Washington, Baltimore

Beültünk tehát a Buick Lucerne-be, én vezettem, kb. 250km-t kellett menni 110-zel ajaj... Pedig néha úgy odaléptem volna annak a kocsinak, mint az M7-esen a BMW-k szoktak a belső sávban kétszázzal..de nem mertem :) A forgalom fix sebességgel hömpölygött az autópályán. A 2x2 sáv érdekes, mert nem 1-2 méter sövény választja el őket, hanem vagy 40 méter, néha erdő is. A pályán lévő pihenő+benzinkutak szintén: nem a külső oldalon vannak oldalanként 1-1, hanem belül középen! Tehát megyek a belső sávban, és befelé(!) sorolok a megálláshoz, majd elinduláskor a belső sávba hoz vissza a gyorsítósáv! Itt lehet látni.

Szóval irány Washington, és mivel Baltimore félúton van kábé, visszafelé benézünk oda is! De mit is nézzünk meg Washingtonban? A kötelező dolgok a Lincoln memorial és környéke a tóval (fuss Forest!!), az égig érő "oszlop", a Fehér ház, a repülési múzeum (ingyenes!), stb.

Mivel ez is egy napos kirándulás volt Baltimore-ral együtt, nem volt sok időnk.
Leparkoltunk tehát (ingyen :) ) kábé pont itt.

Innen kis séta volt a Lincoln emlékmű pár kötelező fényképpel, a nagy tó, stb stb..

A Fehér ház sokkal kisebb élőben, mint gondoltam.. Pont jött Obama, mert 3 ugyanolyan katonai helikopter közelített, ebből egy kivált, és csak az szállt le a kertben. A környék tetőin mesterlövészek álltak. Majd felszállt a helikopter, és közelebb mehettünk a fehér házhoz.

A Flight and Space múzeum is érdekes, és sok másikhoz hasonlóan ingyenes a belépés, még a Spacelab űrállomás másolata is ki volt állítva, be lehetett menni.
Itt elköltöttük az ebédünket, majd megnéztük Mulder és Scully ügynököket az FBI épületben (J. Edgar Hoover building), majd irány Baltimore.

Baltimore-ban inkább csak a kikötőt néztük meg itt.

Itt parkol a USS Torsk tengeralattjáró, állítólag a 2. VH-ban még szolgált. Aztán van itt még egy Hard Rock Cafe is, egy igazi Cadillac-kel a pult felett..szép környék, na.

Maga a belváros szokásos: irodaházak, és egy két "fishy" (gyanús) környék, ahogy a sógorom mondaná.

Indultunk is haza házukhoz. Szoktam persze a nyelvet is, főleg a kiejtést, hiába a gyakorlat, élőben azért csak más. Vettünk egy létrát a Home Depotban, és nyitva kellett hagynunk a csomagtartót, mert csak úgy fért be a kocsiba. Hazafelé aztán pár gyerek ránk kiáltott nevetve, hogy "urtröereüröfer"..mondom a sógoromnak, hogy te, mit is mondtak? "Your trunk is open", ja mondom, jól le nyelvvizsgáztam, köszi haha... Nem ma kezdem az angolt, de sokszor volt az, hogy nem volt egyszerű megérteni az ottaniakat.

A Dunkin Donutsban ($6-ba kerül 12 fánk :) ) is az eladó megkérdezte, hogy elnézést, de milyen az akcentusunk, mert furcsa.. :)
Nézzétek el nekem, hogy folyton a kaja és egyéb árakról írok (igazi utazik a magyar stílusban), mert nekem ott minden egy élmény volt.

Na de következzen Philadelphia!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!