4/2. oldal

Volt egy mondat, ami azt sugallja, hogy a cselekményben tervezett helyszínek, személyek, állapotok szükségesek térben és időben ehhez a technikához.

„Ez tök egyszerűnek tűnik, nem is kell semmi másra ügyelni, csak hogy mindkét szálon ugyanazok a személyek és helyszínek legyenek, azonos állapotban a csatlakozási ponton (térben, időben)."

Amennyiben már ez megvan, vagyis ki vannak találva, le vannak írva a csatlakozási pontok, miért ne írhatná több író is ezt a művet. Amennyiben megfelelő a stílusok harmonizálása, jelentős mértékben növelheti az olvasói élményt és a könyv terjedelmét, változatosságát és a megjelenés gyorsaságát ennek a bevezetése. Nagy kérdés persze, hogy van-e elegendő számú jó kvalitású író, aki tud és szeretne ilyen munkában részt venni. Ismereteim szerint igen.

Igaz, ez a fajta írás nem azonos azzal, amikor az ember leül és ír, azt, ami „kijön a tollából”. A két élmény nem hasonlítható össze, de aki nem csak saját szórakoztatására ír, az nem zárkózhat el a megrendelt munkák megfogalmazásától sem. Nincs ebben manapság már semmi kivetnivaló.

Itt mindjárt kitüremkedik a kérdés, hogyan lesz a jogok és a jövedelmek elosztása, birtoklása. Na, ez az, ami az alfája és ómegája lehet az egésznek, mert ha ezek nincsenek korrektül szabályozva, kontrollálva, hiába az ötlet, hiába születnek meg a problémamegoldások, borulhat minden. Nyilván minden résztvevő, az ötletgazdától a programozáson, a tervezésen, szervezésen és harmonizáláson át az írókig, mindenki jogot formál a munkája megbecsülésére. Emellett nem szeretnék, hogy mások használják, hasznosítsák szellemi terméküket, esetleg visszaéljenek vele. Természetes igényük, hogy munkájuk után jövedelemre tartanak számot.

Nekem nem egészen tiszta, hogy a csoporton belül milyen jogok, felelősségek szabályozása szükséges. Ehhez mindenképpen segítséget kell kapnom. A jövedelmek pedig – már ha lesz – a csoport együttműködési formája függvényében is változhatnak.

Csoport? Igen, csoport. Mint a fentiekből kitűnik, ezt az összetett, sokrétű tevékenységet egy ember hatékonyan nem képes véghezvinni. Ezért is született ez az írás, hogy egy csoportot hozzak/hozzunk létre. Az oka pedig igen prózai.
Eddigi ismereteim alapján ötletet jogilag levédeni ma Magyarországon (tuti biztosan) nem lehet.
Hogy ez más országokban is hasonlóképpen működik-e, azt nem tudom, pedig a későbbiekben fontos lehet.
Nálunk arra van lehetőség, hogy az ötlet leírását letétbe helyezem, az biztosíthatja a tulajdonlást. Ez után, ha lenne megfelelő anyagi forrásom, máris hozzáfoghatnék a megvalósításhoz és bízhatnék abban, hogy a lehető legjobban kihasználom a piaci elsőség (nem elsőbbség) előnyeit. Amennyiben viszont nincs pénzem – és ez tény – kereshetek partnereket, akik finanszírozzák a megvalósítást.

Első kérdés ilyen esetben (természetesen): Mire kell a pénz? Persze nem ilyen nyersen, de a lényeg ez. Vagy elmondom, hogy miről van szó, vagy előbb aláíratok egy titoktartási nyilatkozatot és utána terítem ki kártyáimat. Ezek után ki vagyok szolgáltatva. Három lehetőség jöhet szóba ekkor – ami úgy tűnik, valójában inkább kettő: vagy beszáll a partnerjelölt (na, ez a fehér holló kategória), vagy kijelenti, hogy nem lát benne fantáziát (átgondolja és majd jelentkezik), majd elköszön.

Ha ez igaz, akkor nincs is gond, de ugyanakkora az esélye az ellenkezőjének is. Ha ez utóbbi igazolódik be és a jelöltemnek megtetszik, de engem ki akar hagyni, akkor holnap csinál egy „majdnem” ilyet, tetszése szerint, és simán lenyúlhatja az egészet, jogilag nem tehetek semmit. Egyedüli orvosság ez ellen, hogy magam valósítom meg és kész. Amikor ismét ráeszmélek, hogy a gyógyszer ára viszont nem áll rendelkezésemre, magamba roskadok, a kör bezárul.

Ez az oka sok esetben annak, hogy az öltetek pénz hiányában a fiókban maradnak, soha nem kerülnek megvalósításra.

Azt viszont látom és igaz lehet, hogy a piacon elsőként megjelenni valamivel, az hatalmas helyzeti előnyt biztosít és nem csak a kezdeti időszakban.

Én úgy gondoltam, a nyilvánosság elé állok és bízva annak védelmében, publikussá teszem az ötletem. Keresem a megvalósításhoz a partnereket, várom a véleményeket, kérem a támogatást. Bízom abban, hogy másoknak is megtetszik és kihívásnak, érdekesnek ítélik a lehetőséget, segítenek megoldani a problémákat, megvalósítani a fentieket.

Ha nem így tennék, ez is fiókötletként végezné a többi mellett, nem valósulna meg belőle semmi.
Lehet-e ebből valami? Halvány a remény, de talán…

Az ellenérveket is szívesen veszem, azok is segíthetnek, de a közönségességet nem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!