Az utóbbi időben egyre többször esik szó a hangfalak és fejhallgatók frekvenciaátviteléről, mélyekről, közepekről, magasakról, zenei stílusokról, ezért úgy gondoltam, hogy leírom a saját gondolataimat a témában. Mivel nem vagyok szakértő, inkább lelkes zenehallgató, ezért ha esetleg tárgyi tévedésben élnék, akkor örömmel veszem, ha kijavít valaki.

Az írásomban szó fog esni eszközökről, zenei stílusokról, ízlésről és ezek kapcsolatáról. Fogok idézni a Wikipediából, méréseket, grafikonokat fogok betenni, nem áll szándékom feltalálni a spanyolviaszt, inkább csak összeszedni és rendszerezni a különféle ismereteket.

A zenei hang és a frekvenciák

"Zenei hangnak azt az összetett hangjelenséget nevezzük, melyet a zenetudomány a hangzás fogalmával határoz meg. Egyetlen periodikus rezgés hatására hang (fizikai értelemben vett hang, egyszerű hang, szinuszhang) keletkezik.

A zenei hang elsődleges jellemzői: hangmagasság, időtartam, hangintenzitás, hangszín. A hangszín a hang egy pszichoakusztikai jellemzője, ami minden olyan jellemzőt magába foglal, ami nem a hangmagasság vagy a hangosság. Eltérő hangszíne miatt halljuk más-más jellegűnek a különböző forrásból, például hegedűtől, a cimbalomtól, az egyik vagy másik embertől származó, azonos hangmagasságú (alapfrekvenciájú) hangokat.

Egy hang hallatán legtöbbször nem egyetlen frekvencia van jelen, a természetben tiszta szinuszos hangok ritkán keletkeznek (kivéve például a fütty), inkább összetett hangok jönnek létre, sokféleségük is ebből fakad. Hallásunk viszont éppen e tulajdonságukat kihasználva, hangelemzés útján képes a hangokat hangszín alapján megkülönböztetni." - Wikipedia

Leegyszerűsítve, egy-egy adott hangszer hangja felbontható rengeteg különböző frekvenciájú szinuszhullámra, amelyek nem csak frekvenciájukban, de minden más tulajdonságukban is eltérőek lehetnek (pl. hangosság).

A frekvenciákat 4 nagy különböző tartományra oszthatjuk.

Szub basszus: 20-60 Hz között
Basszus: 60-250Hz
Közép: 250Hz-2kHz
Magas: 2kHz-20kHz

Természetesen ezek nem kőbe vésett számok, csak iránymutatás.

Az alábbi grafika nagyon jól szemlélteti a különböző hangszerek hangterjedelmét. Ugye azt mindenki tudja általános iskolai énekórákról, hogy 1 oktáv az 8 zenei hangból áll. Frekvenciákra lefordítva ezt, minden egyes oktávval duplázódik a frekvencia. Tehát ha elindulunk 20Hz-től, akkor 40Hz-ig tart egy oktáv, 80Hz-ig még egy, 160Hz-ig a következő és így tovább. Példa: 40 és 80Hz között ugyanannyi zenei hang található, mint 5 és 10kHz között, pedig az egyik egy 40Hz-es tartomány a másik pedig 5000Hz.

A hangerősséget decibelben (dB) mérjük. A mértékegységről magáról túl sokat nem szeretnék írni, akit érdekel, bővebben az elolvashatja a neten, nekünk elég annyit tudunk róla, hogy "a folytonos zaj 3 dB-es növekedése kétszeres hangteljesítmény növekedést jelent, annak ellenére, hogy kísérletek alapján az emberi fül nagyjából 10 dB növekedést érzékel kétszeres hangosságnövekedésnek" - Wikipedia

Az emberi hallás

Az emberi hallással kapcsolatban nagyon érdekes dolog, és sokan nem tudnak róla, hogy a mély és magas hangokat jóval halkabban halljuk, mint a középhangokat. Az alábbi grafikán látszik, hogy gyakorlatilag egy 80dB hangerejű 1kHz-es hangot ugyanolyan hangosnak hall a fülünk, mint egy kb. 97db hangerejű 40Hz-es hangot.

Ez gyakorlatilag az emberi fül hallási "karakterisztikája". Hol van ennek jelentősége? Például jól megfigyelhető, hogy bizonyos fejhallgatókat az emberi fül hallási karakterisztikáját figyelembe véve terveznek a magastartományban. Az alábbi ábrán három jól ismert 50 ezer forint környékén kapható fejhallgató frekvenciaátviteli grafikonja látható, mindegyik esetén ott van a 10kHz-es kiemelés, amivel a fülünk érzéketlenségét szeretnék kiküszöbölni ebben a tartományban, illetve a 3-6kHz-es beesés, amivel pedig a fülünk érzékenységét egyenlítik ki.

Felmerülhet a kérdés mindenkiben, hogy egyáltalán a fejhallgató dolga-e kiegyenlíteni a hallásunk sajátosságait, és ha igen, akkor miért nem egyenlítik ki a fejhallgatók a mély tartományt is hasonló módon? A dolog viszont nem ilyen egyszerű.

Zenehallgatás

Amikor zenét hallgatunk, akkor gyakorlatilag egy láncon megy végig a zene, mire az agyunk feldolgozza. Az első és legfontosabb az maga a zenei anyag, amit meghallgatunk, utána következik a lejátszóprogramunk, a hangkártyánk, az erősítőnk, majd szintén egy nagyon fontos komponens a hangfal vagy a fejhallgató, majd legvégül a fülünk.

Hangfalas zenehallgatás esetén pedig még az akusztikai környezetünk, tehát a szobánk is beleszól a hangzásba, mégpedig a legtöbb esetben sokkal nagyobb mértékben, mint hinnénk. Tehát összegezve, az a hang, amit végül érzékelünk, rengetegszer "ekvalizálódik", mire valójában meghalljuk. Leegyszerűsítve a kérdést, maradjunk annyiban, hogy a lejátszóprogramunkon, a hangkártyánkon/erősítőnkön nem használunk semmiféle ekvalizert (EQ) és mindenféle effekt ki van kapcsolva.

Maradjunk a három meghatározó pontnál, a zene hangzásvilágánál, a fejhallgatónk frekvenciátvitelénél és a fülünk hallási karakterisztikájánál. Gyakorlatilag, ha ezt a három dolgot ábrázoljuk három grafikonon és szummázzuk őket, akkor megkapjuk, hogy mi is az frekvenciagörbe, amit végül hallunk. Nézzük meg ezt pár gyakorlati példán át.

A stúdiófelvételkor a hangmérnökök és az adott előadó elképzelnek egy hangzást, ahogy szerintük a zenéjüknek szólnia kell majd. A részletek nem igazán érdekesek számunka, csak a végeredmény, maga a zene. Minden egyes zenének van egy rá jellemző egyedi hangzásvilága. Sok esetben már magát a stúdiófelvételt úgy készítik el, hogy a mélytartományt erősen kiemelik a közép és magastartományhoz képest, ezáltal illeszkedik a fülünk hallási karakterisztikájához.

Nyilvánvalóan ebben van tudatosság is, de egy kezdő zenész, aki semmit sem tud a fül hallási karakterisztikájáról, ő is feljebb fogja húzni a mélytartományt annak érdekében, hogy jól hallható legyen, hiszen ő is a fülével hallgat zenét. Legyen itt egy pár példa különböző zenék különböző hangzásvilágára:

Ez egy rockzene zúzósabb pillanata. Nagyon jól látszik, hogy a mélytartomány az 1kHz-hez képest kb. 20dB-vel ki van emelve, illetve a 3-6kHz közötti tartományt is megemelték. Ez olyan szempontból lehet érdekes, hogy ha olyan fejhallgatóval hallgatjuk, amely nem csillapítja a 3-6kHz-es tartományt, akkor úgy érezhetjük, hogy itt túl sok a magas hang, nem jók az arányok.

Hogy ne legyen annyira egyszerű a helyzetünk, itt egy újabb rockzene, amelyben viszont azt látjuk, hogy ugyanott vannak a csúcsok a középtartományban is, mint a mélyben. Ez a zene "világosabb" hangzásvilágú, nagyjából úgy keverték, hogy minden frekvenciatartomány hasonló hangerejű legyen.

A következő példa egy igazán mélytúlsúlyos elektronikus zene.

Az utolsó példa pedig egy akusztikus zenéből kiragadott momentum.

Azt tudni kell, hogy ezek a screenshotok tényleg csak kiragadott pillanatok a zenéből, egyáltalán nem szeretném azt állítani, hogy az elektronikus zenében nincsenek magashangok, az akusztikus zenében pedig nincsenek mélyek. Ezzel mindössze érzékeltetni szerettem volna az adott zenei felvételre jellemző sajátosságokat, eltérő hangzásvilágot eredményező stúdiómunkát.

A screenshotokat a foobar zenelejátszóból lőttem, bárki kipróbálhatja, a foobarhoz két plugint kell telepíteni, az egyik a "Columns UI" a másik pedig a "Peakmeter Spectrum"

Összességében tehát oda jutottunk, hogy adott rengeteg különböző hangzással rendelkező zene, amin nem tudunk változtatni. Mi gyakorlatilag csak a hangrendszert választhatjuk meg, de mégis milyen hangrendszerrel / beállításokkal érdemes zenét hallgatnunk?

Eszközök és beállítások

Az én véleményem az, hogy lehetőség szerint a lejátszóprogramunk, a hangkártyánk, az erősítőnk, a kábeleink mind-mind legyenek lineárisak, a lehető legkevesebbet változtassanak az eredeti hanganyagon, amit lejátszunk rajtuk keresztül. A zenelejátszóban kapcsoljuk ki az effekteket, az EQ-t, mindent. Az utolsó komponensünk a fejhallgató vagy hangfal. A saját ízlésünk, preferenciáink szerint válasszunk fejhallgatót vagy hangfalat.

Ha valaki arra törekszik, hogy az adott hanganyagot úgy hallja vissza, ahogy az a felvételen van, annak természetesen érdemes minél inkább lineáris átvitelű fülest/hangfalat is vásárolnia, hiszen minden változtatás, ami a forráskészülék és a fülünk között éri a lejátszott hanganyagot, hozzáteszi a saját hangját a zenéhez. Jó példaként (azaz elrettentő példaként) említhetném meg például az egyik divatos fejhallgatómárkát, amellyel összehasonlítva egy lineáris fejhallgatót, egyértelműen látszik a különbség.

A kékkel jelölt fejhallgató sokkal közelebb áll a lineáris frekvenciaátvitelhez (ami ugye a 0dB kiemelés lenne minden frekvenciatartományon), míg a pirossal jelölt füles brutálisan kiemeli a mélytartományt. Képzeljük el, hogy egy elektronikus zene esetében, ahol már a felvételen 10-20dB-lel ki van emelve a mély, még ráadunk 15dB-t a mélyekre.

Ezzel persze nagyon ütős hangzást érünk el, ami rossz esetben halláskárosodáshoz vezethet majd. A probléma az, hogy a pirossal jelölt fejhallgató minden esetben hozzáteszi a mélyekhez a saját 15dB kiemelését, bármit is hallgatunk vele.

Ezáltal minden zenét úgymond a saját stílusában ad elő, elnyomja a zenék sajátosságait. Persze mindenki azt élvez a zenében, amit akar, de én azért biztatnék mindenkit a tudatos zenehallgatásra és készülékválasztásra.

Itt a PH-n érdemes ellátogatni a
- Nagy FEJhallgatós topikba
- Hifiről általánosságban topikba
- 2.0 hangfalat, de melyiket topikba

Ha lesz kedvem, időm és esetleg érdeklődés is, akkor lesz folytatása ennek a cikknek, mert nagyon érdekes és szerteágazó témáról van szó.