Previously in my life...

…Bár előző írásom igencsak feldobott hangulatban készült, a 2010-es év eleje egyáltalán nem indult jól, mivel a meglévő betegségem kapcsán, egy soronkívüli műtéten estem át, ami némileg borította az iskolai dolgaimat, bár nem is ez volt a legnagyobb gondom, hanem maga a tudat, hogy a műtétet kiváltó ok bármikor megismétlődhet. Minimális kompenzálást azonban kaptam az élettől, mivel abban az évben nem kellett vízuminterjúra mennem, megadták automatikusan a 2009-es alapján. Miután a többieknek is meglett hasonló módon a vízumuk, összeült a kis csapatunk, és igyekeztünk összehangolni a repülőjegyek foglalását, illetve egyeztetni a tábor utáni utazások célállomásait.

Itt egyből problémába is ütköztünk, ugyanis voltak olyanok, akik előbb kezdtek majdnem egy héttel (pre-camp) illetve olyanok is, akik tovább maradhattak durván 3 héttel (post-camp). Ez egyrészt fizetésbeli különbséget is jelentett,- és ezzel együtt óhatatlanul némi súrlódást,- másrészt ezek után szinte lehetetlen volt összehozni egy közös utazást. Én egyik csoportba sem estem bele, így végül szeptember közepére foglaltam magamnak jegyet…

Az egyik legfontosabb változás a staff életében a lányoknál történt, mivel az addig szálláshelyüket átalakították a varsitysek számára, kettő vagy négyfős szobákat kialakítva. Bár a Google fordító szerint a Varsity egyetemet jelent, itt inkább 16-17 éves, kiemelt bánásmódban részesülő táborozókra kell gondolni. A személyzetet női tagjait elszállásolandó,- ez úgy 35 főt jelentett,- építettek egy külön bunkot, ami azonban egy légterű volt.

A fő gond nem is ez volt - bár itt is elég erős volt a súrlódás a magyarok és a mexikóiak között a kulturális különbségek miatt -, no meg, hogy tulajdonképpen egymás nyakán éltek, hanem az, hogy a frissen „berendezett” bunkba faágyakat hoztak, és hát ezzel együtt érkeztek a bedbugsok is... Amit a tábor vezetősége nem igazán akart elismerni, meg ránk fogták, hogy mi hoztuk be a bogarakat,- ezzel a kijelentésükkel sem lopták be nagyon a szívünkbe magukat,- és érdemben foglalkozni a dologgal csak pár hét után kezdtek el. Ez pont elég volt arra, hogy azok, akik érzékenyebbek az ilyen jellegű csípésekre, érzelmileg és fizikailag is padlóra kerüljenek…

Bedbugs "eredménye"

Ezen problémák ellenére, a tábor első harmadában jó hangulat uralkodott és hamar összebarátkoztunk az akkori „elsőévesekkel” is. A konyhára jött még (most csak magyarokat számolom) 3 lány, illetve 3 fiú a karbantartókhoz, bár közülük az egyik, a tavalyi nyár utolsó pár hetét már itt töltötte, illetve még pár lány takarítónak. Ezt nem tudom említettem-e a másik írásomban, de az egyik takarító lány érte el, hogy egy másik táborban szakácsként dolgozó,- de előbb végző,- barátját felvegyék hozzánk karbantartónak. Ezzel teljesen természetes dolog is lenne, a helyzet pikantériája viszont az volt, hogy a szóban forgó „hölgy” egész nyár alatt félrelépett egy dominikai sráccal, akit meg otthon várt a menyasszonya…

Gyárilag kockázott hús a magyar esthez...

és a végeredmény...

A magyar kiscsapat és főként a kemény mag eleinte azért erősen összetartott, de idővel óhatatlanul is megindult a klikkesedés és a széthúzás. Az első évben túl magasra került az a bizonyos léc, plusz az idő is megszépítette egy kicsit a dolgokat, július végén már éreztem, hogy valami elromlott. És ráadásul ebben az időszakban ért egy térdsérülés, ami igencsak megnehezítette a munkámat és úgy teljes egészében a normál hétköznapjaimat, de ami aztán végleg betette a kulcsot, az pár embernek velem szembeni néha érthetetlen, majdhogynem ellenséges viselkedése volt. Olyanoké, akiknek érzésem szerint nagyon sokat segítettem, főként a bedbugsos időszakban. Visszatekintve látom, hogy én is rosszul kezeltem le nem egy szituációt, aminek következtében fokozatosan szakadt meg a kapcsolat köztem és a „kemény mag” között. Ezért augusztusban úgy döntöttem, módosíttatom a jegyemet, és közvetlenül a tábor vége után hazajövök.

Két dologgal sikerült csak picit javítanom a hangulatomon, ez egyik az Amazon volt, ahonnan is összeszedtem az új gépem alkotóeleminek többségét (kimenetel előtt megváltam a C2D-s konfigomtól, csak a vga, táp, és néhány hdd maradt meg a monitoron kívül). A másik akció is vásárlás volt, ekkor sikerült az egyik első éves lánnyal meg néhány mexikóival összeállni, és elmenni egy outlet centerbe. Ez a hálózat végül annyira bejött, hogy a következő években itt ejtettem meg az összes „nagybevásárlásomat” ruhák terén, főként, hogy augusztus első hetében lévő „Back to School” akció keretében, ahol tényleg jelentős kedvezményekkel csábítják a vásárlókat.

Egyedi készítésű születésnapos torta...

és a párja.

Egy átlagos nap a konyhán...

és egy másik...

Felhőszakadásra felkészülve...

Karbantartók konyhásként...

és a konyhások karbantartókként.

Lassan aztán eltelt az augusztus is, így szeptember első napjaiban felültem a hazafelé tartó gépemre, és meg kell, hogy mondjam, ha ez lett volna az első nyaram, hát nem hiszem, hogy visszamentem volna valaha is táborba…
De valahogy nem csak engem viselt meg az a nyár, a konyhafőnökünknek is elege lett a munkaadóiból, miután végigitta az orosz származású feleségével a fél nyarat, felmondtak. Külső szemlélőként nézve is ez volt a helyes lépés, mert 15 év táboroztatás után, nyár vége felé már a vacsorát sem várták meg, ebéd után már a durván 240 literes fekete szemeteszsákokban vitték a jeget a piához…

6 foot sub

Mindent bele, avagy készül a Gravy szósz...

Érdekes véletlenként pont 2010 nyarán jelent meg egy írás a Logout-on, Amerika legviccesebb, de még érvényben lévő törvényeiről, és a többi állam mellett Pennsylvania-ban is akadt pár vicces törvény. A női személyzet szálláshelye 35 fős volt, ellenben a törvény szerint:
„Illegális, hogy 16-nál több nő éljen egy házban, mivel az már bordélyháznak minősül.”

No comment…
Bár el kell ismernem, ez a törvény lazább, mint Tennessee-ben, ahol is ez a szám 8… :D

Amit még meg szeretnék mutatni, azok az ételek, amit készítettünk illetve felszolgáltunk, mert ugyan beszéltem róluk az előző írásomban, de nem sok kép készült. Ezt szeretném most pótolni, bár jelen esetben ez egy picit más tollával való ékeskedés, mert a képeket nem én, hanem az a lány csinálta, akivel együtt szerveztük meg az outlet center-es utat. Aki esetleg nem lenne kíváncsi rá, az nyugodtan ugorjon majd egy oldalt…

Itthon aztán kezdődött a következő félév, meg doki keresés, végül aztán sikerült időpontot is kitűzni, de előtte még ősszel megjött a tábortól a visszahívó e-mail. A feltételek változatlanok maradtak, ugyanannyi idő és pénz. A kérdés adott volt: menjek vagy maradjak?

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!