A tévutak

Sajnos nem minden sikerülhet elsőre – ez főleg akkor igaz, ha nem lépésről lépésre egy leírás alapján szerel az ember. Próbálkozni nem szégyen, néha egész jó dolgok kisülnek belőle. Igazából ezek most pont nem azok lesznek.

A PCB asztalok nem a merevségükről híresek (ellentétben az alumíniummal), itt muszáj használni valami plusz felületet, legtöbbször ugye üveglapot. Pattant az ötlet, hogy miképp lehetne merevíteni, így hát készítettem két szögalakot, amit a bal és jobb oldalára akartam felszerelni az asztalnak.

Egy dolgot felejtettem csak el, pont az üveglap rögzítését, ugyanis, ha ezek felkerülnek, a bulldogcsipeszek már nem tudják ellátni a szerepüket, vagy merevítés, vagy üveglap. Gyorsan jött ötlet... és gyorsan landolt a próbálkozások közt felhasználatlanul.

Második tévedés az extruder csavarok variálása volt. A Wade-ben használt csavarokat igyekeztem pótolni. Egyetlenegy darab M8-as csavarért nem szerettem volna közel 3000 forintot kiadni, csak azért mert van benne néhány rovátka... gyártsuk hát le magunknak, vagy legalább próbálkozzunk.

Ez a variáns még az első fejezetben látott Roncstelep Edition extruderben kapott helyet, és működött, nem is keveset. Problémásnak ellenben kevéssé bizonyult, mint a továbbfejlesztett változata, kár volt túltolni.

A filamentet konkrétan szétgyalulta munka közben, apró porrá őrölte egy egy retractot követően, majd ez a por szépen gyűlni kezdett a Wade-ben, hogy adott alkalmanként a filamentre tapadva lecsusszanjon a hotend meleg részébe, ott belesüljön, és minden elduguljon. A harmadik ilyen eset után, mikor darabokra kellett szednem az egész fejet és kiégetni belőle, na ott döntöttem, hogy mennie kell, nem csak a csavarnak, de az egész Wade extrudernek mindenestől. Kezdésnek egész jó volt, hosszú távon sajnos már nem lehet vele együtt élni. A spórolás mindig visszanyal, ez örök szabály, nagy felkiáltójellel!

Következő eset, a szigetelési próbálkozások egyike, mezei habfólia. Mert hát miért ne, hisz csak kibír 80 fokot a bed alján nem igaz? Kezdtem elhinni, hogy valami lesz belőle. A képen épp 150 fokra állított hőlégfúvótól csak ez a vékony habfólia választja el az ujjamat, úgymond bizonyítani akartam magamnak.

Simán kibírta, a túloldala épp langyos volt, ez magabiztossá tett, irány fel a bed aljára.

Nem épp gusztusos, a fóliát hőálló szilikonpöttyök tartják a bedre ragasztva, ennyi volt a terv. Az első néhány nyomtatást egész jól elviselte, aztán jött a PETG a maga 90 fokra hevített asztalával, na ott elvérzett, hiába a 150 C° teszt. Szép lassan kipukkadtak a buborékai, majd egy száradt vékony aszalt fóliává változott, amit alig tudtam később levakarni a szilikonnal egyetemben. Soha többé...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!