal szélébe, egész testét rázta a zokogás. Hédi próbálta nyugtatni kevés sikerrel. Mondani semmit nem tudott, de egyszer csak felugrott, neki támadt az öregnek, ököllel verte a mellét. Jani bá' próbált hátrálni. Pityunak kellett utána kapni, nehogy elessen. Juliskát le kellett fogni, majd visszaültetni a székre. Csak ekkor kezdett el ordítani. Csak úgy zengett tőle a ház.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 hónapja 5

  • Csajt a fiúnak!

    A pultos fiú és a bátty, régről ismerték egymást. Puszi-puszi, meg öklözés, mielőtt a szenyáját megrendelte. Csak egyet, csak magának. Az öccs először járt itt, csak állt a placc közepén, jobb híján a régi mozaikpadló mintáit tanulmányozta. A reggeliző vendégek zaja nem igazán jutott el a tudatáig, igyekezett is kívül maradni ezen az egészen. Csak azért jött be, hogy ne az ajtó előtt bámészkodjon, mint egy kitiltott kutya. Semmi nem utalt arra, hogy a két fiú együtt van, hacsak az nem, hogy együtt jöttek be az üzletbe.
    A puszilkodásra úgy reagált a pultos lány – aki egyébként a fiúnak a húga – hogy ha ti puszi, akkor mi is. A női hangra felfigyelt a fiú, a lány pedig maga felé intette egy finom fejmozdulattal a vendéget. Bár ez a kifejezés nehezen illett rá, hiszen nem kért semmit. Igaz, más megközelítés szerint vendég az akit hívnak. Na! Akkor mégis az, hiszen az az apró biccentés hívásnak minősül. A fiú zavarba jött, de egy ilyen biccentésre nem lehet nem reagálni, hiszen valaki tutira be fog szólni „Mi az öcsi, megijedtél a bulától?” Bátortalanul közelebb lépett, majd a pultnak támaszkodva azon igyekezett áthajolni. A lány valahonnét előkapott egy savanyú uborkát, s a fiú szája felé nyújtotta, aki ettől visszahőkölt. „Így nem tudnék csücsöríteni”.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 hónapja 6

  • Fürdővíz

    Jani bácsi meséi 13.rész

    Vasárnap reggel a városiakkal nagyjából egy időben más vendég is érkezett. Pityu jött Kövesdről, hogy hazavigye az apjáékat vasárnapi ebédre. Nem szólt telefonon, mert úgy vélte, kitalálnak majd valami kifogást, csak egyszerűen idetoppant. Szemlátomást pihenőnapot tartott, mert egyrészt nem teherautóval érkezett, s nem is munkásruhában. Azonnal átlátta a helyzetet, hiszen ha az öreg Dénes is jött, az apja nem fog vele menni. Tehát meg is volt a kifogás, nem kellett keresni. De ha már nem adhat ebédet legalább ő elfogadja a reggelit. A félig-meddig vendégségbe érkező szomszédok szalonnasütéssel kezdték a napot, csak ezután tervezték elkezdeni a munkát. Hárman érkeztek. A két Dénes, meg Gabi, aki tegnap is itt volt. A tűzrakó helyen nem is maradt üres tuskó, úgy körbeülték a tüzet. Nem is lehetett a széljárás miatt odébb ülni, hisz minden irányban volt valaki. Figyelmesen kellett kezelni a nyársat, nehogy kárt tegyenek egymásban.
    - Jani bácsi! Ez az amire gondolok? - mutatott Gabi a ház végében állványra szerelt fekete tartályra.
    - Nem tudom, mire gondolsz?
    - Ez a szabadtéri fürdőszoba?
    - Annak is mondhatjuk. Nyáron jól jön egy kis hűsítő zuhanyozás napközben. Azért már ne kelljen bemenni a házba, ha egyébként kinn izzadok a szőlővel. Nem én csináltam, már itt állt amikor megvettem a házat. Bent viszont nem volt fürdőszoba, azt nekünk kellett megépíteni.
    - Vagyis nekem – szólt közbe Pityu

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 7 hónapja 7