A lényeg a részletekben van

Az 1:500-as méretarány és az ~1 méteres hosszúság sok részlet kidolgozására adna lehetőséget, de a papír burkolat miatt ennek egy részéről le kellett mondanom.

Szinte bármilyen űrhajós sci-fit nézünk, az űrhajók tele vannak mindenféle apró kiálló antennával, egyenetlen felületű burkolattal, apró szerkezetekkel, amitől sokkal aprólékosabbnak, részletesebbnek és valóságosabbnak tűnik a makett. Ez a "részletezés" angolul a greeble. Ehhez kapcsolódóan annyi kulisszatitkot elárulok, hogy eredetileg sokkal letisztultabbnak terveztem a hajó kinézetét.

Sajnos sok részletet éppen azért kellett felragasztanom, mert véletlenül megkarcoltam a papírt, vagy túl nagy rés maradt az illesztéskor, vagy festékkel/tollal összekentem a papírt. Visszabontani sok esetben már nehézkes lett volna, így nem tudtam más módon javítani a felületet, csak eltakarni.

Az utolsó hetekben éppen ez nehezítette meg a dolgom. Kellettek a részletek, hogy "valóságosabb" legyen a hajó, hogy elfedjem a hibákat, és meglegyenek a "kötelező" Star Trek-es elemek is. Ide még egy vonal, oda egy papírdarab, amoda meg két pötty. Szépen lassan azonban átlendültem abba az állapotba, hogy talán már rontottam az összképen. Ekkor döntöttem úgy, hogy nincs értelme tovább húzni, befejeztem a hajót.

De következzenek most a tudatosan tervezett részletek:

Mentőkabinok:
A sok-sok ablakról már írtam pár sort az előző oldalon, de kezdjük a sort egy másik látványos elemmel, amiből sokat felhasználhatok: a mentőhajók.

Mentőkabinok és a vonalzó

Az ötletet egyértelműen a Sovereign osztályon látható hatszögű forma adta. (kép és még egy kép). Egyszerű, de a sok apró kiegészítő sokat javít a hajó részletességén. Lekicsinyítve az eredeti 15 személyes csónakokat, végleges méretek alapján 6 férőhelyet számoltam kabinonként.

A hajó teljes legénysége ugyan nem éri el ezt, de legalább 300 fős kapacitást számoltam a mentőhajókra (plusz a kompok), végül 56 darabot használtam fel belőlük. GIMP-pel megrajzoltam a formát, majd 70 darabot nyomtattam, ha elrontanám a kivágást, vagy meggondolom magam a felhasznált mennyiséget illetően. (Amúgy nem volt annyira pepecselős munka kivágni őket, gyorsabban végeztem, mint reméltem.)

Alakulnak a részletek

Anyagában színezett egyszerű kartonra nyomtattam a mentőhajókat az irodai lézernyomtatóval, normál beállításokkal. A vékony vonalak miatt sajnos néhol pöttyös lett, de nem nyomtattam már újat. A papír kicsit vastagabb, hogy a burkolatból jobban kiemelkedjenek a kabinok. Fene se tudja, talán 160 gramm környéki, bármelyik papírboltban megtalálható átlagos típus. A mentőhajók és ablakok együtt már egészen feldobják az összképet.

Feliratok, matricák:

A papírburkolat alapján adná magát az egyértelmű ötlet, hogy a feliratokat és a sok részletet egyszerűen nyomtassam a közvetlenül a burkolatra. Ez azonban sajnos nem ilyen egyszerű.

Amikor ötödjére vágom le a tized milliméteres csíkot, hogy minél pontosabban illeszkedjen egymáshoz két burkolatdarab, majd a hatodik pontosítás után megszalad a penge és belevágok a papírba, na úgy nehéz előre pozicionálni egy feliratot. A sok-sok apró pontosítástól egyszerűen elcsúszna az előre nyomtatott felirat.

Gyakorlatilag egy megoldás maradt a végére, a hagyományos maketteknél is alkalmazott vizes matricák használata. Kockázatos, de más választásom nem volt. A vizes matricákat akár otthon is el lehet készíteni megfelelő felszerelés és anyag segítségével, de egyértelműen nem akartam belefogni a kísérletezgetésbe.

Keresgéltem ugyan, de ettől függetlenül teljesen véletlenül futottam bele a Vasútmodell Centrumnál a vizes matrica nyomtatás lehetőségébe. Nem a reklám helye, de tényleg.

Először tesztelni kellett, hogy ragad a kezeletlen papíron a matrica

A matricákat is GIMP-pel rajzoltam meg, mert több elemet amúgy is más hajók tervei alapján kellett kidolgoznom/átvennem. Az autentikus feliratokhoz megfelelő betűtípus is kellett.

A hajó tetején és alján lévő regisztrációs számot a Starfleet Bold Extended BT font készlettel állítottam össze. Két színnel, két réteggel kellett játszanom. A hajó nevét alkotó nagy feliratot és az egyéb, apróbb feliratokat már a Microgramma Trek Extended készlet alkotja. Ez a kettő már elegendő.

Először nem ment egyszerűen, aztán belejöttem

Tavasszal már csináltattam egy garnitúra matricát (reméltem, hogy hamarabb lesz rájuk szükség), de én sem voltam egyértelmű a megrendeléskor, így a végén fele méretben kaptam meg őket. Sebaj, tesztelésre jól jött a plusz anyag, amit a fenti képen láthattok. A számozás a vízben való áztatás idejét jelöli. A tapasztalataim alapján 50-53 másodperc áztatás után voltak jól kezelhető az anyag.

Sajnos így sem volt egyszerű a helyzet, mert a teszteléshez gyakorlatilag nem maradt az eredeti papíromból elegendő. A végleges felület kissé durvább felszínű, mint a tesztpéldány, és ezen a durvább kartonon előkezelés, pl. lakkozás nélkül először nehezen álltak meg a matricák.

A makett egyik technikai hiányossága talán éppen a lakkozás hiánya. A lakkozásnak két célja is lenne. Az első és legfontosabb a papír konzerválása. A másik célja éppen a matricák megfelelő tapadásához való felület kialakítása, majd a matricák rögzítése és védelme. Ismét csak tapasztalat híján elhagytam a lakkozást, azzal érvelve, hogy több különböző minőségű papírt használtam, amit néhol festettem, tollal, zselés tollal, alkohol filccel, vagy egyszerű grafittal díszítettem. Ennyire eltérő anyagok esetén igencsak hazárdjáték lett volna tapasztalatlanul belevágni a lakkozásba.

Nem mindig szerencsés a makró, néha túlságosan is kiemeli a részleteket

Szóval volt is bajom, ahogy a nyers papírra elkezdtem felhelyezni a matricákat. Az elején nagyon leitattam a vizet a matricákról, hogy ne áztassák a papírt. Így viszont alig ragadtak meg a felületen. Menet közben azonban belejöttem, és bátrabb voltam a vízzel is, mert jobban bírta a karton, mint számítottam.

A feliratok mellett a matricáknak nagy hasznát vettem a dokkoló zsilipek, hagyományos légzsilipek és néhány egyéb, meghatározhatatlan GNDN grafikai elem kialakításánál is.

A matricázás amúgy csúnyán sikerült. Szinte az összeset ferdén sikerült felragasztani, de örülök, hogy egyáltalán megragadtak és azóta sem estek le. Egy szavam nem lehet, hiszen ezek a vizes matricák nem ilyen körülményekre lettek kitalálva.

A szövegkörnyezet alapján ide a matricákról készült képválogatást terveztem, végül csak apróbb részletekről raktam be egy mozaikot.

Fegyverzet:

A Star Trek-ben az újabb föderációs csillaghajók fegyverzete jellemzően két elemből áll. Az első a fézer sor (phaser), ami lényegében egymás mellé, sorba épített energiasugárzókból áll. A másik a klasszikus foton, vagy kvantum torpedó. Mindkettő esetében egyszerűsítenem kellett a stúdiómodelleken kidolgozott részletekhez képest.

A fézer sorokat 2,5 mm-es átmérőjű félkör keresztmetszetű sztirol csíkból készítettem el. Nagyjából ezt találtam méretarányosnak. A sztirol csíkok alá 4 mm széles kartoncsíkot ragasztottam alapozásként, ez adta meg a végleges vonalvezetést. A parancsnoki szekció felső részén véletlenül fordítva, hátuljával előre ragasztottam fel ezeket az alapokat, ezért sajnos nem olyan szép a vonalvezetése, de azt már nem tudtam volna javítani. A sztirol csíkokról csak csúnya képem van, ezért ezt csak linkre kattintva nézhetitek meg.

A torpedóvetők megoldásán sokat gondolkoztam, míg végül egy otthoni rendrakás során a kacatok között megláttam néhány tranzisztort. Első pillantásra egyértelmű lett, hogy azokat felhasználom a maketten. A Csillagflotta hajóin fixen beépített torpedóvetők vannak, én mégis egy részben mozgatható, függőleges irányban 50 fokos tartományt befogó torpedóvetőkben gondolkoztam. A saját hajómra mégiscsak azt találok ki, amit akarok. :) A kis tranzisztor pedig megfelelő formájúnak tűnik ehhez, és még a vetőcső nyílása is látszik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!