Július 27-én megérkezett a Macbookom, azóta minden nap nyüstölöm, hisz ő lett a kizárólagos munkaeszközöm, így végre tudok írni róla pár szösszenetet Nektek. Sokan követtétek korábbi sztorijaimat az Apple-vel, és tudom, senki nem gondolta volna, hogy egy éven belül ismét gépet fogok vásárolni, a történtek után, én sem. De mégis bekövetkezett a 32 GB upgradable memóriának köszönhetően. Leghamarabb 2019-re vártam ezt az Appletől, viszont sikeresen előálltak vele hamarabb, így mérlegelések után váltásra adtam a fejem...

Egy apró elősztori, mivel sokan kérdezgettetek a 2017-es Macbookról:

Picit visszakanyarodva a korábbiakhoz, szóval miután a "karcosan érkezett Macbookok" mizéria lezárult, refund lett a vége. Ezt követően a Styleboltban vásároltam egy 2016 High-end CTO Macbook Pro-t. Ez már nem volt karcos, működött is, ideig-óráig, mikor is külső monitorra csatlakoztatva időközönként folyamatosan kék képernyőt adott. Mint kiderült, alaplaphibás volt a készülék. Majd ezt követően háromszor cseréltek alaplapot benne, és továbbra is fennállt a hiba, közben előjöttek a billentyűzet problémák is (fura hangot adott némely billentyű, beragadtak, esetlegesen duplázódtak a leütött karakterek…) majd ezt végül, nem kevés noszogatás hatására, egy 2017-esre cserélte az Apple (2016 decemberében). Egy nagy konfigos 2017-es brand new Macbookot kaptam cserébe, mellyel már semmiféle gondom, problémám nem volt, végre ismét stabilnak éreztem a gépet, s szerettem vele/rajta dolgozni.

El is érkeztünk napjainkba, mikor is megjelent a 2018-as Macbook Pro, nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, gondoltam ismét a szokásos CPU, GPU upgrade, nem is foglalkoztam vele, míg meg nem láttam az egyik tech oldalon, hogy akár 32 GB RAM. Ezen megakadt a szemem, mert elég régóta vártam már, hogy végre a hordozható Mac is kapjon ily méretű memóriát. Végül ez ösztönzött a cserére, semmi más.

Korábban párhuzamosan ott volt a Macbookom mellett a 27” 5K CTO iMacem, de mivel végül megváltam tőle, mert minden munkámat a Macbookon végeztem, ezért ezt a gépet úgy vásároltam, hogy jó ideig ki kell szolgálnia. Éppen ezért, gondoltam ellátom minden plusszal, amivel csak kérhető.

- 2,9 GHz i9
- 32 GB RAM
- Radeon Pro 560X
és végül az SSD, 512 GB

Miért csak 512 GB SSD-vel kértem? Egyszerűen nincs szükségem többre. Folyamatosan egy LaCie Rugged Thunderbolt 5 TB USB-C külső adathordozóra mentek, illetve NAS-ra. 512 GB-on eddig is bőven elvoltam, s a jövőben is elleszek, véleményem szerint. Számomra ez a megfelelő méret. Továbbiakban, szép felárral mérik az 1 TB fölötti upgrade-eket... Az SSD sebessége pedig még mindig elképesztő:

Az árát leírni is fáj, de ezen konfigurációnak bruttó ára: ~1,3 mft. + természetesen az AppleCare.

A Macbookot illetően én nem fogok nektek itt geekbench tesztekről screenshotokat mutogatni, hisz gondolom, láttatok már eleget, s gondolom Ti sem ilyen teszteket futtattok nap mint nap munka helyett, én szimplán a saját tapasztalataimat fogom megosztani veletek, pár szóban. (Természetesen, ha valaki szeretne bármiféle tesztet, amit esetleg még nem látott máshol, írjon, szívesen lefuttatom, s közzéteszem az eredményt, itt a cikkben)

Külső: sokat nem fogok tudni írni róla, hisz ugyan az maradt minden, mint ahogyan azt 2016-ban is láthattuk, megjelenéskor, szép, letisztult unibody, gyönyörűen kidolgozott élek, keskenyebb káva a kijelző körül, 2-2 db Thunderbolt 3 port, és egy jack. A space grey szín nekem személy szerint nagyon bejött (talán? a 2018-as picit sötétebb, mint a 2017-es volt), sokkal jobban tetszik mint a korábbi “silver” Mac szín, így ezt a modellt is space greyben kértem. A portokat illetően mintha történt volna valamiféle változtatás a ház kidolgozását illetően, mert tökéletesen bepattan minden portban az adott USB-C kábel. Ezt megelőzően, ezt a “bepattanó” érzést egyik korábbi (2016-17) gépnél sem éreztem, mikor csatlakoztattam USB-C eszközt.

A portok hiánya nekem továbbra sem fájó pont, sőt részemről teljesen OK. Én konkrétan egy átalakítót használok, amin minden földi jó megtalálható (USB3.0, SD, Ethernet, HDMI), amire szükségem lehet, s ez mindig nálam is van.

Az előző szériáknál fennálló billentyűzet hibákat végül elismerte az Apple (csereprogramot is hirdetnek, bár ugyanazon típusú billentyűzetet kap az ember) és a 2018-as Macbookokat már a harmadik generációs, szintén pillangó mechanizmusra épülő billentyűzettel kapjuk. A csereprogramra picit visszatérve, a kételyeket eloszlatnám, sajnos az Apple senkinek nem fogja a 2017-2016 Macbookokban lévő második generációs billentyűzetet, a harmadikra cserélni, sajnos. Az Apple szavaival élve: “3rd gen. keyboards are exclusive to 2018 Macbooks”.

Sokkal jobb érzés lenyomni ezen egy billentyűt, mint a 2017-esen. Puhább, lágyabb, halkabb, pontosabb, kevésbé mozog. Nekem bejött az "új" mechanizmus alapján működő billentyűzet, véleményem szerint jobb, mint a 2015 és korábbi modelleké, gondolom ezzel a felhasználók egy kevés százalékába tartozom, de nekem ez a véleményem, tapasztalatom. Egész gyorsan hozzászokik az ember. Az új modelleknél, mint azt már jó pár tesztben olvashattuk, egy plusz membrán réteg került a billentyű kupakok alá, mely elviekben megvédi a szerkezetet, hogy por, piszok jusson be, s ezáltal előidézze a fentebb említett hibákat. De ez majd úgy is csak hónapok múltán fog tisztázódni, sok-sok leütés és használat után, hogy sikerült-e ezt megfelelően orvosolniuk.

Belső:

- Kaptunk egy picivel hangosabb, ám jóval teltebb hangzást. Eddig is baromi jól szóltak véleményem szerint a 15”-os Macbook Pro-k 2016-tól kezdődően, de ezt sikerült tetőzni. Jóval élettelibb, teltebb hangzást tapasztaltam a 2018-as modellnél.

- Jó pár újdonságot hozott még az idei frissítés, 6 magos procik, T2 chip, Bluetooth 5.0, DDR4 memória.

- T2 chip: Az Apple integrálta a T2 mellékprocesszort, mely az iMac pro-ban debütált, és egy csomó belső mechanizmusban segédkezik immáron itt is. Lehetővé tette az Apple számára, hogy bevezessék a True Tone kijelzőt, mely a környező fényekhez illeszkedően beállítja a képernyő színhőmérsékletét mind a kijelzőnek, mind a touchbarnak. Ez volt az első dolog, amit azonnal ki is kapcsoltam a startupot követően. Grafikus létemre elég nagy szükségem van a színhűségre, sokkal nagyobb, mint hogy inkább a szememet kímélje a kijelző... de gondolom, ezzel minden kicsit is “próbb” vonalon mozgó felhasználó így van (értem ide a fotósokat, videósokat, grafikusokat).

Továbbiakban a “Hey Siri” funkció is engedélyezésre került az új chipnek köszönhetően, bár a Siri még mindig nem a barátom… remélem, a későbbiekben jócskán fejleszteni fogják. Illetve még sok-sok biztonsági folyamatban játszik szerepet az új chip mint pl.: ő kezeli a fájlok titkosítását, így egyáltalán nem fogja lelassítani az SSD-t, illetve a Touch ID-t, így gyorsabb,s elmondásuk szerint még biztonságosabb a belépés.

- 10%-kal nagyobb akkut kaptunk a 2018-as Macbookokban, bár valószínűleg a megnövekedett teljesítmény-felvételnek köszönhetően. Viszont furcsa módon, mintha picivel, de jobban bírná az akkuja, mint a korábbi modellnek. Sajnos pontos adatokkal nem tudok szolgálni az összehasonlítást illetően, mert az érkezését követő napokban eladtam a korábbi modellt, mikor is semmi időm nem volt tesztelni. Így csak érzéseimre tudok hagyatkozni.

CPU Throttling: Mikor megrendeltem a gépet, az azt követő napokban az i9 throttling problémáktól volt hangos a világ. Mikor megérkezett, egyből települt a patch, így az ezt követő állapotról tudok csak beszámolni. Mint azt fentebb említettem, nem futtattam semmiféle stressztesztet a CPU tekintetében, szimplán használom a gépet, dolgozok rajta, így a kész tényekről tudok beszélni. Jó pár fokkal alacsonyabban megy az új gépem, vagy picit dolgoztak a hő elvezetésén, nem tudom, de érezhetően nem forrósodik fel annyira a topcase, ugyanazon feladatok elvégzése közben. Egy-egy adott exportot sokkal gyorsabban végzek el vele nagy fájlok tekintetében, mint a korábbival, bár azt gondolom itt nagy szerepet játszik a 6 mag. Végre a 32 GB bővítésnek köszönhetően nem hisztizik, ha épp nagy fájlokkal dolgozok “egyszerre” Photoshopban, Illustratorban, s Indesignban, majd mindezek mellett-közben feladatkezelek egy másik monitoron “nyóóócvanhat” safari, forklift tab körítésében.

Tíz percig futtatott stressz teszt, 98% terheltség mellett:

Összegezve: az eddigi tapasztalatok alapján, így az elmúlt pár nap tekintetében, tökéletesen elégedett vagyok az új géppel. Az elmúlt években sokat agyaltam, hogy visszaváltok Windows-ra, az Apple sok-sok hibás döntése után, de egyszerűen nem ment, az ökoszisztéma egy elég sarkalatos pont... s igazából jelenleg kicsit azt érzem, mintha végre picit kezdene visszarázódni az Apple, orientálódna ismét a pro vonal felé.