1986. április 26.

Kezdeti lépések, komoly magyar részvétellel

Szilárd Leó fedezte fel először, hogy a dúsított urán képes önfenntartó reakcióra. Úgyszintén ő volt az - Albert Einsteinnel, Wigner Jenővel és Teller Edével közösen -, aki felfedezte a reakció katonai alkalmazásának nyomasztó lehetőségét. Németország meglehetősen előrehaladott a fejlesztés terén, így levélben sürgették Rooseveltet, hogy előzzék meg őket. Roosevelt nem volt rest, felállított egy bizottságot, amely 1939-ben megszavazott 6000 dollárnyi keretösszeget a kutatásokra... Mai értéken számolva 108000 dollárnak felel meg, gyakorlatilag semmi, de ennyivel indult a Manhattan-projekt. A projektben Szilárd León kívül magyar érintett volt Teller Ede, Wigner Jenő (kémia) és Neumann János (matematika) is. Az elért eredmények azt sugallták Szilárdnak, hogy jó úton haladnak, így ő egyre inkább szorgalmazta, hogy azokat tartsák titokban, nehogy Németország felhasználhassa. Ezzel beindult a titkolózás, amely szűk fél évszázaddal később a csernobili baleset egyik összetevője lett.

Fent balra Szilárd Leó, jobbra Wigner Jenő, alul balra Teller Ede, jobbra Neumann János

1941-ig sok előrelépés nem történt, de az év végén az USA hadba lépett, így hirtelen sürgőssé vált a fejlesztések felgyorsítása. 1942-ben a korábban megszavazott pénzt végre megkapták a tudósok, így elkezdődhetett a gyakorlati munka. Az első atommáglya felépítésére a chicagói stadiont választották, moderátorként a könnyen hozzáférhető grafitot alkalmazták. A grafit megfelelő mértékben lassítja a kisugárzó neutronokat, de bizonyos egyéb tulajdonságai miatt rossz választás - később még szóba kerül a téma.
A máglya kezdetleges biztonsági "fejlesztésekkel" rendelkezett: a jó neutronelnyelő képességgel rendelkező kadmiumból készült rudak a máglya fölött lógtak, ha valami balul ütött volna ki, egy biztonsági baltás ember elvágta volna a kötelet, ezáltal a kadmiumrudak bezuhannak a reaktorba, azonnal leállítva a reakciót. Ő volt a Safety Control Reserve Axed Man - SCRAM; róla nevezték el a későbbi reaktorokban az utolsó védelmi vonalat. Ezenkívül néhányan a reaktor tetején álltak bóros vízzel teli vödrökkel - a bór szintén jó neutronelnyelő. A chicagói reaktorral 1942. december 2-án délelőtt kezdték a kísérletet, majd kora délutánra elérték az önfenntartó maghasadásos láncreakció állapotát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!