Azori-szigetek - élménybeszámoló

Ha szereted a természetet és szeretsz utazni is, akkor nyugodtan felírhatod ezt a helyet a bakancslistádra! – írta: Brianiac, 5 éve

2. nap – Első túra

Erre a napra egy kisebb túra volt tervben a sziget északkeleti felén. Ennek rövid előzménye annyi, hogy van egy itthoni blog (AzoriEden), aminek az írója, Rita, részben kint él, én pedig ráírtam néhány kérdés kapcsán. Segített pár dologban, illetve egy túrára is csatlakoztam hozzájuk. Az ébresztőm reggel 8-kor kezdett el csörögni, és bár némi alvást még igazán tudtam volna értékelni, ennek ellenére egész könnyen magamhoz tértem. Kis rohanás és készülés után következett egy igen gyors reggeli (Időtartama kb. 3 perc). A konyhában minden nap volt kikészítve mindenféle reggeli alapanyag, köztük néhány helyi termék (tej, dzsem stb.).

A hostelből az utam egy közeli buszmegállóba vezetett, de szerencsémre nem kellett futva a Google Maps-re hagyatkozva keresgélnem, ugyanis ahogy kiléptem az ajtón, a parkolóból utánam szólt valaki. Ez a valaki szintén Pedro volt, no de nem a tegnapi, hanem a hostel tulajdonosa, aki tudta is, hogy a buszmegállóba sietek, mert előző este ő nyomtatta nekem a menetrendet. Szóval Pedro felajánlotta, hogy elvisz a megállóig, így simán időben voltam. Oké, busz pipa. Furnas ahova tartottam, kilométerben nem volt túl messze (kb. 40 km), időben viszont annál inkább, ugyanis elég kanyargósak az utak, így annyira nem lehet száguldozni. Szóval volt nagyjából 1.5 óra nyugis buszozásom, ami közben élveztem a tájat, a nyugit, és próbáltam az agyamat is „nyaraló” üzemmódba állítani. Érdekes volt, ahogy az út során folyamatosan változott az időjárás, néhol egészen napos volt, máshol pedig teljesen ködös vagy esős. No de végül megérkeztem Furnasba, ahol annyit tudtam, hogy valami templomot kell megtalálnom, mert azt beszéltük meg találkozási pontként.

Egy kis "zöldség"

Furnasban épp elég ködös volt a reggel

A találkapont megtalálását sikeresen abszolváltam. Ritáék idejöttek értem, majd innen indultunk utunkra. Először felmentünk valami hegyi úton, de ott olyan köd volt, hogy magunk elé is alig láttunk. Ezután autóztunk még egy keveset a sziget északi felére (Nordeste), ahol jó néhány vízesést fedeztünk fel. Szerencsére, itt már egészen napos időnk volt, így láttunk is valamit. Ezek a vízesések, sziklák és úgy az egész terület lenyűgöző volt a rengeteg zölddel. Sétálgattunk és rengeteget fotóztunk, közben pedig néztük a canyoningosokat, ahogy éppen vízesésekről ugrálnak le, vagy épp csak kötélen ereszkednek. Majd itt kaptam és kóstoltam először azori banánt, ami ugyan elég kicsi, viszont sokkal finomabb, mint az általunk megszokott.

Nordeste - vízesés, a tetejéről épp canyoningosok ereszkednek

Nordeste

Meg még ez is

Innen továbbálltunk meglátogatni egy világítótornyot, ami sokkal érdekesebb volt. A lefelé vezető út meglehetősen meredek, így autóval nem vállaltuk be, ehelyett lesétáltuk azt a kb. 10 percet. A látvány itt volt a legnagyobb hatással rám aznap. Ahogy sétáltunk lefelé, élveztem a végtelennek tűnő óceán látványát és találkozását a hatalmas sziklafalakkal. Odalent pedig megcsodáltuk a világítótornyot, a kis halászházakat és a körülöttük levő csónakokat. Mindeközben olyan erős szél volt időnként, amilyennel én még talán nem is találkoztam korábban. Volt, amikor konkrétan elmozdítottak a széllökések a helyemről (ami mondjuk a lejtőn felfelé sétálásunk közben még jól is jött időnként, mert segített az előrejutásban). Ami még érdekes volt, hogy a le- és felfelé sétánk közben volt egy-egy rész ahol esett az eső és ezt elsőre nem igazán értettem, mert felhő az nem volt felettünk. Aztán kiderült, hogy az eső oka jó eséllyel a közelben levő vízesés és az erős szél kombinációja, lent ugyanis láttuk, ahogy a vízesés vizének egy kis részét a szél simán elfújja.

Az említett világítótorony fentről

Ez meg a kilátás lentről

Miután felértünk, elindultunk visszafelé Furnasba. Útközben még megálltunk egy parkkal körülvett kilátópontnál. A látványban persze most sem kellett csalódnunk: a kilátás az eddigiekhez hasonló, a park pedig nagyon zöld és rendben tartott, tele fákkal és különböző, fazonra igazított bokrokkal. A szigeten rengeteg ilyen kilátópont és park van egyébként, és nagyon figyelnek ezek rendben tartására is (tisztaság, fák, bokrok nyírása, stb.). Illetve, ezen helyek jó részén láttam ilyen szabadtéri grillező helyeket is. Ezek ilyen téglából kialakított grillek ráccsal - mindennel, és mindegyiknél volt alájuk pakolva rengeteg fa is. Szóval, az egyszeri sütögetni vágyóknak csak annyi a dolguk, hogy fogják a kis húsukat, kimennek a kedvenc helyükre és már sütögethetnek is. Miután itt végeztünk, realizáltuk, hogy eléggé elszaladt az idő, és nem biztos, hogy időben visszaérünk Furnasba, hogy még elkapjam az utolsó buszt Ponta Delgadaba. Amikor már kezdtem elveszteni minden reményt, hogy elérjem a buszomat (kb. 20 perc késésben voltunk), akkor egyszer csak két kisváros között épp sikerült azt megelőznünk. Ez eddig szép és jó, csak sajnos nem tudtuk pontosan, hogy hol fog megállni, ezért magunk elé engedtük, hogy legalább követni tudjuk. Ezután következett egy kb. 20 perces „buszüldözés”. Elkaptuk. Sikeresen hazaértem.

Az említett park

Este benéztem még a belvárosba, ahol sikerült felfedeznem a helyi plázát- és végre ennem is egy jót, ugyanis napközben erre - ahogy a napok többségén - most sem jutott idő. „Only shopping mall of the Azores” - így reklámozzák magukat. Tény és való, az Atlanti-óceán közepén egészen kevés a pláza. Ők ezt annyira komolyan veszik, hogy számomra meglepő módon minden üzletük nyitva van este 11-ig, és ez így van még vasárnap is. (Ezt egyébként értékeltem, ugyanis volt, hogy este fél 11-kor mentem ki a telefonhoz autós tartót venni.)

Random plázás vacsi..

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt