A tábor

A táborról néhány szóban: Bakucz Békéscsaba és Mezőberény között található. A kamuti elágazástól a második megálló busszal. Sajnos a busz nem megy be a táborig, amely kb. 1,5 km-re van a főúttól. Persze ez nem távolság egy edzett címerezőnek, még felpakolt cuccokkal sem. Több hétre azért kellett felszerelést vinni. Szerencsére a tábor buszokat küldött a közeli településekre amikor a beköltözés/tábornyitás napja eljött, illetve turnus-/táborzáráskor haza is szállítottak bennünket.

A bakuczi táborban 4-8-16 ágyas szobák voltak. Lakatot nem ártott vinni mindenkinek, aki szerette az értékeit biztonságban tudni. Ugyanez vonatkozott a saját generátorra is: a szobák 90%-ában nem volt konnektor! Igaz, akkoriban nem is kellett. Annak az egy-két magnónak, CD lejátszónak az üzemeltetését megoldottuk okosan. Pár elosztó, és no problem.

A tábor már a 70-es, 80-as években is létezett (talán előbb is). Pontos adatokat erről nem találtam. Amikor én elkezdtem ott dolgozni '98 körül, akkor még a fénykorát élte. Több száz diákot foglalkoztatott, 10-15 brigád is volt, plusz még a berényi kollégiumban is. Első évemben erdélyi diákokkal voltam a közös 16 ágyas szálláson. Nekünk is jó fizetség volt ez, de nekik még inkább. Rendesek voltak, külön élmény volt az ízes erdélyi tájszólásuk.

Egyszerűen annyi munka volt, hogy még onnan is toborozták a diákokat. Ahogy teltek az évek, sajnos egyre csak fogyott a brigádok létszáma. Amíg korábban 2-3 körben vitték ki a fiatalokat reggelenként 6-7 járművel is, később már 2 IFA is elég lett. Sajnos egyszer minden jónak vége lesz, ezt már Neo is megmondta.

Ami legjobb volt a táborban, az a függetlenség, bulik, programok, koncertek, a csodálatos csillagos égbolt, vadvízi fürdőzés és a nyugalom. Meg persze a társaság, meg a csajok. A csajoknak meg a pasik.
Hiába no, mi már csak ilyen konzervatívak voltunk.
A közös esti "party" a padokon, nonstop Republic, Edda, Tankcsapda, Metallica hallgatás... vagy éppen techno. Már akkor is voltak rockerek és egyéb zenék kedvelői, de ebből sose volt gond. Mindenki oda ment, ahol az általa kedvelt zenék szóltak. Jól elvoltunk.

A korai években még nem volt mobil, hanem az egy darab piros nyilvános telefont használta mindenki kapcsolattartásra. A büfénél volt felszerelve, ott volt az akkori közösségi információforrás. Sőt, volt postaláda is! Külön volt mindig telefonügyeletes, aki a hangosbemondón szólt, hogy éppen kit keresnek... Azok voltak az igazi szép idők. Az IFÁ-kon meg volt CB rádió, plusz a táborban is. Aztán az antennát is leszerelték az egyik nyáron, és elterjedtek a mobilok.

A tábor minden extrával fel volt szerelve. Volt zuhanyzó – néha víz is folyt – volt ebédlő, mosóhelyiség, büfé és focipálya is.

Hol máshol lehet a legnagyobb záporban is focizni, meg utána a sárban dagonyázni? Szóval már csak a pálmafák hiányoztak a tenger(i)partról. Plázacicák és úri gyerekek nem nagyon jöttek címerezni, úgyse bírták volna! Pedig rájuk férne, rájuk fért volna...

A zuhanyzó meleg vizét egy gázolaj-tüzelésű bojler állította elő. Néha nem volt éppen meleg a víz, de mindig voltak önként jelentkezők, akik feljebb csavarták a hőfokot kicsit. A víz a női részlegbe ment először, és ugye a lányok szeretnek pancsolni, sokszor a fiúrészlegben éppen csak csepegett. Ilyenkor is voltak bátor önként jelentkezők, akik jobb belátásra bírták a megfáradt munkásnőket... magyarul: átmentek... jó nagy sikongatás... és máris volt víz nálunk is: :-)

De az is előfordult, hogy a női részleg bal oldalát teljesen elfoglaltuk, hogy végre jusson nekünk normális víznyomás. Ez már csak az utolsó pár évre jellemző inkább, amikor már kevesebb létszámmal futott a tábor, és a karbantartásokat is kezdték hanyagolni. Ezekből a koedukált tusolásokból sem volt semmi balhé, a csajok is szeretnek kukkolni, csak nem vallják be.

A retkes, büdös ruhák tisztítására rendelkezésünkre állt a mosoda, pár veterán Hajdú mosógéppel és centrifugával. Ott villanybojler is volt, és hááát, amikor csak jéghideg víz jött a zuhanyzóban, bizony nemcsak ruhát mostunk, hanem magunkat is.

Ezek a Hajdú gépek gyakorlatilag mindent kibírtak, tornacipőt, meg azt a sok-sok mocskos sáros ruhát. Az is szépen be volt osztva, mikor ki használhatja őket. Remekül lehetett közben ismerkedni/csajozni is.

Napi 4 étkezés is az ellátás része volt, reggeli-tízórai-ebéd-vacsora. Átlagos menzaszint, de volt, amikor jobb. Egy időben még ott főztek helyben, majd Berényből hordták a harapnivalót.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!