Magad uram, ha...

Ezt követően áttértem az egyedi házkészítés hepehupás útjára, mely bukkanóktól és kráternyi gödröktől sem volt mentes. Az első ilyen kísérletem egy hatalmas legalább 10 literes tartállyal rendelkező vízhűtéshez tervezett ház volt. Maga a váz 20x20 mm-es zártszelvényből állt, csak hogy biztosan meg legyen a merevsége, az elő és oldallapok pedig nemes egyszerűséggel - mivel ebben az időben nagyon költséghatékonynak kellett lennem - laminált padló lapokból álltak. Mivel szeretem az ipari hatású eszközöket, ezért fényes fejű önmetsző csavarokkal rögzitettem mindent. Bár az összkép nem lett valami fényes, mindenesetre az első önálló próbálkozásnak kijáró magasztos aura lengte körül. Tökéletes tanulópénz volt, hogy mit hogyan NE csináljak, továbbá pár alapfogást is megtanultam, melyek a későbbiekben nagyon hasznosnak bizonyultak.

Hogy ne menjen mégse kárba a beleölt munka - és főleg az anyag - ezért ebből a drabális házból elindultam az ellenkező irányba, vagyis a miniatürizálás felé, persze ez csak abban a nanokozmoszban miniatűr amiben én élek, illetve "Böhöm", az előd tükrében. Az újrahasznosítás a későbbiekben is megfigyelhető lesz. Legtöbbször egyik házam a másik reinkarnációjának tekinthető. A toronyházam egy kiszuperált uATX háztól kapta karácsonyra az USB és hangkivezetéseit, ebből a nagy toronyból pedig "Böhöm" örökölte az alaplapi tálcát és a kapcsolókat, melyek végül újra visszakerültek a "felhőkarcolóba" és vele együtt eladásra kerültek.

Bár ez a "mini" projekt amolyan halva született gyerekként raktározódott el bennem, később mégis áldozatul esett az újrahasznosítási kényszeremnek és megszületett "Mini-2". Az ismételt használatbavételnek két nyomós - vagyis inkább húzós - oka volt, az egyik a uATX lapra applikált hatalmas Noctua NH-C12P SE14 processzor hűtő, a másik az álló házban kajla szájként lekonyuló 5870-es videokártya.

Itt is tetten érhető a selejtezésből megmentett - csillagászati 500 Ft-ra felbecsült - házból művészi flex-vonásokkal kiemelt előlapi panel, mely olyan a kor átlagos technikai színvonalától messze elrugaszkodó, a nagyon távoli jövőt nagyon közelre hozó funkciókkal is bírt, mint a homlokfalba beépített piros számjegyekkel operáló NDK-s digitális ébresztőóra manuális - ám tűt, vagy csavarhúzót nem igénylő - mikro-kapcsolós "óra" és "perc" állítása (sajnos eme remekműről működés közben nincs fotóm). Az újjászületett "Mini" mellékesen a jelenlegi toronyházamtól kölcsönözte az alaplapi tálcáját.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!