Új-Mexikó

Új-Mexikó, Tucumcari a dinoszauruszok lelőhelye

Utunk Tucumcariba vezetett, ahol a Mesalands Dinosaur múzeumot tekintettük meg, de előtte még belefutottunk egy olyan benzinkútba ami egyben egy hatalmas bolt és autós kiállító hely is volt. Nem semmi gépek vártak itt ránk, ráadásul ingyen megtekinthető a gyűjtemény, és volt olyan, amit meg is lehetett vásárolni. Adományt azért dobtam be itt is.

A városban elég könnyen meg lehet találni a múzeumot.

Lenyűgözően sok ásvány, fosszília és dinoszaurusz-lelet van a múzeum tulajdonában. Egy külön kis teremben pedig meg is nézhető, ahogy ezeket próbálják megmenteni az utókornak, tehát ha épp munkaidőben megyünk oda, akkor meg is nézhetjük, hogy min dolgoznak épp a paleontológusok. Engem megvettek kilóra.

Itthon nagyon egyszerű a képlet, ha kiállításról van szó, mert ugyebár jól nevelt gyerekként (legalábbis mi így tanultuk) nem nyúlunk semmihez, csak nézünk, olvasunk a múzeumban, de ha itt nincs üveg vagy kordon mögött valami, akkor meg lehet fogni, tapizni, ahogy én is a Triceratops bronzötvözetből készült koponyáját. Tehát a gyerekeknek is teljesen tökéletes oktatási helyszín a múzeum, ahol ha jól emlékszem 18 dollár körüli belépővel kellett számolni. Én ajánlom mindenkinek, ha arra jár, nézze meg az ammoniteszek, kőzetek és a triász korszak több tíz millió évvel ezelőtti emlékeitől elkezdve az ember megjelenéséig tartó kiállítást.

Ebédre a legismertebb mexikói kajákat ettük, burritót és tacót. Számomra ez volt eddig a legfinomabb amit valaha ettem, de édesapám nem volt oda érte.

Ismét közeledett a vihar, de Tucumcariban nem kapott el minket szerencsére. Tessék csak megnézni, mi van írva erre a régi autónak az ablak alatti részére. Légkondicionált. Hihetetlen.

Albuquerque – a kimondhatatlan nevű város

Késő délután értünk csak a szállást adó Albuquerquebe (ejtsd: Álbekörki).
Az Óváros (Old Town) még belefért az időnkbe, de már fáradtak voltunk, főleg a meleg miatt, ugyanis kint 30 fok volt, én közel 5 órát vezettem, ráadásul elég sok rosszat olvasni erről a nagyvárosról, 2023-ban bekerült a 10 legveszélyesebb város közé az USA-ban. A szállás mellett bolyongott is 7-8 hajléktalan, ráadásul nem volt zárt a parkoló, így amikor kiszálltunk már jött is oda az egyik kéregetni. Nem volt erőszakos, de azért elképesztő, hogy ezt a viszonylag drága szállást nem tudták elkeríteni. Utólag kiderült, hogy azért volt drága, mert a hőlégballon fesztivál pont ekkor kezdődött (nagyjából 500 emelkedett másnap a levegőbe, és mi láttuk Santa Féből visszafelé), így drágábban tudták kiadni a gyengébb helyeket is.

Old Town - Albuquerque

Imádják a színes, csicsás dolgokat, kicsit mexikói, kicsit indián kultúra, sok-sok ékszer és csecsebecse bolttal, étteremmel, na meg a paprikafűzérekkel.

2023.10.07 Nukleáris múzeum

A kora reggeli kapkodásban a szálláson felejtettem az egyik törölközőmet, de másnap visszakaptam kimosva, megszárítva, mivel ekkor tettük meg az első letérőt a 66-osról, és ugyanarra kellett október 8-án visszamenni.

A Nukleáris múzeum még nem volt nyitva mikor odaértünk, hatalmas parkolójában így a kevés árnyékot adó fák egyike alá beállhattam. Érdekes és számos interaktív „játékával” a tudományt ki is lehet maxolni bent, kint pedig a harci repülők, bombázók, rakéták kaptak helyet, valamint az Oppenheimer filmben is látható kisebb atomtöltet kipróbálására szolgáló szerkezet mása. A magyar Teller Ede is ott díszeleg az egyik falon bent, ami egyben büszkeség is meg szomorú is, hiszen mégiscsak az emberiség legpusztítóbb fegyverének megszületésében segédkezett, ami véleményem szerint nem szabadott volna, hogy létrejöjjön.

Ezután nagyjából 2 és fél órás út várt ránk. Pueblo de Taos az Unesco világörökség részévé vált, az indián lakosok a mai napig élnek itt, bár egyre kevesebben, és azon az épületen kívül, amit reklámoznak mindig a neten, mást nem is tudok említeni, talán a templomot, ami érdemes volt egy fényképre, bent ugyanis tilos, ahogy a temetőbe bemenni, a patakból inni vagy bemocskolni bármely módon.

A Grande Rio folyó szinte végig az út mellett kanyargott, gyönyörű a táj errefelé, ez ugyanis már északabbra található, így megfigyelhető a sivatagos sztyepp és a hegyek éles váltása, amit az őslakosok is szerettek, hiszen ahol van víz, ott élet is, kedvükre halászhattak, vadászhattak és kereskedtek.

Santa Fe – Új Mexikó ékköve

Kései ebédünket már Santa Fében ettük meg.

Majd utunkat az Assisi Szent Ferenc Bazilika (Cathedral Basilica of St. Francis of Assisi) irányába vettük, mely 1886-ban készült el, sajnos bemenni nem tudtunk, mert pont esküvő volt, de kint is láttunk annyi érdekes épületet (egy része vályog), hogy simán el lehetett volna itt is tölteni még egy napot.

A sétálóutca különféle kézzel készített csecsebecséi és méregdrága műkincsei között feltűnik egy-egy méz- vagy órakereskedő is.

Valamint itt láttam először igazi low-rider autót, a srác nagyon jó fej volt, mert látta, tetszik a kocsi, így megállt visszafelé, hogy készíthessek fotót.

2023.10.08 Vissza a 66-osra

Nagyon bőséges reggelit kaptunk Santa Fében, de ez kellett is, mert hosszú nap várt ránk. Ez volt a szállásunk, a Sure Stay Collection by Best Western szálloda.

Miután megtankoltunk ismét Albuquerque-be kellett először vezetnem, hogy visszatérhessünk a Route 66-re. Itt megint meglepően olcsó volt a benzin.

El Rancho Hotel

A törülköző felvétele után a Hotel El Rancho volt az úticélunk Gallupban. Az 1937-ben megnyílt hotel számos hollywoodi színész átmeneti otthona volt a forgatások ideje alatt, erről vált híressé.

Muszáj volt ezt a számomra művészi értékkel bíró falgraffitit vagy nem is tudom minek hívjam falfestményt megörökítenem, de a táj is tetszetős volt, következett a kicsit több mint 4 órás út vége felé Arizona!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!