A buborék

Tisztelt Olvasók!

Aki követi a tech világ híreit, annak nem lehetett nagy meglepetés az Apple mostani „botlása”, ugyanakkor a cég értéke mégis mélypontra került. Ezen írás ezt a fordulatot igyekszik körüljárni, mind gazdasági, mind pedig innovációs és technológiai szempontból. Az itt leírtak az én személyes véleményemet tükrözik, így nem feltétlenül fedik a valóságot, amolyan gondolatébresztő írásnak szánom. Jó olvasást kívánok!

Ok, de magamtól nem megy...

Napnál világosabb, hogy az elmúlt évek Apple részvény árfolyam mozgásai egy irgalmatlanul nagy lufi jelenséget takartak. Mit nevezünk tőzsdei buboréknak? Azt a helyzetet, amikor a részvény árfolyama elszakad a vállalat belső értékétől. Azaz mindenki tudja, hogy az a papír nem ér annyit, de mégis vesz arra spekulálva, hogy lesz valaki, aki hajlandó még magasabb árat adni érte.
Igen ám, viszont itt azt kellene feltételezni, hogy ez a folyamat a végtelenségig tart, hiszen ha ezt nem feltételezzük, akkor a buborék ki sem alakulhatna. Miért? Azért, mert ha a folyamat nem tart a végtelenségig, akkor az utolsó ember már nem fogja megvenni a részvényt, hiszen tudja, hogy nem tudná drágábban eladni, ez viszont azt eredményezi, hogy az utolsó előtti sem, hiszen ekkor már ő lenne az utolsó a lánc végén és így tovább. Ergo racionális szereplőket feltételezve a buborék nem alakulhatna ki, a részvény árfolyamoknak tökéletesen kellene tükrözniük a vállalat belső azaz fundamentális értékét.

Ahogy látjuk, és ahogy az már a történelem folyamán számtalanszor igazolást nyert, a piacok nem így működnek. Azaz tökéletlenek. Mi emberek (ahogy Dan Ariely is fogalmaz) kiszámíthatóan irracionálisak vagyunk.
Miért irracionálisak? Azért mert a józan ész azt diktálná, hogy ne ugorjunk bele egy Apple-féle buliba, hiszen nem tudhatjuk, hogy nem mi leszünk-e az „utolsók”. Kiszámíthatóak, hiszen pontosan lehet tudni, hogy a józan ész ellenére emberek milliói fogják elkövetni a hibát.

Úgy gondolom, ez a kis tőkepiaci elméleti bevezetés kellett ahhoz, hogy megértsük, hogy az Apple, hogyan jutott el az utolsó láncszemig. Az utolsók kiugrottak a buliból... De nézzük meg kicsit más szemszögből az ügyet, egy olyanból, amit nagyon kevesen vizsgálnak, pedig a józan paraszti ész szerint ez lenne a legfontosabb.
Pár hónapja még az Apple volt a világ legértékesebb cége. Álljunk meg egy pillanatra! Gondoljunk bele! A legértékesebb. Ez két dolgot jelenthet. Vagy buborékkal van dolgunk, vagy pedig olyan terméket előállító céggel, mely az alapvető szükségleteinket fedezi. Mit gyárt az Apple? Trendi tech termékeket, de semmi olyat, ami nélkül nem tudnánk élni holnaptól.

Erre mi a magyarázat?

Ott van például az ExxonMobil. Ha máról holnapra megszűnne a cég az rövid távon emberek millióinak a halálához vezetne. Egyrészt közvetlenül szűnne meg több százezer munkahely, másrészt az olaj a mai világ mozgatórugója. Nélküle nem lenne gyakorlatilag még gumi sem az autókon. Nem beszélve a fűtésről és egyebekről. De maradjunk a tech világban. Hogyan lehet az, hogy az Apple értékesebb mint Microsoft, vagy a Google? Képzeljük el, hogy egyik napról a másikra megszűnne az összes MS termék. Mi történne? Állami szervek, kórházak, oktatási intézmények válnának működésképtelenné. Még a 4-es metró sem menne. (na jó, talán az igen, meg ott linuxos gépek is vannak). Mi lenne ha megszűnne a Google. Mondjuk több mint egy milliárd ember maradna email nélkül, leállnának a keresések, és az Android megszűnése sem lenne piskóta.

Ezek után ha feltesszük azt a kérdést, hogy mi lenne, ha megszűnne az Apple, az lenne a válasz, hogy egy luxustermék eltűnne a piacról, de egyébként társadalmi hatása nem sok lenne. (leszámítva a megszűnt munkahelyeket, de ez is inkább Ázsiát érintené). Ebbe belegondolva teljesen non-sense, hogy egy luxus termékeket gyártó vállalat, aminek semmilyen kiterjedt, az életünket behálózó, és nélkülözhetetlen szolgáltatása nincs, legyen a világ legértékesebb cége. Ennek a lufinak ki kellett durrannia és csak az idő kérdése volt, hogy ez mikor következik be.

Azt nem mondám, hogy buborék teljesen kidurrant, mert véleményem szerint a mostani árfolyamnak is csak a töredékét éri a vállalat, de az biztos, hogy a jelenlegi ár közelebb áll a cég valós, belső értékéhez, mint a régebbi rekord árfolyamok.

Ennyi lett volna a közgazdasági elemzés, most pedig térjünk át a miért-re. Ez alatt értem, hogy miért éppen mostanra jutott el idáig a cég?

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!