Nyisson a rendezvény

Az első nap

Éjszaka elég nyugtalanul aludtam, de szerencsére nem volt probléma 8 órakor kelni. Indulás a művelődési házba, hogy nyitásra, azaz 10:00-ra mindennel elkészüljek.

Sajnos mire megjöttek az első látogatók, akik még véletlenül sem késtek, még 2 percet sem, nem végeztem mindennel, amolyan 95%-osan álltam, és ez meg is maradt a kiállítás végéig, mert hiába teszteltem le otthon minden gépet, a kiállításon volt 2-3 számítógép, ami nem úgy működött, ahogy elvártam volna. De mivel a PC-k átlagéletkora 20-25 év (fölött) volt, ezt azért elnéztük nekik. :-)

Szóval szombat délelőtt hűvös, esős időben vártam a látogatókat, akik szép lassan meg is érkeztek, és kezdetét vette a kiállítás.
A gépek idén is megjelenési sorrendbe lettek kirakva, s kezdődtek a 80-as évek elején megjelenő 8086/8088-as processzorral szerelt számítógépekkel, de az ifjúság inkább a kiállítást záró 2002-2006-ban megjelent gépeket értékelte.

Persze ennek megvolt az az előnye, hogy az idősebb korosztály jobban odafért az igazi veteránok elé.

Szinte mindenki megtalálta pár perc után az egykori kedvencét, ami elé leülve akár hosszabb időt is eltöltött.

A kiállítási gépek kb. 2/3-a laptop volt, több okból is, egyrészt mert könnyebb volt azokat felcipelni, már csak a méretük miatt is, gyorsabban be lehetett üzemelni őket, és kisebb helyet foglaltak.
Persze klasszikus játékok ugyanúgy ezekre a gépekre is bőségesen kerültek.

Ezúttal is volt kihelyezve 3 számítógép (1 asztali gép, 2 laptop), amelyek kifejezetten a Multiplayer játékokra lettek kihegyezve, így ki lehetett próbálni több játékos módban a GTA-t, a Duke Nukem3D-t és a Quake1-et is.

A kép annyiból csalóka, hogy itt szinte mindig ültek, és a kiállítás egyik legnépszerűbb pontja volt.

A kiállítás egyik legviccesebb része is ehhez a helyhez kapcsolódik, a második nap zárás előtt érkezett nem sokkal egy úriember, aki az egyik barátommal, aki mellesleg már azért jött, hogy segítsen összepakolni, elkezdtek játszani. Gondoltam nem zavarom meg a játékukat azzal, hogy bezárnék, így magam kezdtem összepakolni, persze őket, és a gépeiket nem zavarva. Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy szinte minden el lett pakolva körülöttük, tehát eléggé beszippantotta a játékosokat egy kis klasszikus Multiplayer .

Természetesen idén is meg lehetett csodálni pár egykori csúcs VGA kártyát, de ezek tényleg csak mutatóban voltak, nem kaptak akkora hangsúlyt a kiállításon

A VGA kártyák mellett még a kb. 200 darabos CPU gyűjteményem is ki lett állítva.

De idén nemcsak játszani lehetett a gépeken! Volt több olyan számítógép is kiállítva, amelyeken a játékokon felül valami más érdekességet is ki lehetett próbálni. Ilyen volt a tavaly is kiállított, két hangkártyás 386-os, melyben egy Gravis Ultrasound, és egy AWE32-es hangkártya kapott helyet, s ki lehetett próbálni, hogy mire is volt képes a két egykori bajnok hangzásvilága.

A kiállítás előtt nem sokkal kitaláltam, hogy milyen jó lenne, ha lehetne hazavinni valami kézzel fogható és stílusos ajándékot. Így a kiállítás része volt egy Sony Mavica Digitális fényképezőgép, amely az elkészített fotókat floppy lemezre mentette. Persze tisztában voltam azzal, hogy mára már szinte teljesen kikopott a hajlékonylemez a számítógépekből, így az elkészített fotókat ki lehetett írni CD-re, Windows 3.11 alól, szigorúan 1X-es sebességgel egy SCSI csatolós CD íróval.

Sokan kíváncsiak voltak az Nvidia 3D Stereo megoldására is, ami segítségével több-kevesebb sikerrel megpróbálja a 3D térhatás illúzióját kelteni. Voltak akiknek tetszett, és élvezték, bár szerintem ez inkább csak az újdonság varázsának volt köszönhető, mintsem egy tényleg élvezetes dolognak.

Az első nap végül is elég kiegyensúlyozottan telt, és folyamatosan jöttek-mentek az emberek.

A második nap elég izgalmasra sikerült, hogy finoman fogalmazzak. Miután az első nap mindenki hazament, és már nem volt látogató, szabályosan lekapcsoltam minden gépet, ennek ellenére, a vasárnap reggel úgy indult, hogy az előző nap még hibátlanul működő gépekből kapásból 3 úgy gondolta, hogy márpedig neki elég volt, hogy nyúzzák, és nem akart elindulni.

Gondoltam, gyorsan megpróbálom rendbe szedni őket, erre jött a következő csapás, és levágta az automata a biztosítékot, ami csak azért volt gond, mert a biztosíték kapcsolószekrénye el volt zárva, kulcsom pedig nem volt hozzá. Persze Murphy-törvénye itt is érvényesült, s mikor máskor, pont az áramszünet alatt érkezett a legtöbb vendég, így hát volt egy jó pár kínos percem a félhomályban. Szerencsére sikerült visszakapcsolni a biztosítékot, és a nemrég érkezett vendégek is megcsodálhattak minden gépet, sőt, amint a gépek ismét elindultak, egy tárlatvezetéssel végigkísértem a jelenlévőket, és bemutattam minden gépet, illetve azt a korszakot, amiből származnak

Miután körbevezettem a jelenlévőket, ismét mindenki megtalálta a számára legérdekesebb gépet.

Így telt tehát a vasárnap, némi izgalmakkal, ám valamivel több vendéggel, mint az előző nap.

Összességében nagyon elégedett vagyok a kiállítással, hiszen a 2 nap közel százan látogatták meg a kiállítást, egyértelműen többen, mint tavaly, tehát úgy gondolom, nem dolgoztam hiába, és örülök, hogy ilyen sok embernek okoztam a gépeimmel örömet.

És hogy mi lesz ezután? Elsősorban kipihenem magam, és szép lassan elkezdek készülődni a következőre, addig pedig a bemutatóm végére rakok fel pár képet még a kiállításról.