Gondolatébresztő: a technológia fogságában?

A technológiai fejlődés miatt mindennapjaink pár év alatt többet változnak, mint régen egy emberöltő alatt. – írta: 3psilon, 2 hónapja

Ez, azt hiszem, egy mindannyiunkat érintő téma. Benne élünk a technológiában, de milyen hatással van ez a gondolkodásunkra, a figyelmünkre, a munkánkra, a világnézetünkre, a személyes kapcsolatainkra?

Nem célom a téma teljes körű kivesézése, vagy éppen a tudományos alaposság. Előre leszögezem, magam is "a technológia rabjának" vallom magamat, aki ebben él, ezzel fekszik és kel, és az idő jelentős részében így vagy úgy, de online van. Máshogy talán nem is lehetnék tudatában e történéseknek. A cikk célja az átfogó gondolatébresztés, a vitaindítás. A hozzászólások között a te véleményedre, történetedre is kíváncsi vagyok!

Ahol lehet, próbáltam itt-ott megjelent ismeretterjesztő cikkekre is hivatkozni, melyek általában valakinek a tudományos munkásságára mutatnak. Szóval próbálok nem alaptalan állításokat dobálni a levegőbe, és bátran kattintsatok a linkekre, mert nagyon érdekes olvasmányokról van szó.

A technológiai függőség és tünetei ismertek:
- csökkent, csökkenő figyelmi idő
- folyamatos, már-már kényszeres érzés az e-mailek, üzenetek, értesítések ellenőrzésére, a telefon csekkolására
- véget nem érő multitasking
- állandóan kapcsolatban, online vagyunk
- ha mégsem, az az "opt-out", az igényel részünkről külön erőfeszítést. (Leiratkozni, leállítani, kikapcsolni, letörölni stb.)

És ez még tényleg csak a felszín.

De ebben élünk! Az én generációm, a sokat emlegetett Y generáció tagjai az életük első 10-20 évét még "offline" töltötték, aztán berobbant a technológia, amit mi magunk egy gyorsabb vagy lassabb változásnak éltünk meg, de mindenképpen olyan változásokat hozott, ami az új lehetőségek mellett részben hozzájárult a generációs problémákhoz is.

Ma már ebben nőnek fel a Z generáció gyerekei, a "digitális bennszülöttek" – hacsak a szülő kifejezetten ellenkezőleg nem dönt, már egész kiskoruktól kezdve digitális eszközöket, játékokat használnak, mely természetesen egyszerre egy elképesztően nagy piac az applikációk terén és egy ellentmondásos jelenség, ha a szülőket és pszichológusokat, kutatókat kérdezzük. Lehetnek előnyei, de kétélű fegyver.

Ez a sok változás nem baj, mert a világ már csak olyan, hogy halad előre, és mindenki más változásokat tapasztal élete során, ám tény, hogy a világ mindezt gyorsuló formában teszi.

Kiindulásképp itt ez a videó, amit először is győzzön végignézni az ember osztatlan figyelemmel. Több mint egy órás. Ja, és angolul van, felirat nélkül. De megéri rászánni az időt.

Mennyi minden történt mindössze hat év alatt?

2011-ben készült a fenti felvétel, ekkor már javában dübörgött a Facebook és a Twitter, és a legtöbb zsebben már okostelefon lapult.

Látszólag tehát minden ugyanolyan volt. :) De a valóság az, hogy mindössze hat év alatt óriási változások történtek. A technológia még jobban beférkőzött az életünkbe. Felsorolom a sarokpontokat, hogy látszódjon a változás elképesztő sebessége.

- Hat év alatt mindenhol jelenlevővé vált a felhő technológia.
- Divattá vált a SaaS (csak online működő szoftverek): az interneten dolgozunk, szerkesztünk dokumentumokat, dolgozunk fel adatot stb.
- A web 2.0 hattyúdala volt az RSS eltűnése és a Google Reader megszűnése 2013-ban.
- Megjelent a kiterjesztett valóság, melynek társadalmi jelentősége a Pokémon Góban csúcsosodott ki. (Bocs a cinizmusért, nem hagyhattam ki...)
- Elrajtolt az Uber, a "sharing economy" gondolatával együtt, amit a hippinek tűnő filozófia ellenére sikerült teljesen kapitalista módon megvalósítani és jogi szempontból megkérdőjelezhető alapokra helyezni. Magyarán a változás túl nagy és túl jelentős volt a világ egy részének. A többit már ismerjük (tüntetések, betiltások, jogi huzavona). Ugyanez igaz az AirBnb-re és a legtöbb "Uber for x" kísérletre is.
- Megjelentek az első önvezető autók, de jelenleg mind technológiai, mind jogi és etikai szempontból több a kérdés, mint a válasz.
- Elkezdtek terjedni a hangvezérlésű személyi asszisztensek (Siri, Alexa, OK Google stb).
- Látóterünkbe repültek a drónok, megint, számos szabályozási, jogi és kulturális kérdést hagyva maguk után. (Ha a kertem fölé repülnek, lelőhetem-e, milyen engedélyek kellenek, kit vehetek fel felvételre?)
- Ránk kerültek az okosórák és -szemüvegek, amiből az utóbbi kicsit bukta lett.
- Az adatbányászat és a big data "tudománya" felülírt mindent, amit az online marketingről tudtunk.
- Edward Snowden révén megtudtuk, hogy rajtunk és a Google-n kívül a CIA is előszeretettel olvassa a leveleinket. Továbbá, ha nem opt-outolunk agresszívan, nagyjából mindenki, mindenhol követ minket az interneten.
- Fogyaszthatóvá vált a virtuális valóság (Oculus Rift, HTC Vive stb.), új dimenziókat nyitva meg a munka, a szórakozás és még ki tudja, mennyi minden számára.
- Lényegében minden streamelhetővé vált, kitűnő minőségben, és ezzel szinte feleslegessé vált a gépünk saját tárhelye. Filmet Netflixen nézünk, zenét YouTube-on és Spotify-on hallgatunk. (Ne értsetek félre, ez szándékosan globális általánosítás.)
- Egyre több az automatizáltan előállított tartalom az interneten. A Twitter tele van botokkal, a Messengeren is megjelentek a chatbotok (amik eddig is voltak természetesen, csak most már használhatók is valamire :)), az automatizáltan érkező leveleink egy részét is most már MI állítja össze számunkra.

Változó médiafogyasztási szokások

Kb. 2011 óta nem szimplán olvasunk, videót nézünk vagy híreket hallgatunk – tehát médiát, hanem ehelyett "tartalmat" fogyasztunk. Sokak, különösen a fiatalabbak számára az elsődleges hírforrássá a közösségi média vált.

A "media unbundling" jelensége révén az eddig csomagokban (RSS hírfolyam, hírlevél, újság, hírportál, podcast, zene CD) fogyasztott média immár apró, figyelemelkapásra, megosztásra és lájk- illetve kattintásvadászatra kiélezett "tartalommá" (rövid cikkek, posztok, tweetek, videók, streamelt zeneszámok, vine-ok stb.) változott.

A "tartalom" célja nem az, hogy egy nagyobb egész részeként (pl. újságrovat, zenei album vagy TV műsor) valamilyen funkciót töltsön be és bizonyos értéket adjon, hanem hogy önmagában életképes legyen (pl. egy rövid virális videó, egy listicle stb.): vonzó legyen és eladja önmagát egy bizonyos célcsoportnak. A kulturális értékkel egyenértékűvé válik, sőt, esetenként felül is írja a marketingérték.

Vészmadarak szerint ez több okból is sekélyesedés, mind a tartalom előállítóinak, mind fogyasztóinak szempontjából.

Megjelent, pontosabban széleskörűen elterjedt a tartalommarketing fogalma, ami egyrészt sokakat sarkallt hasznos tudásmegosztásra, szakmai elismertségük növelésére, másrészt szintén kellően sokan ezt félreértették (és bocsánat a kemény megfogalmazásért), így sekélyes, silány kontenthulladékkal árasztották el az internetet.

(Tegyük hozzá, a másik oldalon ott van a longform cikkek reneszánsza, az e-könyvek, hangoskönyvek, podcastek is tartják magukat, de nem ez a változás fősodra.)

A fejlettebb MI-nek és az "inbound marketingnek" (újabb pár éve megjelent fogalom) köszönhetően minden eddiginél személyre szabottabb a levelesládánk, a hírfolyamunk és a reklámok, amiket látunk.

Ez mindenkit egy egyéni információs buborékba zár, ami a megerősítési torzításon (confirmation bias) keresztül jelentősen befolyásolja a gondolkodásunkat és a világnézetünket. Sok elemzés született arról, hogy ez a jelenség miként befolyásolja a jelenlegi politikai áramlatokat, választásokat világszerte.

Bevonódás és magánszféra

A piac tökéletesre csiszolta a felhasználó minél hatékonyabb bevonásának ("engagement") mikéntjét az online játékokban, appokban és közösségi oldalakon. Pont olyan hatásmechanizmuson keresztül tudunk függeni ezektől, mint a kávétól, a nikotintól és a többi drogtól. Tény: a videojátékok mindig is egy menekülési lehetőséget jelentettek a valóság viszontagságaival szemben, ám ma minden eddiginél jobban erre vannak kiélezve a különféle médiatermékek.

A magánszféránk (privacy) egyenes arányban csökken, ahogy felöltjük magunkat az internetre. "Ingyenes szolgáltatásért" eladjuk a személyes adatainkat, amiről általában nem is tudunk: a "megfigyelésen alapuló kapitalizmus" jelensége pont annyira nem zavarja a többséget, mint a kattintásvadász címek, az áltudományok és álhírek minden eddiginél szélesebb körű terjedése.

Na de kinek áll ez érdekében? :)

Nem nehéz bekerülni egy torz információs buborékba, ezt idehaza is megpróbálták. Viszont felmerül, hogy ha ez ennyire egyszerű, akkor nem torz és elfogult-e mindenki hírfolyama?

Ez volt mindössze hat év termése. Kevesebb mint két kormányzati ciklus, történelmi szempontból rövid idő, mégis, gyökeresen megváltoztak a mindennapjaink. Mindez ráadásul úgy, hogy idehaza ilyen téren is folyamatos lemaradásban vagyunk a Nyugathoz képest.

Ezeket a változásokat évekkel ezelőtt megmondták – most már közelebb vagyunk a Web 3.0-hoz, mint a Web 2.0-hoz.

A web feltalálója szerint viszont elszaladt a ló az internettel. Vannak aktivisták, akik jogilag és technológiailag újragondolnák az egészet, és az online identitásunkhoz (adatainkhoz) hasonlóan szigorú személyiségi jogokat kapcsolnának, mint a fizikaihoz – ám jelenleg a Szilícium-völgy IT óriásai az erősebbek, már ha a fősodor irányának kijelöléséről van szó.

A jövő a nyakunkon van

Várhatóan tíz éven belül az okostelefonok érája is véget ér – semmi sem tart örökké –, és talán a Her (A Nő) című filmben is bemutatotthoz hasonló jövő vár ránk, mely egyáltalán nem tűnik hihetetlennek. És ez a rövid táv, mondjuk 10-15 éven belül.

Az emberi gondolkodás egyik rákfenéje, hogy a jelen állapotokat extrapoláljuk, vetítjük ki a jövőbe. Ezért olyan nehéz felfogni az exponenciális technológiai fejlődés következményeit, és ezért nézünk ferde szemmel a jövőkutatókra, amikor azt ecsetelik, hogy a jelenlegi állások kb. 35%-a 20 éven belül eltűnhet. Ehelyett csupán röhögünk kínunkban, hogy milyen sok a "kamu munkakör".

Semmilyen konklúzióra nem akartam jutni, mert ezt a cikket gondolatébresztőnek szántam. Ne értsetek félre, ezeket a változásokat nem tartom rossznak, mint olyan, hiszen jobbá, sokszor boldogabbá is teszik az életünket. A sok felvetett kérdés mellett egy csomó mindent egyszerűbbé és könnyedebbé tesznek, olyan dolgokat tesznek lehetővé, melyekről korábban álmodni sem mertünk.

Én is maximálisan megtapasztalom a változásokat és megpróbálom a maximumot kihozni belőlük.

Arra szeretnék rámutatni, hogy miközben egyre jobban széttöredezik a figyelmünk, a mind gyorsabban sodró "fejlődés" mellett évről évre nehezebbé fog válni mélyebben elgondolkozni ezen változások szerteágazó, nem csupán az életünket, hanem a gondolkodásunkat és a személyiségünket is meghatározó, tehát az agyunkat áthuzalozó hatásairól.

Netán arról elgondolkodni, ezek közül melyik jó és hasznos, és melyik inkább káros.

Az exponenciális fejlődés következménye, hogy egyre nehezebb az egyre gyorsabb és intenzívebb haladást megfontolni, hogy mit, hogyan, miért engedünk be az életünkbe. Tehát most fontolva haladásra szeretnélek titeket sarkallni, mint a XIX. században. És még véletlenül sem luddita géprombolásra!

És mi más lehetne a végszó, mint hogy megosztani ér? :)

Kérdésem felétek: ti hogy látjátok, az elmúlt években hogyan változtatta meg a technológia az életeteket? Mennyire függsz személy szerint a technológiától (e-mail, közösségi média, játékok stb.)? "Le tudnád tenni" – ha akarnád egyáltalán?