Egy valóban jó ötlet a változó piaci igényekre

Kezdjük akkor egy kis történelemórával. A 2000-es évek elejétől megfigyelhető, hogy a számítástechnika egyre inkább mobilizálódott, s ez a folyamat az évtized közepétől még hangsúlyosabbá vált. A korábban ikonikussá vált, statikus „dobozt” - azaz a PC-t - egyre többen váltották ki notebookokkal, és a helyhez kötött munkát felváltotta a mobilitás. A notebook "forradalmat" hamar követte az "okos"telefonok robbanása. És igen, minden az iPhone-nal kezdődött.
Tudom. Nem az iPhone volt az első okostelefon. És igen, igaz az állítás, hogy az iPhone-nal Steve Jobs semmit nem talált fel. Viszont az is igaz, hogy olyat alkotott, amit előtte még senki. Egy multimédiás ökoszisztémát, ami elfért az ember zsebében. Emlékszünk még az ikonikus, mi több túlzás nélkül történelmi mondataira a 2007-es keynote-on?

Jobs és az iPhone

"An iPod, a Phone and an internet communicator. An iPod, a Phone... are you getting it?" Magyarra fordítva: "Egy iPod, egy telefon, és egy internet kommunikátor... kezditek már érteni?" - "Értsd: forradalom van, felfogtátok, öcsipókok?" :)

Valószínűleg Jobs pontosan tudta (vagy legalábbis mély hittel hitte), hogy az iPhone forradalmasítani fogja... nos, a világot.

És mit lépett erre a világ és a Microsoft? A tech újságírók, és a sajtó lefitymálta az iPhone-t, hogy nincsenek gombjai, nem tud MMS-st küldeni, nem tudja a 3G-t, szóval halálra van ítélve.
A Microsoft akkori (ennek a szónak még lesz jelentősége) vezérigazgatója, Steve Ballmer, odáig ment, hogy egyenesen kinevette élő adásban az iPhone-t.

A "killing joke"...

"Hahaha... 500 dollars? Fully subsidized? With a plan? I said that is the most expensive phone in the world. And it doesn't appeal to business customers because it doesn't have a keyboard. Which makes it not a very good email machine."
(Nagyjából: Előfizetéssel 500 dollár? Ez a világ legdrágább mobilja, ami még csak nem is vonzó az üzleti ügyfeleknek, mert nincs billentyűzete, ezért nem éppen jó választás email-ezni.)
Aztán Ballmer nevetve elmondta, hogy mennyivel jobb ajánlataik vannak.

Amit Ballmer ekkor még nem tudott, hogy a saját szakmai halálos ítéletén nevetgél olyan jókat, és hogy pár év múlva ő is, és a "jobb ajánlatai" is a történelem margójára kerülnek. (Nem eltagadva azt a nagyon derekas munkát, amivel korábban a világ egyik legstabilabb, és legjövedelmezőbb cégévé változtatta a Microsoftot. Ballmer valóban ragyogó üzletember, viszont úgy fest, a termékfejlesztéshez nem igazán értett.)

Ballmer és az MS legnagyobb sajnálatára a hiányosságai ellenére a fogyasztók imádták az iPhone-okat. Olyannyira, hogy némi nagyon okos marketinggel megtoldva az eladási számok még Jobs legmerészebb álmait is messze-messze felülmúlták.
A bevétel az egeket karcolta, az iPhone eladások olyan radikális mértékben növekedtek, amire korábban az iparág történelmében nem nagyon volt példa, ez pedig lépésre kényszerítette az egész (tech)világot.

Radikálisan növekvő iPhone eladások

Arról az időről beszélünk amúgy, amikor a mobil piacot a Nokia, a SonyEricsson a Motorola és a Blackberry uralta (ezekre a márkákra emlékszik még valaki?), valamint ismert tényezővé kezdett válni a Microsoft.
Ebbe a világba robban bele az iPhone, s mint rossz gyerkőc a homokozóban, mindenki lassan, gondosan, precízen felépített homokvárát szétrugdosta. Egyértelmű volt, hogy ezt senki nem nézheti tétlenül, az iparnak tehát lépnie kellett.
Jött tehát a logikus reakció, a Microsoft bevonul a mobil piacra. Az ötlet kiváló volt, és nagy lehetőség, utóbb már látjuk, nem sikerült élni vele.

A „bűnös”

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!