Prológus

A következő pár oldal inkább lesz élménybeszámoló, mint korrekt útleírás, de természetesen tartalmazni fogja azokat az elemeket is, amik hasznosak lehetnek olyan vállalkozó kedvűek számára, akik hasonló túra gondolatával foglalkoznak. Tételesen felsorolom a felszerelésünket, az útvonalat, a nehézségeket, valamint azokat a dolgokat, amiket máshogy fogok csinálni a következő hosszabb tekerés alkalmával.



Ötlet - Ajjaj...

Durván egy éve vettem meg a jelenlegi bringámat, és körülbelül erre az időpontra dotálható a bicajozás iránti lelkesedésem kezdete is. A hosszabb kerekezés ekkor még a 30-40 km-t jelentette, mivel a kondícióm hagyott némi kívánnivalót maga után. Hamar rájöttem, hogy ebben a sportban is, mint minden másban, szükségem van kihívásokra, és arra, minél többet hozzak ki magamból. Tekeyagd barátom által tudomásomra jutott a tavasszal megrendezett Balatonkör-túra (~230km), melyen egy nap alatt bringáztuk körbe a magyar tengert. Akit bővebben érdekel az esemény, itt talál róla egy rövid irományt. Ez idő tájt kezdett foglalkoztatni távolabbi úticélok elérése is. Első ötlettől vezérelve úgy gondoltam, nagyon jó lenne az nekem, ha eljutnék Afrikába, és régi vágyamat, a sivatagi túrát váltanám valóra. Sajnálatomra a kompközlekedést teljesen megszüntették a Földközi tengeren, egyedül Marokkó és Tunézia érhető el ily módon, de a járatok ritkák, és már ahhoz is közel ezer kilómétert kéne megtennem, hogy felszálljak egyre. A repülőgép is szóba került, de a bringa szállítására még a Malév irodában sem voltak képesek konkrét árat mondani, ráadásul Egyiptom nem kifejezetten a "Zimmer Feri turistákra" rendezkedett be. Egész konkrétan mikor előhozakodtam az utazás kiállításon a tervünkkel, a hölgy megemlítette, hogy kerékpározni nem igazán ajánlatos az egyiptomi városokban. Mikor felvilágosítottam, hogy mi a városon kívül terveztük a tekerést, közölte, hogy ezesetben a kinti idegenvezető fog minket helyben kivégezni, hogy ne kelljen a helyieknek vesződnie ezzel, neki meg utána a felkutatásunkkal :) Afrikai utam tervének elvetése után új úticél után néztem, ami hamar meg is találtam: Spanyolország, azon belül pedig El Caminó. Horvátországi "nyaralásunkat" ennek főpróbájaként éltem meg, mert sajnos idén sem idő tekintetében, sem anyagilag nem engedhettem meg magamnak egy 20-30 napos eltávozást. De ami késik, nem múlik, így továbbra is hőn áhított vágyam eljutni Roncesvallesen keresztül Santiago de Compostellába. Persze senki nem gondolta, hogy a 20-30 nap csupán a Spanyolországi El Caminóra vonatkozik. Hozzám hasonlóan éppelméjű barátom az odautat is bringával tervezi. Alpok "I'm lovin it" :)
(Szponzorok jelentkezését várom! :) )
Idő közben szereztem egy útitársat Foglalt Név személyében Ez volnék én! :P, akivel évek óta jó barátságban vagyunk (remélem mondhatom ezt utólagos jóváhagyásoddal ;) ) De csak a régi barátságra való tekintettel :U. Nyár derekán mindkettőnk számára világossá vált, hogy idén bizony nem jutunk el az Ibériai félszigetre, ezért közelebbi célpontot kerestünk. Legyen Horvátország!



Előkészületek - nem kapkodtuk el

Az időpont körülbelüli kitűzését követően jó pár hét állt a rendelkezésünkre Miután sikerült kiverni a fejéből, hogy 10-én elinduljunk..., hogy felkészítsük a bringákat, megtervezzük az utat, beszerezzük a szükséges eszközöket, tekerjünk legalább néhányszor együtt, hogy mégis lássuk, mik az erőviszonyok. Mondanom sem kell, hogy a felsoroltakból gyakorlatilag semmi nem valósult meg 22-e előtt (indulás: 24-e vasárnap). (csak hogy érzékeltessem: a táskát 23-án délelőtt vásároltam :), FN villája szintén pénteken került beépítésre).
A bekezdés rövid lenne, mivel nem tekertünk együtt, nem terveztük meg merre megyünk, és a kerékpárok összeszerelését/felkészítését is az utolsó pillanatra hagytuk, úgyhogy kettőnk pakklistájával egészíteném ki:


[C]gázégő
gyufa
kis gázpalack Ezt nem használtuk. A továbbiakban az "Ezt Sem"-ből következő "es" rövidítést használom.
hálózsák x2
békatalpak
matrac
polifoam
gumipókok
fényvisszaverők es mondhatnám, de marha jól izzasztja a csuklót :)
piros led hátra életmentő cucc!!!
első lámpa majdnem életoltó cucc, érdemes erősebbet szerezni
bringás felső x2 + rövidnadrág
láthatósági mellény x2
esőkabát x2 es
2 személyes gazdaságos sátor, 1500mm (vízállóság)
fém lábos
4 gatorade
4 kicsi, két nagy májkrém
konyharuha es
kanál *2
kés
villa *2 Neked volt mégegy villád???
sapka x2 baseball a nap ellen, ugyebár :U
sportkrém Igaz placebo, de második nap már nagyon kellett :)
szandál
törülköző x3
melegítőalsó
pulóver
pólók
búvárszemüveg
alsóneműk, zoknik Gyakorlatilag fele megmaradt, merthogy ébredéstől fekvésig tekertünk :D
Horvátország térkép x2 Na ebből értelmeset nem kapni. Ha több, mint egyszer mész, hálásabb vaktérképpel nekivágni :P
100-as papírzsebkendő
telefontöltő x2
wc papír x2
fogkefe x2
fogkrém x2
naptej x2 es pedig kellett volna!! :DDD
tusfürdő x2
deo
aminosav (350db) 1 hét, 600km +1kg, szerintem jó cucc :P
4 chillis babkonzerv ez is jó cucc, igaz? ;]
úszónadrág x2
rövidnadrág x2
bringáskesztyű x2
szigetelőszalag es
iratok x2
headset x2 es
manikűrszett es
tollak
kézpénz
lánc es
bowden x2 es
belső x4
szike es
multifunkciós szerszámok
csavarhúzó es
imbuszkulcsok es
fogó es
villáskulcsok es
láncszétszedő es
4 vegyes konzerv
2 instant tészta
4 instant leves Ilyet többet itthon sem vennék, nemhogy túrára :D
pumpa
mosószer
gyógyszerek, ragtapasz es
csipesz es
olló es
kazettás leszedő es
wd40 es
9 zacskó szőlőcukor
8 cerbona
6 sportszelet
teniszlabda
melegítő+nadrág
hosszúujjú
Pezsgőtabletta
jägeralsó x2
elemlámpa
papucs
ásványvíz: 2-4 liter /fő
szendvicsek, 1/2 kiló gyümölcs, sültkolbász
pénz
zárak
kulacsok[/C]

Tehát ezzel a felszereléssel, két bringával, két kormány-, és két 35 literes csomagtartótáskával, és egy jó adag bizakodással vágtunk neki az útnak. A drótszamarak felmálházva nyomtak ~40kilót. Na meg erősen elkellett volna egy sárga villogó, mert bőven túlméretesek voltunk, a gázégőt pl. vízszintesen a táska mögé sikerült kilógatni :DDD



0. nap

Szombat délután 5 körül Ez a 3. telefonálás 3. időpontja volt :D indultunk el Győrből autóval Nagykanizsára, kiinduló állomáshelyünkre. Mire elértük a Somlót, esni kezdett, ez kicsit megnehezítette Foglalt Név becuccolását, de sikeresen vettük az akadályt, és 9 körül elértük aznapi szállásunkat, melyet Elmoraan biztosított számunkra. Ezúton is szeretnék köszönetet nyilvánítani Neki, és a hatalmas vendégszeretetükről tanúskodó Szüleinek! Miután beszórtuk a garázsba a csomagokat, elköltöttünk egy ízletes vacsorát. "-Akkor ma megyünk bulizni, ugye?" - hangzott a közel 400km-es út előtt igencsak fura kérdés, majd a még furább válasz következett: "-Végülis..." Hát így intéztük el, hogy hendikeppel vágjunk neki másnapi megpróbáltatásainknak. Ugyan, miért ne lenne elég 4 óra alvás 120km bringázás előtt? Olyan, mint egy ateista a templomban. Ez a szertartás része. Ott kellett lennünk, különben nem lett volna mókus, se lélek, se lendület és most nem lenne ez az írás sem, mert az így csak hamis igéretekkel ellentétben lehet, hogy már első nap felgyújtottuk volna a bringákat és még mindig félörült mosollyal ülnénk a hamu felett :P



1. nap

A 9-es ébresztőnek kifejezetten nem örültem, de hajtott a tény: ma van a nagy nap. INDULUNK! Kinézek az ablakon, esik. Ó, nee... Mondom hitetlen. Szóltam jó előre, hogy az időjárást elrendezem, azon ne főjjön a feje... Sebaj, megnéztük a térképen, merre érdemes elindulni, nekiláttunk a csomagok felszerelésének, vettünk szendvicsnek valót, megettük az ebédet, és megnéztük a vízilabdadöntő végét. Időközben az időjárás is kegyeibe fogadott minket, dél körül kisütött a nap, Na ugye?! így lassan, de biztosan közeledett indulásunk pillanata.

Hűséges útitársaink :]

Dél magasságában érzékeny búcsút vettünk szállásadóinktól, majd Letenye felé vettük az irányt. Ügyesen sikerült felrögzíteni a csomagokat, A csomagodat. Csak Nagykanizsán 3x álltunk meg. Kutya-macska, Tyúk-tojás, Flow-gumipók... így az első 25km-en "csak" ötször kellett miattuk megállni. A határig vezető út két szempontból is kilógott a többi közül: motoros felvezetésben és meghajtásban is :D részesültünk (by Elmoraan), valamint találkoztunk az egyetlen emberrel rajtunk kívül, aki hasonló kaliberű túrát csinált. A szlovén srác Balatonon nyaralt, és hazafele tartott valahova Ljubljana környékére, de útközben elmesélte, hogy már Izlandot is körbekerekezte. A faluban elváltak útjaink, még a határig elkísért minket önzetlen motorosunk, majd elköszöntünk, és nekivágtunk a nagy horvát valóságnak.

"Toppon vagyunk"




A búcsú

Kicsit kellemetlen meglepetés volt egyből az elején, hogy a határátkelés után egyszerűen nem volt lehetőségünk elkerülni az autópályát, ami ugyan szinte forgalommentes az első lehajtóig, mégsem éreztem, hogy itt lenne a helyünk. Kicsit kellemetlen meglepetés volt, hogy korántsem az útminősége, a forgalom nagysága vagy az időjárás a fontos, hanem hogy milyen tábla díszeleg az út mellett ;] Az út egészére jellemző, hogy igyekeztünk a következő szempontok alapján megválasztani az útvonalat: legyen minél rövidebb, minél kisebb a szintváltozás, és lehetőleg kisforgalmú. Ezért aztán Gorican, majd Prelog (micsoda kocka név) micsoda kocka, hogy észreveszi! :DDD érintésével eljutottunk Ludbregbe. Itt egyből a közönség segítségét kértük a gyér táblázottság miatt. Meg is találtuk az erre legmegfelelőbb egyént Pontosabban eddig csak nőknél tapasztalt kiirthatatlan ösztönösséggel megcélozta a falu Sanyiját(by Üvegtigris), én meg csak a fejem fogtam, mert szólni kár lett volna:

:)

Aki természetesen se angolul, se németül nem tudott megszólalni, viszont 5 perc érthetetlen nyelvű útbaigazítás után fogta magát, felpattant bringájára, és intett, kövessük. Kb 35km/h-val szeltük át a várost emberünk kondenzcsíkját követve, míg végül megállt, és intett: "Erre!"

Upsz, erre talán mégse... Sanyikaaaa!!!

Újratervezés. A táblát megpillantva kissé elbizonytalanodtunk, ezért megkérdeztünk egy helyi családot is, hátha kellemesebb utat ajánlanak a "makadám"-nál. Nagyon kedvesek voltak, beinvitáltak minket az udvarra, majd egészen a tengerig berajzolták, merre érdemes menni. Kaptunk hájastészta-szerűséget, vizet, és pár kedves szót, majd a kérdéses útkereszteződésig elvezetett minket az egyik középkorú hapsi autóval, kb 40-nel, itt már éreztük, hogy jobb, ha ehhez hozzászokunk... Megköszöntük a segítséget, és folytattuk utunkat Varazdinske Toplice felé. Vasárnap lévén gyér forgalom mellett haladtunk, 6-10% emelkedők (s néha lejtők) nehezítették utunkat. A várost elérve az autópályával párhuzamosan vitt tovább az utunk. Faluról falura haladtunk, majd egy felüljáró után hirtelen tábla: behajtani tilos, 200m. HM? Haladunk tovább, egyszer csak elfogy az út! Murva, kavics, és 10-12% körüli emelkedő látványa tárult elénk. Pont arra jött egy autó, megkérdeztük hát, mire számíthatunk, ha tovább megyünk:
"-Öö, it's only 6 kilometers. Bye."
:D Déliek...
Hát ebből a "sziksz kilómítörsz"-ből lett közel egy óra, míg a csúcsra értünk:

6kms




Kezdett hűvös lenni




Sötétedik




Innen már lejteni fog

Sudovecbe érkezvén már jócskán leáldozóban volt a nap, ezért bementem, és megkérdeztem a pultos kislányt, hol a kemping. Merthogy eredeti terv szerint ebben a városban(laktak vagy 300an, éljen ismét a térkép!) töltöttük volna az éjszakát...
"-Kemping? Az sajnos nincs a környéken."
"-Akkor hol tudjuk felállítani a sátrat? Esetleg nincs erre alkalmas hely?"
"-Everywhere!"
Köszi :). Inkább megyünk tovább, megmutatta merre jutunk ki az autópályával párhuzamosan haladó útra, mi pedig továbbmentünk. Természetesen a lehető leghullámosabb utat ajánlotta (Visoko felé), ráadásul közben nézegettünk is, nincs-e sátrazáshoz megfelelő hely, és többször megálltunk kérdezősködni, de sehol egy kemping, hotel, apartman 2nm egyenes talaj, ahol fel lehet verni egy sátrat :U. Aztán a vaksötét közepén reménysugár csillan akad egy motel Zágráb elött, nem is messze, 8km. Jól érzékelteti a látási viszonyokat, hogy az útról letértünk véletlenül egy betonüzembe, mert nem láttunk szinte semmit (csak a halovány zseblámpát sikerült előhalászni + piros villogót). Mikor kiértünk az E71-esre, ittunk egy forró csokit és megmosakodtunk, hogy kicsit felfrissüljünk, bár a 7-8 fokos levegő amúgy sem engedte, hogy elbágyadjunk.Persze arról mélységesen hallgatunk, hogy a forró csoki után feláll és közli, hogy kezet mos, majd 1 perc múlva visszaül. Pár vontatott perc, majd deja vu, elmegy kezet mosni. Megint. Hát jó. Elsétál a tánctér felé, közben egy közömbös pillantást vetek a jobb kezünknél nyíló mosdóajtóra. Visszatérőben a kutató tekintet hirtelen felcsillan, amint belefut az ajtón posztoló kalapos figurába, aki az urak jelzés helyett szorult, az amúgy mellékhelységet rejtő nyilászáróra. Ekkorra megértem, hogy utitársam nem csupán a kint már láthatóvá váló lehellet miatt didereg, de tényleg sokat kivett belőle az esti ramazuri. Jó lenne egy ágy :U Itt megkérdeztük, milyen messze az apartman:
"-8km."
Majd kerekeztünk az éjszakában 20-25 percet, és még mindig sehol semmi. Feltettük szokásos kérdésünket egy újabb kocsmában:
"-15km."
Jött a válasz. Majd pár kilóméter múlva újra megálltunk:
"-8km."
Kezdett a helyzet kínos lenni, de mit tehettünk? Röhögtünk egyet, és mentünk tovább.
Ez a röhögtünk egyet fejlődött a túra végére "És?"-é. Mélyebb lélektani elemzéseket kerülve, olyan ez, mint a holtpont, csak kicsit elnyújtva. Nem tudod, hogy igazán a test adta fel a küzdelmet vagy a lélek és melyik visz tovább, aztán kezd kikristályosodni, hogy ami tovább visz, az a bicikli, ami szenved az a test, ami pedig a megtörtség ellen gőzerővel és cinizmussal küzd, na az a szív. Szerencsére este 10 körül el is értük a szállást, még jó, hogy nyitva voltak... (bár pont bevizesedett az összes csomag) Kétágyas szoba 200kuna/éjszaka, ki is vettünk egyet. Lelkiállapotunk szemléltetésére elmondom, hogy az !összes! cuccot egy fordulóval sikerült felvinni a szobába, bár a lépcsőzéssel voltak gondok.

Ki mondta, hogy tilos tésztát főzni gázégővel :D

A nap a végéhez közeledett, fürdés, majd kaja, egyikünknek sem kellett altató...
120km a napi táv.

2. nap

Igyekeztünk a második napot kicsit kipihentebben kezdeni, ezért 8 - 1/2 9-es kelést céloztunk meg, fizettünk, felpakoltunk a bringára, majd indultunk Zágráb felé.

Reggeli potyautas




Fedél volt a fejünk felett




Nagyobb rutin a pakolásnál

Egy gyenge óra tekerés után megálltunk reggelizni (hambi: ~20kuna, 8 szendvics: ~40kuna), és elkészítettük az aznapi szendvicseket. Hamarosan elértük Zágráb külvárosának határát, innen kicsit megváltoztak a menetkörülmények, volt pár kátyú, de töredéke annak a mennyiségnek, amivel itthon találkozhatunk. A várost elég hamar átszeltük, ehhez kellett FN Pesten szerzett közlekedési jártassága.Ami persze ott és akkor meglehetős megbotránkozást váltott ki törvénytisztelő barátomból, hiszen a város az igazi dzsungel, ahol az alkalmazkodás, a helyzetfelismerés és a gyors döntések, misztikus ködbe burkolják és teszik ez által formálhatóvá az amúgy rideg szabályokat :)

Jövünk!







Száva part







Óvakodj a járdától, mert ilyen helyen kell átemelni a bringákat :P

A városból kiérve... Pff... A legjobb sztorikat kihagyja... A számolatlan formás combról nem teszek említést, esetleg ha szépen kéritek tesz be képet, de:
Zágráb. Főváros vagymi. 4 sávos út. Még nem igazi reggeli csúcs, de azért autók szép számmal. A lámpás kereszteződésben a mellékutca felől mesealak tűnik fel. A traktoron ülő öreg horvát egész lénye sugározza a világba való beletörődést, azt az elmosott határt ami a bölcsesség és a mókásság között húzódik. Ha ő nem a viccekben megjelenő székely öregember, akkor senki. A lámpa vált a traktor elindul, ellentétben a pótkocsival, ami legyőzhetetlen akadályt állít a keresztutca forgalma elé. Az egyre erősödő dudaszóról és kiabálásról a bácsi sztoikus nyugalommal nem vesz tudomást. A bal kanyar sikerül, s valami csoda folytán a traktor elé vetödő öngyilkosok megérkezése előtt az utca újdonsült sztárjának tudatába hirtelen betör a külvilág. Persze ne gondoljunk rémületre, ez az a pont a viccben, mikor az öreg székely biccent, majd megadja a frappáns választ. Az öreg a kanyarodás ívét megtartva fordul vissza az elveszett kellékért. Nem várjuk meg a végkifejletet haladunk tovább.
A városban újabb "mókás" jelenet. A gépem legfontosabb frissítése az új "aszfaltgumi" 1.8as szélesség a 2.2-essel szemben. Markáns, rá kell döbbennem. Többek között ez az új tökéletesen illeszkedik a villamossín árkába. Mivel az autopilot magától aktiválódik, erős konfrontációba kerül a tudatommal. Minden akadályt legyőző Neoként kiszabadítom az első kereket a fogságból, ám ekkor új szereplő kapcsolódik be a küzdelembe. Az erősen inogó kerékpár kilengését a hátul terpeszkedő 50kg csomag úgy érzi, hogy tudná fokozi és azon nyomba neki is lát-e műveletnek. Mikor kezdem belátni, hogy az egyensúly visszanyeréséért folytatott harc elég kilátástalan, okos enged mottóval kihozom egy döntetlenre. A bringa borul, én állok, bár a gumipókoknak hála mégis ő kelt összeszedett benyomást. Én a hiénákat megszégyenítő röhögéssel hessegetem el a gondolatot, hogy majdnem sikerült korai véget eszközölni a túrának. Mire a város népe ocsudna felmarkolom a bringát és a napszemüveget, majd hajtunk tovább.
A városból kiérve elég nagy problémával találtuk szembe magunkat. Körös-körül autópálya, nagyjából 20-25km kerülőt jelentett volna visszamenni, és más úton kijutni a városból, ezért megkérdeztünk két helybélit, hova tovább.
"-Where are you going?"
"-To the seaside!"
-"Niiice!" :)
Közölték, hogy itt nincs más választásunk, el kell mennünk a következő lehajtóig, majd onnan újra szabályosan folytathatjuk utunkat. Pár perc hezitálás után úgy döntöttünk, kockáztatunk, és elsurranunk a leállósávon. Mivel én kicsit "parásabb" jellem vagyok, arra gondoltam, megyek elöl, és diktálom a tempót. Meg is lett az eredménye: 7km 11 perc alatt... De az autópályás mutatványt senkinek nem ajánlom, egyrészt tilos, másrészt életveszély. Szerencsére nem volt nagy forgalom, és nem kellett kereszteznünk utat.

My way or the highway

Miután kikeveredtünk a "veszélyzónából", Karlovac felé vettük az irányt. A 40km-es szakaszon útfelbontások sorozata lassította a forgalmat, így nagyjából azonos tempót tudtunk tartani az autókkal. FN fékében rakoncátlankodott a rugó, de hamar sikerült megoldani a problémát, így késő délután érkeztünk meg a városba. A másnapi elemózsia beszerzése után elkezdtünk érdeklődni, merre van a környéken kemping. A következő mondtatok hangzottak el:
Járókelő1:
"-Just turn left after 500m, and there will be the camp."
Járókelő2:
"-There is no camp here. But there is one in Duga Resa, 10km from the center."
3 fiatal bringás:
"-ÖÖ, yes. ÖÖ, go Mcdonalds, turn left, öö, you go up, you go down, and this is it." :D
Járókelő3:
"-There is no camp in Duga Resa. Ask the policeman."
Rendőr1:
"-There is a nice camping in Plitvice." :D
"-But we heard, there is another one in Duga Resa."
"-O yes, there is one."
Járókelő4 adott megfelelő útbaigazítást, az első "10km from here" óta eltelt 8km, majd megpillantottuk az első "Camp 10km" táblát, 5km-rel később a másodikat, 3km-rel később jött két "5km-es", aztán csak mentünk, és mentünk, végül 22km táv után érkeztünk meg, elcsigázva, sötétedéskor. "Gyorsan" feldobtuk a sátrat, vaksötétben toltunk két babkonzervet kenyérrel és kolbásszal, megcsináltuk a másnapi tízóraikat, fürdés, fekvés. Éjszaka elég hideg volt, 5-8 fokra saccolom a hőmérsékletet. A fürdő tiszta, kultúrált, vizesblokk szinte új, kézmosófolyadék, kéztörlő, kellemes csalódás, ráadásul 94kunába került az éjszaka kettőnknek sátorral. Hamar elaludtunk, hosszú nap volt ez is, 123km a megtett táv.

Épülőben a sátor




És a fotós mit csinál?

3.nap

Hamar "kidobott minket az ágy", 7 körül talpra "ugrottunk", majd bosszankodva konstatáltuk, meghiúsult a korai indulás, mert minden csupa víz, beleértve a bringát és a sátrat is. Kiteregettük hát amit kellett, összerámoltunk, reggeli rutin, fogmosás, málházás, 10körül sikerült is elindulni. Megnéztük a térképet, és úgy ítéltük, a hegyekben ér majd minket az este, így megkérdeztük a recepciós csajt, nem tud-e azon a környéken kempinget. Sajnos ott nincs, (én azt hittem korábban, az az ország nagyrészt az idegenforgalomból él, de rá kellett jönnöm, hogy ez csak a tengerpartra igaz) de nyugodtan menjünk oda bármelyik hotelhez, hátul biztos megengedik, hogy éjszakára felállítsuk a sátrat. Majd hozzáfűzte az ekkor még értelmetlennek tünő: "Good luck!"-ot :) Megköszöntük az információkat, és nekivágtunk a harmadik napnak. Ahogy elhagytuk a kempinget, megdöbbentünk, micsoda gyönyörű helyet hagyunk itt... :) Meg az éjszaka folyamán a mienk mögött felállított 3 sátorban 7 pár formás holland lábat...

Frissen, üdén




A kemping reggel




A hangulat fagyos, de reményteljes :)




Végre reggel van! Ugy Te is örülsz? :)




Útra készen




nagyban - nagyban




nagyban - nagyban


Más ember egy hetet eltölt ilyen helyen. Mi viszont tekertünk tovább, mint a gép! :D

Nekiveselkedtünk tehát a harmadik napnak. Titkon azt reméltem, hogy ügyesek leszünk, és elérjük estig a tengert, Mert egy hülye, 0 realitás érzékkel :) De belőlem is kihozza és így marad jobbára alul a realitás :P ekkor viszont még nem számoltam azzal, hogy az első 90km-ből 70 (!!!) emelkedő lesz... Ezt a tényt tapasztalati úton megszerezni viszont elég keserves. Nem csak a fáradtsággal kell megküzdeni, hanem azzal is, hogy néha egy óra alatt alig haladtunk 10km-t, de majdnem megszakadtunk. A táj gyönyörű (lenne, ha nem csak a continental gumi mintázatát bámulnám révetegen), marékszámra tolom be a szőlőcukrot, minden egyes kanyarnál abban reménykedünk, hátha nem emelkedő jön. De az. Délre már olyan állapotban vagyunk, hogy jobban görcsölünk, ha kicsit lejt az út, mert az azt jelenti, hogy "ezt" a magasságot még egyszer meg kell mászni. Így telnek az órák, mire délután egy lesz, már elcsigázva állunk meg egy ~800 méter magasan levő étteremnél. Menü: főtt pulykamell, tört krumpli, valami spenótszósz, csalamádé. Mennyei! Itt gondolom a pincérlányra gondol, aki valóban édes teremtés. Nem kimondottan szép, de annyira aranyos, hogy már csak ezért is eltöltenél vele egy éjszakát. Kenyeret is eszem, hogy minél több kaját vigyek be a szervezetembe, majd tolunk fejenként két palacsintát, és haladunk tovább. Gyakorlatilag még az ecetet is megitta az asztalról úgy, hogy az elöző emelkedőn termelt be egy zacskó szőlőcukrot és szerintem utána alattomban még egy cerbonának is a végére járt :D ( üdítőkkel, desszerttel együtt ~50kuna / fő)
Idáig egész jól haladtunk, innen két út közül válaszhattunk. Az egyik 15km kerülő a gerincen vagy hegyen-völgyön egyenesen(ez ráadásul a kislány szerint csak a falukba visz, nem csatlakozik vissza a 3mas útra. Nyilván a hosszabbat választjuk. Alig haladunk. A fáradtság legtisztább tükröződése a beszűkűlés. Az alapvető ösztönök ellenében szitokszó köt még valamennyire a civilizációhoz. Szó mi szó, gyilkos érzés, mikor azt látod, hogy gyakorlatilag a látómező legmagasabb pontján vagy a pofánröhögve a fizikát emelkedik az út elötted. Kicsit távolabb tekintve egy szomszédos csúcson magányos ház áll és valami gonosz sugallat hatására a csontjaidban érzed, hogy felmegy oda is az út. És felmegy b+ :)
Valószínű a horvátok mitológiája realistább és hazafelé jártunk az Asgardjukban is, igaz ők nem a Bifrösztöt, hanem vonatot használnak erre. Más logikus magyarázatot nem találtunk a világ tetején lévő állomásra, ahol egy bakterházon kívül másnak nyomát sem láttuk, se további épület, se út, mely odavezetne, csak a végtelen erdőben elvesző sínpár. A düledező falak lehet nemes belsőt takartak, névtáblára nem emlékszem, de lehet, hogy halvány betűkkel Valhalla állt az ajtó felett :)

Most tagadnak ki a gyúrós topicból ;)




Emelkedő




nagyban - nagyban




nagyban - nagyban




Jól vagyok




Még szerencse, hogy ma is világosban érünk oda - valahova :P

Este 1/2 8 körül érkezünk meg Delnice-be, kemping természetesen itt sincs Ellenben ahogy beérünk a városba egy Monica Belluccival vetekedő testű szőke fut át előttünk az úton egy elkóborolt labdáért. A sportpálya ahonnan kigurult a hotelé. Szabad ágyuk nincs. Szőkékkel meg nem osztozunk! Punktum. , a hotelek pedig épphogy szembe nem röhögnek, mikor megkérdezzük, felverhetnénk-e valahol a sátrat. Ezen a környéken egy kétágyas szoba 40-45 €. Körbenézünk, hátha horogra akad egy olcsóbb szállás, de eredménytelenül töltöttünk el közel egy órát. Úgy döntünk, továbbmegyünk, még szürkület van, és talán már lejteni fog, valamint Rijeka is bő 30km a térkép szerint. Így hát csak tapostuk tovább a pedálokat, jöttek az újabb emelkedők, lejtők, de legalább már egészséges arányban, a levegő hűvössé vált, és vészesen sötétedett, ezért hamarosan felszereltük a lámpákat (nekem egy fehér előre, FN-nek egy piros hátra), felvettük a melegítőnadrágokat, pulcsikat. Déli népek. Elágazás. Egyenesen Rijeka, jobbra Lokve. Nyilván megyünk tovább egyenesen. Egy jó km-re újabb elágazás, ugyanazok a táblák. Haladunk egyenesen majd várostábla: Lokve. Már nem tudunk nevetni. Ellenkezőleg - már csak nevetni tudunk. :) Róttuk tovább a métereket, egyszer csak egy rendőrautó áll be elénk. Na, gondoltam magamban most vége, ezek itt minket lelőnek, de legalább vége a szenvedésnek. :) Viszont ahelyett, hogy megálltak volna, mentek lassan előttünk, villogóval, majd bevártak minket, és újra. Ezt a mákot! De nem, mégis megállnak az út közepén. Én vagyok elöl, FN még odakiáltja:
"-Ne engedd szóhoz jutni őket, kérdezd meg, hol van kemping!"
Így is tettem, majd készségesen közölték, hogy Rijekában van, jó utat kívántak, majd odébb álltak. Pár perc múlva kiderült, egy túlméretes szállítmány kísérői voltak, ami tisztes sort halmozott fel maga mögé. Öröm az ürömben, hogy tudtunk a konvojjal haladni, ráadásul az autók is sokkal biztonságosabban kerültek el minket. Persze semmi nem tart örökké, 1/2 óra után sajnos nem tudtuk tartani a tempót, leszakadtunk. A terepet így utólag extrém veszélyesnek nyilvánítom, aki már járt arra, tudja, miért: sok helyen vagy függőleges kőfal, vagy 30centi padka mellett 30-40 méteres szakadék, a szél helyenként felerősödik, máshol egyáltalán nem fúj. Tetézi ezt, hogy jócskán van erdős rész, ahol még annyit sem látni, mint tisztább részeken. Ez a rész kerülendő, még nappal is! Az, aki esetleg hasonló túrával próbálkozik, - mindenképpen erre jön, mert a hegyekből valahogy le kell jutni - feltétlenül ellenőrizze a fékeket, főleg a szerpentines részeken igen óvatosan jöjjön, ÉS SEMMIKÉPPEN NE SÖTÉTBEN!!!
Az őrangyalaink igen éberek voltak, mert élve lejutottunk onnan még aznap este. Ez nem túlzás, komolyan nem csinálnám meg többet, vagy csak világosban, és sokkal lassabban!
Másvilág. Majdnem és valóban. Egy ilyen túra igazi kikapcsolódás a szó legszorosabb értelmében. Eltűnik a napi rutin, a megszokott tájak tárgyak, küldetésed lesz és ettől egészen máshogy látod a világot. Ez hozzásegíthet ahhoz, hogy kiderüljön kik is vagyunk valójában, hiszen a változó háttér előtt, maradhatunk önmagunk vagy elengedve az irányítást sodródhatunk a körülmények játékaként. A felelősségtudat, a tartás, az emberség próbái ezek a pillanatok, amikor meg lehet mutatni valójában mennyit érsz. Fölös kifogás később a fáradtságra vagy másra hivatkozni és akkor sem ér semmit, ha valami visszaránt a valóságba, komor, véres képet festve a lepattogott máz alatt. Napsütésben bárki meglátja a fényt, kevesebben tudják tisztelni a zivatar mintázatát. Hát jöjjön a zuhanás és lássuk mennyire hajlik meg súlya alatt az ember: Volt egy kis esés is, egy macska nagyságú kő volt az út közepén, amit természetesen nem vettem észre a sötét miatt, így kb 40-nel borultam egyet. eredmény: dagadt tenyér, lehorzsolt láb, elszakadt kormánytáska. A bringára erősített csomagok a helyükön maradtak (mert profin voltak felkötve :) ), pár perc sokk után folytattuk is az utunkat, immár sokkal óvatosabban. Az élmény elhalványul, a "Túléltem", "Élek basszus" nyomát egy mosoly őrzi, s a tudás, hogy mi nem arról döntünk, minek mi az ára, hanem, hogy megéri-e számunkra :) Este 11 volt már, mire leértünk Cavle elé, megálltunk egy kamionos étteremben, és feltöltöttünk magunkat egy kis fehérjével/szénhidráttal. A pincér hölgytől megkérdeztük, nem tud-e szállást, nagyon készséges volt, egyből telefonált, és szólt, hogy eljön értünk a házigazda. Fél órán belül meg is érkezett autóval egy hölgy, és szólt, kövessük, csak 3km a háza. Persze mondanom sem kell, hogy ez is 40-nel tolta a golfnak, úgyhogy leizzadtunk, mire megérkeztünk, de legalább ilyen késő órán is sikerült tetőt szereznünk a fejünk fölé. Az apartman teljesen új, gyönyörű fürdő, minden tiszta, 40€-t fizettünk, amit akkor nem is sokalltam, inkább örültem, hogy kisebb sérülésekkel ugyan, de megúsztuk a nagyobb gondokat. Fürdés után kábultan zuhanunk 1/2 1 tájt az ágyba, túl hosszú volt ez a nap, ideje már aludni... A mai táv: 128km.

4.nap

Cavle (Jezero) faluból indulunk tehát immár tényleg a tengerhez, kb egy óra lejtő után meg is érkezünk Rijeka (Fiume) belvárosába. Az úton gyönyörű a kilátás, sziklák, szurdokok, szerpentinek, viaduktok és alagutak tarkítják a képet.

Megreggelizünk, és felkeressük azt a kempinget, ahol négy éve sátraztam. A kilóméteróra állása szerint 390km-t tettünk meg Nagykanizsától. Bejelentkezünk, felállítjuk ideiglenes lakhelyünket, főzünk levest (kicsit híg lett :D) és kicsit darabos :D, konzervet, majd álomra hajtjuk fejünket, végre megérkeztünk. A kemping amúgy Rijekától 10km-re fekszik, neve Preluk, és abban annak az öbölnek a partján fekszik, ami Opatija és Rijeka között helyezkedik el. 100-120 kunát fizetünk éjszakánként, ami nem is vészes, ha a fürdő nem lenne ótvar penészes, nem csak 2 angolwc lenne (azokban is alig lehet megfordulni, annyira szűkek), és nem csak egy 50 méteres partszakaszon lehetne megközelíteni a tengert.
Úszkálás után fura mehetnékünk volt, úgyhogy fogtuk magunkat, és eltekertünk Opatijába, körülnéztünk, fagyiztunk, dumáltunk, egyszóval volt egy kis lazítás. A nap vége eseménytelenül telt. Itt tennék említést két magyar lányról. Egész túra alatt midnenki közvetlen, segítőkész. Igen, ők a kivételek. HP mód ezerrel. Hallom magyarul beszélnek odagurulok, kérdezem, nem tudják-e hol a kemping. A kiscsaj olyan megvettéssel a hangjában válaszolta, hogy "Mi nem ott lakunk!", hogy nem tudtam pofánröhögjem, elküldjem haza vagy csak simán hagyjam faképnél. Azért elköszöntem.
Aztán gyakorlatilag aludtunk 12 órát :)
Ezeken a bekezdéseken jól látszik, hogy ő tényleg tekerni jött. Nyaralni nem tud, rövidre is vágta ezt a részt :)
Nina. Ezt csak azért írtam, hogy legyen nyoma. Neki ;)

Sátrunk




Strand




Istria by night




Haha, nagyon vicces

5.nap

Reggel eltekertünk Moscenicka Draga-ba, de az ottani kemping semmivel sem volt jobb, mint Preluk, ráadásul nem is közvetlenül a tengerparton helyezkedett el. Strandolás után tekerés Medveja-ba, ahol gyönyörű a sátrazóhely, új vizesblokkok, igényes kivitel, csöndes környék... Gondolkozunk rajta, hogy átköltözünk, aztán elmaradt a dolog. Én egy órát aludtam a köveken :), addig FN strandolt és felfedezte a környéketIszonyat jó hely. Egy hegyi patak folyik be a tengerbe, az édes a sóssal, a meleg a hideggel, mint egy izgalmas szeretkezés, csak itt a víz a főszereplő. Hmm... , majd indultunk vissza a főhadiszállásra. Este ismerkedés a strandon egy horvát csapattal, majd kiderül, hogy egy magyar lány is van a közelünkben egyedül. Ő elmeséli, hogy stoppal ért le Rijekába Budapestről cirka hat óra alatt (???), és abból tartja fent magát, hogy karikatúrákat rajzol esténként Opatijában 40kunáért. Mik vannak... Például füves cigijei, amikből gyors egymásutánban el is szív kettőt egyedül :DDD

Gyakorlás

6.nap

Kezd körvonalazódni a hazajutás mikéntje. abban teljesen egyet értünk, hogy nem szeretnénk feltekerni a gyilkos szerpentineken, egyszerűen lelketlen szenvedés lenne, és töredékét tennénk meg annak a távnak, amivel normál időben haza kéne érni. Ezért aztán úgy döntöttünk, tömegközlekedésre váltunk, felírtuk Rijekában, mikor mennek vonatok Zágrábba, majd rögtönzött városnézésre és FN-nek hosszabb nyeregcsőért indultunk. Ebéd után visszatértünk Prelukba, strandolás után pedig nekiálltunk összeszedni a csomagokat, mert másnap 1/2 5-össel, a béta terv szerint pedig a 1/2 8-assal akartunk elmenni. Kifizettük a számlát (mindenkinek amennyi jár... :) ), ami ugye 320kuna körül lett volna, de szerencsénkre a srác a recepción közölte, elég, ha csak két éjszakát fizetünk... \o/ Utolsó vacsora a tengerparton, fogmosás, és alvás következett.
Bejártuk a várost(Rieka, mondom mégegyszer!), helyi étterem, kikötő, egész délután Nina, ez meg az, ilyen apróságok, említésre sem méltóak... DE NEMSOKÁRA TEKERÜNK JUHÉÉÉ!!!

nagyban - nagyban




nagyban - nagyban




nagyban - nagyban




nagyban - nagyban




nagyban - nagyban




Rijeka térképe (nagyban)




Netcafe - OWN3D :D

7.nap

Természetesen nem keltünk fel 6 előtt Én felkeltem kétszer. Egyszer még este 10kor, mikor sms-em jött, aztán fent is maradtam, mert a szomszéd sátorban(~1,5m), a srác képtelen volt 1,5 óra alatt eljuttatni a csúcsra a barátnőjét. Aztán menetrendszerűen 3kor. Kérdéssel fordultam utitársamhoz. "-Fel bírsz kelni? -Persze!" Mire elmeséltem az sms-t(160 karakter max!!!) már jött a dártvéder effekt köhh-huuhhh, ennyit a 3mas kelésről..., így maradt a béta terv.:) Feldobáltuk a bringákra a maradék holmit, és elindultunk az állomás felé. Fejenként 94kuna volt a vonatjegy, (talán adtak valami kedvezményt, mert kevesebbnek néztek minket 25 évnél Vagy azért, mert kértem? Ki tudja?!). Kerékpárszállító-kocsi természetesen nem volt, sőt az információnál is azt mondták, nem kell fizetni a bicajokért, ezzel ellentétben a kaller még két kerekenként 64 kunát leakasztott rólunk. Most már semmi nem érdekel, csak jussunk valahogy haza. Egy moravicei átszállást követően 1/2 1-kor érkezünk meg a horvát fővárosba. Ismerős terep, gyakorlatilag érzésre megyünk, és nem is rosszul. Elfogyasztunk egy mekkmenüt egy óra alatt, hiszen úgyis az elöző napival megegyező idő áll rendelkezésünkre 30km-el nagyobb távot letekerni :) Közöltem, hogy válthatnánk útirányt és mehetnénk Varasd felé, ami reálisan elérhető úticél aznap és nem utolsóképp látványosság a környék. Aztán rájöttem, hogy a 400km-ből annyi maradt meg, hogy a continentál gumiköpenyének barázdáiból meg tudom mondani másodpercenként hányat pislogva lehet morse-ban kiolvasni a himnusz szövegét, szóval..., majd irány HAZA! A helyet, ahova az első nap 9 óra tekerés után érkeztünk, 4 körül érjük el. Kicsit fel kéne pörögni, hogy ne éjszaka érjünk Nagykanizsára... Ráadásul úgy számoltunk, hogy barátnőmék, akik aznap indultak el Zadarból haza, amikor elérnek minket, átveszik a cuccot, így még esélyesebbé vált volna a szombati érkezés. Sajnos az autópálya még nem az igazi a befejezetlen alagutak miatt, ezért jóval előbb értünk ahhoz a ponthoz, ahol utoljára érintettük a pálya vonalát. Sudovecben egy csapat gyereket kérdezünk, merre tovább, és (kb mint valami filmben horror, amiben az eldugott falu elfajzott lakói friss húst szimatolva gyűlnek a főtéren), 7-en 7 felé mutattak. :)

Azért nagy nehezen megtaláltuk a megfelelő "utat", és haladtunk tovább. Felküzdöttük magunkat a "6km" hegyre, majd le, és csak jöttünk, és jöttünk... 25-30km/h-s átlagokat. Nemhiába, haza mindig gyorsabban jön az ember. :) Még egy laza verseny is belefért 20km-rel a határ előtt, biztos nem néztek minket hülyének 100km után csomagokkal 40 fölött tépni, és versenyezni... Be kell vallanom, hogy itt a végén már eléggé szét voltam esve, mivel gyakorlatilag ebéd óta csak szőlőcukrot ettem és vizet ittam. Már ameddig egyáltalán volt... Csodák csodája, még világosban értünk Letenyére, ahol ettünk egy óriáspizzát, amíg megjött értünk Elmoraan a Kalos-sal. Ha nem látom, ma sem hiszem el: befértünk hárman, bicajostul, csomagostul... Ilyen kocsit akarok! :) Hogy igazi keretet teremtsünk túránknak, természetesen még aznap elmentünk ünnepelni. Ez az időszak kicsit zavaros nekem, túl fáradt voltam már mások is voltak ezzel így a discoban, csak ők nem a fáradtság miatt, én viszont hiányoltam a Jump around-ot a zenei kínálatból, ami többek között hozzájárult az aláírásom megszületéséhez :DDD, de az biztos, hogy másnap 11kor keltünk, majd mindketten vonattal tértünk haza... (+5 óra :P)

Utószó

Bár az írásból nem biztos, hogy mindig kiérződik, személy szerint nagyon jól éreztem magam egész héten, rengeteget hülyéskedtünk, sikerült minden kérdésben meghozni olyan döntéseket, amikkel mindketten elégedettek voltunk. Nem tudom, útitársam hogy van vele, de akarva sem találhattam volna jobbat Nála. Örülök, hogy jól kijöttünk egymással. (Személyiségeinkről csak annyit: ha Belőle ment volna kettő az útra, második nap kinyírták volna egymást, ha belőlem, második nap kinyírtuk volna magunkat. :) ) Szeretnék akár ide is, de leginkább távolabbi tájakra eljutni ily módon, mert élvezem a kerekezést! Ha akad jelentkező, akár csapatosan is. Igazából nagy szerencsénk volt végig, de beláttam, kicsit jobb tervezéssel elkerülhető lett volna a nehézségek nagy része, ámbár nem tudhattuk, milyen utunk lesz, és mekkora távot vagyunk képesek megtenni naponta. Az idő végig csapadékmentes volt, ezt tartom talán a legnagyobb pozitívumnak, mert pár nap eső nem csak macerás, hanem az ember kedvét is letöri. Jó érzéssel tölt el, hogy kihoztam magamból azt, amire képes vagyok, és nem vallottam kudarcot magam előtt. Állóképességből van még mit javulni, de úgy érzem elfogadható szinten teljesítettünk!

Ha megkérdeznék, belevágnék-e még egyszer, ugyan ezekkel a feltételekkel, habozás nélkül rávágnám: hát persze! :) Utolsó nap reggel szintén ezt mondta, aztán hallottátok volna délután :D

Az út számokban

Összes megtett út: 600km
Átlagsebesség: 21,1km/h (ami csak nem akart nőni, hiába szakadtunk meg)
Legnagyobb sebesség: 65,1km/h
Költségek: 35 000Huf/fő
Defekt: 1 (már a kempingben reggelre leeresztett)
Probléma a gépekkel: 1 (első -fék rugója kiugrott)

Az útvonalak napi bontásban megtalálhatók szintkülönbség-diagrammal a következő linken: katt.

Köszönetnyilvánítás - ezt már nem muszáj elolvasni :)

Először is szeretném megköszönni Foglalt Névnek, hogy vállalkozott velem a kerekezésre, valamint azt, hogy nagy türelemmel viselte a hülyeségeimet. Elmoraan-nak és kedves Szüleinek óriási vendégszeretetét, Édesapámnak, hogy levitt minket Nagykanizsára, Édesanyámnak segítségét, és azt, hogy nem kötötte az orromra: halálra izgulta magát. :) Én a maciknak szeretném megköszönni, hogy végig zokszó nélkül kitartottak mellettünk, még akkor is, ha néha porba hullottak :R