"Vándor, ki rajtam élsz, s vándorolsz,
Gondolkozz, mielőtt cselekszel!
Mert porból vagy, s porrá leszel,
S, ha sorsod rossz útra terel,
Akkor már nem lesz ki többé felemel!" - A Föld fohásza

A Peterd-Szind gerinc 15 kilométer hosszú mészkő-vonulatát három szoros töri át: a Tordai-hasadék Peterd és Mészkő között; a Berkesi-szoros Borrév és Várfalva között, valamint a Túri-hasadék.

Eme harmadik hasadék, mely a Kolozsvár-Torda útvonalon, Tordatúr és Koppánd települések között fekszik, Kolozs megye egyik legszebb természeti alkotása, melyet a Rákos-patak alkotó ereje hozott létre. Az 1850 méter hosszú hasadék, egyes helyeken több mint 100 méter magas mészkősziklák ölelésében kanyarog, ami majd Koppánd irányában egy erdővel övezett völgyben folytatódik.
A hasadék északkeleti oldalán a Kőhegy (580 méter) és a Koppánd-tető (530 méter), valamint délnyugati felén a Peterdi-tető (669 méter) emelkedik.
A szoros jelentős történelmi múlttal rendelkezik. Archeológusok is kutatják, akik mindez idáig 53 trák időből való lakás nyomait fedezték fel. A mészkőben gazdag sziklák 29 barlangot, több vízesést, márvány kádakat, természetes hidakat, dolinákat, sziklatornyokat, kőomlásokat foglalnak magukba. A barlangok jelenleg eltömődöttek és inaktívak, aminek a denevérek örülnek leginkább.

1952-ben a hasadék Túr felőli részén kőbányát létesítettek, nyersanyag-kitermelés és munkahely-teremtés céljából. A nagy lendülettel végzett munka majdnem a hasadék negyedét emésztette fel. Ugyanígy áldozatul esett a kitermelésnek a Molnár-barlang is, mely a helybeliek mentsvára volt égi és földi támadások ellen egyaránt.
1984-85 között csökkent a termelés, mikor újabb forrásra találtak Szinden. Ráébredtek arra, hogy nem feltétlenül muszáj a hasadékot pusztítani, a benne található változatos élővilággal, hanem ki lehet vonni a kellő nyersanyagot a közeli bányából is. A természetvédők évekig harcoltak, míg megszületett a törvényes határozat 1994-ben és a hasadékot természetvédelmi területté nyilvánították, mentve, ami még menthető.

A Túri-hasadék növényvilágát körülbelül 480-485 növényfaj alkotja, mely között számos ritka és endemikus fajt találunk. Ezek többsége azonos a közeli Tordai-hasadék flóráját alkotó fajokkal, viszont a jellegzetes helyi klímának köszönhetően több olyan növény is előfordul, mely kimondottan túri érdekesség. Az évezred elején az egész környéket összefüggő gyertyános-tölgyesek borították; ma az erdők helyén szántóföldek, legelők terülnek el, csak a hasadék déli, Koppánd felőli jobb oldalán maradt meg egy összefüggő fás rész. A hasadék állatvilága is gazdag. Megemlíthető a patakban elszaporodott bolharák, a barna nagy varangy és a mészkősziklákon cikázó zöld gyík és sima kígyó. Nagyon sok lepkefaj megtalálható itt, illetve a hely madárvilágának változatosságát leginkább énekesmadarak képezik.

A hasadékot előbb a Tordatúr felőli oldalról próbáltuk megközelíteni. A kőkitermelés után maradt úton nagyon könnyű volt a hasadék bejáratához elérni, itt viszont olyan vadregényes, elburjánzott növényzet fogadott, hogy nem tudtunk tovább haladni a patak mentén. Talán száraz időben, mikor alacsony a vízszint, még egyik oldalról a másikra szökdelve a patakmederben meg lehet próbálni ezt az utat. De most kilátástalannak tűnt, így a táj méhébe zárta előlünk vízeséseit és barlangmélyedéseit. A jobb oldalon egy magánterület mezőjéről, fentről indultunk útnak újból, ahonnan csodálatos rálátás nyílt a sziklákra és az első kanyarulatnál máris a Rákos-patak völgyébe érkeztünk. Túloldalt bárányok legelésztek, a kutyák csaholását tisztán hozta felénk a szél.
Míg balra a hasadék irányában a természet, úgy előttünk az emberi kéz térhódítása mutatkozott meg. A távolban feltűnő újabb kőkitermelő, illetve a közelben szélesedő észak-erdélyi autópálya meggyőzött minket arról, hogy a másik oldalból nézzük meg a sziklákat.

A Túri hasadékról szóló első részletes leírás Orbán Balázs nevéhez fűződik, aki legendás történetek kíséretében felfedezte és elnevezte a képződményeket. A turistaútvonalak és jelzések viszont Czárán Gyula munkásságát tanúsítják, akinek a Túri-hasadék volt az egyik kedvenc kirándulóhelye.
A Koppánd felőli magas sziklafalak lábánál állva, nem csak a formák ejtik rabul a látogatókat, de megelevenednek ezek a történetek. A Kutyák sziklájára tekintve, elképzeljük a szegény ebeket, akiket a mélybe dobtak. Míg a szembeni oldalban a Tündérek barlangja után kutatva óvhatatlanul is az jut eszünkbe, milyen kár, hogy a csodatévő kezek, nem őrzik már a hasadékot. A patak medre itt is járhatatlannak bizonyult. Úgy tűnik, a természet bosszút áll a kőkitermelés és a hasadékba és patakba dobált hulladékok miatt és évről-évre egyre jobban rejti el kincseit, védelmezi önmagát a látogatók kíváncsiskodó szemei elől.

Két magántulajdonban lévő nyaraló között vezet az út az ösvényre, mely ismét a hasadék fölé emel minket. Ebből az oldalból már sziklamászókkal, természetjárókkal, illetve információs táblákkal is találkozunk. A kilátás is szebbnek tűnik, mivel az alakokat öltött csúcsok, a repedéseken átszűrődő napsugarak megtöltik élettel a vidéket.
A peremen felkapaszkodva újra kettős érzések támadtak fel bennünk. Egyrészt a semmiből megjelenő kukoricás, másrészt a mélység vonzása miatt - elszabadult természeti erők az ember térhódításával szemben.

Láttuk már nem egy alkalommal, mire képes a természet, hogyan fonja körbe és zárja magába az elhagyott épületeket, gépeket. Ám itt azt láttuk, hogy nem csak a kőkitermelés által okozott sebeket próbálja elfedni, de védőgátat épít maga köré. Mintha egyfajta tudatos folyamat része lenne az, hogy burjánzik és egyre vadabb a növényzet. Míg a Tordai-hasadék egyre népszerűbb és turisztikailag fejlettebb, addig a Túri-hasadék önkezével is igyekszik megőrizni érintetlenségét.

Szöveg: Habarics Ilona
Fotó: Habarics Ilona és Zsolt