1. nap – Utazás, Lisszabon

A gépem 6:50-kor indult, így viszonylag időben, 3:10-kor már csörgött az ébresztőm. Hát igen, tudtam volna még egy kicsit aludni... Nagyjából 9 óra körül érkeztem meg Brüsszelbe, ahonnan terv szerint 11-kor indult volna tovább a gépem. Már a helyünkön ültünk, amikor bemondták, hogy akadt némi műszaki probléma (milyen jó, hogy nem 10 ezer méteren), így nem tudni, pontosan mikor indulunk. Lisszabonban 8 órás átszállási időm volt, szóval különösebben nem aggódtam a késés miatt. Szerencsére a szakértő mérnökeink nagyjából 1 óra alatt megoldották a problémát, így 12 óra körül már gurultunk is. Az út nagyjából 2.5 óra, így 13:30 körül érkeztünk meg Lisszabonba (-1 óra az időeltolódás).

< Felszállás után Ryannel >

Lisszabonba nagyjából már a leszállás utáni első percekben beleszerettem, ugyanis amíg itthon és Brüsszelben kb. 5 fok volt jókora felhőtakaróval, addig itt 18 fok, napsütés és pálmafák fogadtak. Ekkor éreztem először, hogy jó ötlet volt reggel az utolsó pillanatban elrakott napszemüveg. A reptéren az első dolgom az volt, hogy kerestem egy csomagmegőrzőt, hogy aztán útra kelhessek felfedezni a várost. Lisszabonban a reptér elég közel van a belvároshoz, és tömegközlekedéssel sem kihívás bejutni. Mivel azonban a tömegközlekedést nem ismertem, és időm sem volt túl sok, így inkább hívtam egy Ubert. Az Uber sofőröm volt az első portugál, akivel találkoztam, és a nagyjából 30 perces utunk alatt elég jól elbeszélgettünk. Megtudtam tőle, hogy náluk nagyjából mindig hasonló idő van sok napsütéssel, majd szépen megérdeklődtem, hogy az esti órákban nagyjából mennyi idő alatt jutok vissza a reptérre. A válaszból kiderült, hogy az bizony egész sok idő is lehet az esti dugók miatt. Viszont alternatívaként szóba jött, hogy van ám a reptérig közlekedő metrójuk is, amit nem csak olcsóbban megúszhatok, mint egy Ubert, de még gyorsabb is lehet. Megkérdeztem tőle, hányas számú metró vonal ez, amit használnom kell, amire is jött a válasz: piros. Hát jó, úgy tűnik, hogy náluk számok helyett színek vannak, de sebaj. Végül megérkeztünk a célomhoz (Luís de Camões Square), ahonnan minden nap 15:30-kor indul egy vezetett „free walking tour”. Ha esetleg valaki nem ismerné a koncepciót, ezekről a túrákról annyit érdemes tudni, hogy kb. Európa összes nagyvárosában vannak már ilyenek és borravaló alapon működnek. Szóval a túra végén annyit fizetsz érte, amennyit neked megért (az átlag 10 euró körül van). Az itteni túravezetőnk egy hamisítatlan portugál srác volt: Pedrónak hívták, alacsony volt, bajszos, kedves és nyitott. A túra kezdete előtt pár perccel meg is kaptam tőle az első jó tanácsot: a közeli kisboltban érdemes lenne vennem egy vizet az útra. Szót fogadtam, illetve ebéd gyanánt még egy Snickersre is beruháztam.

Végül elindult a közel 3 órás túránk, ezalatt Pedro temérdek információt osztott meg velünk. Noha az elején a beszédtempóját kicsit gyorsabbnak éreztem, mint az én feldolgozókapacitásom, ezért pár dolog elsiklott, de igyekeztem felvenni a tempót. Volt sok séta (milyen meglepő), felfedeztünk szűk utcákat, néhány történelmi épületet, és megtudtunk sok sztorit is. Egyik ilyen sztori például, hogy a ma elterjedt édes narancsot a portugálok hozták be Kínából az 1650-es évek környékén. Vagy egy másik, hogy 1750 körül a város nagyjából 90%-a elpusztult egy a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengésben. Mai történelemadag pipa. Pár óra után lejárt lábakkal és sok információval gazdagodva véget ért a túránk, én pedig igyekeztem visszajutni a reptérre.

Random portugál utca, random portugál macskával

Nagy volt az a hajó

A reptérre való visszajutáshoz próbáltam megtalálni a legközelebbi metró megállót Google Mapsen, de mivel hirtelen nem jártam sikerrel, eszembe jutott, hogy végre életemben először talán valami értelmes dologra is használhatnám Sirit. Szóval megkérdeztem tőle, hogy hol találom a legközelebbi metró megállót és csodák csodájára meg is válaszolta, majd egy gyors útvonalat is tervezett. Köszi Siri. Ezután viszonylag gyorsan visszaértem a reptérre, átvergődtem a security checken, majd egy felejthető mekis vacsora után lassan elindultunk Sao Miguel-re. Alapvetően szeretem a repülést, de ez volt az a pillanat, amikor már kicsit kezdtem unni a Ryanair kék-sárga üléstámláit. 2.5 órával később: MEGÉRKEZTEM. Helyi idő szerint 23:00 óra volt (itt már -2 óra az időeltolódás hozzánk képest). A reptérről kiszabadulás után szereztem egy taxit, amivel néhány perc alatt a szállásomon voltam. Itt már csak egy gyors becsekkolás várt rám, és végre majdnem egy teljes nap utazás után jöhetett a jól megérdemelt zuhanyzás, majd alvás.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!