Baku környéke

Tényleg kihozta egy fickó az autónkat a hotelünkhöz, eléggé ütött-kopott volt, derekasan körbefotóztam, meg bejelölgettük a papírokon, fizettünk és elindulhattunk a 2012-es évjáratú Kia Sportage gépkocsival felfedezni az ország Bakun kívül eső részét — ami kvázi egy másik ország. Dél felé indultunk, mert Gobustan volt a cél — erről ugyanis egybehangzóan állította minden netes forrás, hogy Azerbajdzsán egyik legfrankóbb nevezetességét találjuk itt, a sziklarajzokat.

És igazuk volt. Mondjuk azon már nem lepődtünk meg, hogy a látogatóközpont mellett elhajtva lehet feljutni magához a sziklarajzos területhez, hogy aztán fent kiderüljön, hogy lent kellett volna jegyet venni. De mindegy, mert utána tényleg ott vannak a sziklarajzok az orrod előtt és ezek úgy 8 ezer éve ott vannak, miközben egyik-másik úgy nézett ki, mintha az unokahúgom karcolta volna bele a sziklába tegnapelőtt.

De nem, nyilván nem, bizonyára mindenkinek más az ilyen dolgokhoz való viszonya, de az valahol egészen lenyűgöző, hogy itt 8 ezer évvel ezelőtt emberek éltek, karistolgattak ezt-azt a falba, mi meg ennyi idővel később ezt nézegetjük. 1930 körül fedezték fel a dolgot, mára már az UNESCO világörökség részét képezi. És érdemes a látogatóközpontban is tenni egy kört, mert kifejezetten nívós és modern a tárlat, meg látványosan van bemutatva, hogy melyik rajz mikor készült és mit ábrázol (többek között vagy nyolcféle állatot), ez egy maradandó élmény volt nekünk.

És a másik közeli érdekesség is, noha az totálisan más jellegű. Ezek ugyanis a sárvulkánok, ami elsőre olyan ijesztőnek hangzik, mintha Frodónak ide kéne bedobnia a Gyűrűt, pedig egyáltalán nem erről van szó. A sziklarajzokkal ellentétben itt nincs semmiféle tábla, útmutató, látogatóközpont, belépő, vagy tudod GPS-koordináta alapján, hogy merre kell menni (és nem árt, hogy SUV van alattad), vagy az útmentén néhol parkoló helyi önjelölt taxisok Ladáival jutsz fel.

A sárvulkánok cukik. Kicsik és nem veszélyesek, itt is a talaj alatt levő gáz a ludas a dologban, ami felnyomja a hideg iszapot a felszínre. Kis kráterek bugyognak körülötted, állati mókás és nagyon holdbéli egyszerre, elég sokáig elmászkáltunk közöttük. Egyébként azt mondják, hogy olyan 20 évente kitörnek a sárvulkánok és olyankor lerepül az a kupac, amit az addig kicsorgó iszap emelt kis dombocskává, egyszer valaki enyhén meg is sérült, de ez állati ritka, miközben tök egyedi érdekesség, tök jól kiegészítette a sziklarajzos programot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!