Cyberpunk, Chippin In

Nem vagyok sem ember, sem gép | csak a kettő között valami pép | forró szerelem, frankó dinamó | tenyerelj a gombra, eressz szabadon. – írta: Cifu, 5 éve

Maximum Mike, az R. Talsorian Games és a Cyberpunk

Michael Alyn Pondsmith 1954. április 14-én született egy katonai családban, apja a légierő tisztje volt, édesanyja pszichológus – így 18 éves koráig a világ több pontjára is eljutott, ahova éppen édesapját vezényelték. Ezután a kaliforniai Davis egyetemen diplomázott grafikusként illetve viselkedéskutató pszichológusként. A kollégiumi évei alatt kezdte el a Traveller tudományos-fantasztikus szerepjáték szabályait átírni – magát a játék történetét és hátterét imádta (később az egyik legjobb szerepjátéknak nevezte a világon), de a játékmechanikáját szörnyűnek tartotta, így megalkotta a saját változatát, amit Imperial Star-nak nevezett el. A kollégiumi évek másik említésre méltó eseménye volt, hogy itt ismerkedett össze későbbi feleségével, Lisával, akivel később újra összejött, és 1982-ben meg is házasodtak.


A Mekton borítója - hát... nem egy esztétikai remekmű, lássuk be

Egyik első munkahelye egy szoftvercégnél volt, ahol japán és európai (főleg Apple II gépre kiadott) számítógépes játékok amerikai piacra való kiadásával foglalkoztak, Pondsmith pedig ezen játékok dobozait illetve kézikönyveit tervezte és írta, mivel pedig az akkori kor csúcstechnikája volt a keze alatt, és beletanult a kiadványszerkesztésbe, afféle hobbiból nekiállt egy saját játék szabálykönyvén dolgozni. A világ háttere egy Mobil Suit Gundam mangából származott (mivel a kanji írásjeleket nem ismerte, így a képek alapján egy saját történetet talált ki hozzá), inspirációt pedig további japán animációs filmek illetve képregények adták. A Mekton című táblás társasjáték társszerzője Mike Jones volt, és viszonylagos ismeretlenségük ellenére meglepően sikeres lett. Emiatt pedig Pondsmith döntő lépésre szánta el magát: ezzel szeretne inkább a jövőben foglalkozni, és ehhez megalapította saját cégét, az R. Talsorian Games-t 1985-ben. Még ebben az évben kiadták a Mekton szerepjáték változatát, majd az elkövetkező években folyamatosan további szerepjátékokat tervezett, mint a Teenagers from Outer Space (igen, a Tinik a Világűrből, ez is anime illetve manga-inspiráció), vagy a Mekton II. Ezeknél egy új, közös játékmechanikát fejlesztettek ki, amit Interlock System (~ egymásba illeszkedő / moduláris rendszer), ez lett az R. Talsorian Games játékainak alapja kisebb-nagyobb módosításokkal az elkövetkezendő években, sőt, gyakorlatilag a napjainking. Ennek fő eleme az, hogy egy D10-essel (vagyis 10 oldalú kockával) való dobás, plusz egy képesség (skills) vagy tulajdonság (stats) értékét súlyozza a rendszer. Érthetőbben: alaphelyzetben egy 2 és 20 közötti célszámmal lehet meghatározni az adott feladat nehézségét (a 2 a legalapvetőbb dolgokat jelenti, a 20 az emberfeletti teljesítmény kategóriája, később persze a játékmechanika fejlődött...), a dobás eredményével pedig azt, hogy a karakternek sikerül-e az adott feladatot teljesíteni. Az Interlock később nem csak 10, hanem 6 oldalú dobókockát is használatba vesz, de inkább másodlagos feladatokra (például sebzések meghatározásánál).


Sam Liu egyik rajza a CP2013 és CP2020 szabálykönyvből

Így jutunk el oda, hogy Mike Pondsmith leginkább a Szárnyas Fejvadász c. filmtől, illetve a Neurománc könyvtől vezérelve a Cyberpunk stílust képviselő szerepjátékot ír meg többedmagával (Colin Fisk, Will Moss, Dave Friedland és Scott Ruggels), majd adja ki 1988-ban. Az elnevezése ugyanakkor nem túl fantáziadús, Cyberpunk: The Roleplaying Game of the Dark Future (vagyis: Kiberpunk: A sötét jövő szerepjátéka) lett, de később nem hivatalosan mindenki a játék háttérvilágának dátuma alapján Cyberpunk 2013-ként hivatkozik rá. A dobozban árult csomag tartalma három könyv (Welcome to Night City (Üdvözlünk Night City-ben), amely a világot és Night City-t mutatja be, a View from the Edge (kb. A csúcsról lenézve), amely a karakteralkotás és fejlődés dolgait foglalja össze, illetve a Friday Night Firefight (Péntek Esti Tűzharc), amely a harcrendszer szabályait foglalja össze, ezek mellé két dobókocka és karakterlap-minták. Említést érdemel, hogy a világ hangulatát nagyban meghatározta Sam Liu grafikus képregényszerű rajzaiból jó pár (illetve hát őszintén szólva túl sok rajz mondjuk nem volt az eredeti Cyberpunk 2013 és 2020 szabálykönyvekben...).


A Cyberpunk 2020 borítója

Miközben sorban jöttek hozzá a kiegészítők, 1990-ben napvilágot látott a Cyberpunk 2020, amelyben a címéből fakadóan immár a 2020-as évben járva játszhattak a játékosok, miközben a szabályok egy része a tapasztalatok és a visszajelzések alapján módosítva lett (valamint pár téren „javították” a történelmi hátteret, mivel ugye az eredeti játék még a hidegháborús történelemre épített). A háttértörténet, ami a Cyberpunk 2013-ban még csak skiccszerűen volt felvázolva, immár részletes és kidolgozott lett, ideértve a cégeket és a főbb karaktereket.


Mókás rajz Mike Pondsmithről, hosszú ballonkabátja zsebeiből a mesélők (játékmesterek)
piszkos húzásainak tárházát feltárva

Az első kiadás itt is dobozban volt (szabálykönyv, két dobókocka és karakterlapok), majd ennek elfogyása után a V2.0 kiadás következett, ami egy minimálisan átdolgozott szabálykönyvet takart csak, kockák nélkül, a karakterlap-minták pedig a könyvben kaptak helyet (ahonnan legfeljebb fénymásolni lehetett). 1992-ben kijött a V2.1, amely egyfelől egy csomó elütési és grammatikai hibát javított, illetve a CP2020 olasz kiadásába pluszként beletett (az olasz Starlibri kiadó által megrendelt) grafika át lett emelve – ez az, amit ma általánosan CP2020 szabálykönyvként ismerünk.


Az egyik olasz eredetű rajz a CP2020 szabálykönyvből

A CP2020 lett gyakorlatilag az R. Talsorian Games ékköve, mind szakmailag, mind eladások szempontjából Pondsmith és csapatának remekműve, alapvetően ez adta a kiadó fő bevételi forrását. Érdekesség, hogy ugyan több „központi karaktert” is idéz a szabálykönyv (afféle hangulatteremtés célzattal), de maga Pondsmith Maximum Mike néven közvetlenül az olvasóhoz szól, így hamarosan ez afféle alteregóként rá is ragadt.
A Cyberpunk szerepjátékokról még lesz szó később, tehát most részletekbe nem megyünk bele.

// A Cyberpunk 2.0.2.0. (hé, így van a borítón!) az alfa és az omega. Meg a króm. Pont.
// Ez a Bibliánk! Na jó, nem, mert azért vannak bajai, de tény, hogy a maga nemében kult a cucc.
// ____________________________________________________________________________Cifu

A gőzhenger nem lassított, 1992-ben kijött a Dream Park szerepjáték, ami az azonos című novella hátterére épül. 1993-ban a Cybergeneration a Cyberpunk 2020 folytatásaként érkezett, ennek alaptörténete egy nano-vírus kiszabadulása, amely a felnőttek nagy részét kiirtotta, míg a fiatalok jó részének szuper-képességeket adott, egyébként pedig a játékmenetet drasztikusan leegyszerűsítették (ami a kritikusok szerint nem vált előnyére). 1994-ben kijött a Mekton Z, ami a Mekton sorozat elvi befejezése lett (gyakorlatilag nem, több fejlesztő is hozzá lazán kapcsolt kiegészítőket vagy világokat, esetleg külön játékokat épített rá), ugyanebben az évben jön a Steampunk stílusú Castle Falkenstein, amely teljesen új játékmechanikát (kártyás és kockás elemeket) hozott el. A Cyberpunk 2020 sikerét azonban nem sikerült megismételni, az egyre telítődő szerepjáték-piacon pedig bizony kihívásokkal teli lett a kiadó élete, így újra az anime alapok felé fordult a cég.


A Bubblegum Crisis szerepjáték borítója

1996-ban a Bubblegum Crisis, 1997-ben az Armored Trooper VOTOMS, majd 1999-ben a Dragonball Z szerepjátékok érkeztek, mindegyik a címében szereplő anime alapjaira építkezve – a grafikák pedig általában egy-az-egyben a rajzfilmekből és a hozzájuk készült promóciós anyagokból lettek átemelve. Egy új játékmechanikát, a Fuziont fejlesztettek ki hozzájuk, amelyhez az 1996-ban kiadói szerződéssel kapcsolatba került Hero Games szerepjáték-fejlesztő csapat nyújtott segítséget (a Hero Games azonos játékmechanikára építve egy sor szerepjátékot adott ki az 1980-as évektől kezdve...). Miközben ezek némi jóindulattal középszinten teljesítettek, a tehetősebb kiadók gőzhenger módjára letarolták a piacot, a Cyberpunk legnagyobb konkurense a FASA által kiadott Shadowrun lett, amely a klasszikus Cyberpunk világot vegyítette fantasy elemekkel, így például a törpe, elf, ork és troll fajok is megjelentek a mágia mellett. A Shadowrun túlragyogta a CP2020-at: amíg az utóbbihoz összesen két regény jelent meg, addig a Shadowrunhoz összesen 40; amíg az első komoly CP számítógépes játék a CP2077 lesz, a Shadowrun világában ezen sorok írásáig nyolc játékban volt lehetőség kalandozni (a teljesség kedvéért: 2007-ben egy J2ME játék már kijött, a Cyberpunk: The Arasaka's Plot). Ettől függetlenül a maga szintjén a CP2020 a sikeresebb szerepjátékok közé tartozott, folyamatosan jöttek ki a kiegészítő könyvek hozzá, bevételt jelentve a cégnek.

// Azt el kell ismerni, hogy a Shadowrun nem véletlenül lett népszerűbb:
// rengeteg novella (amik magyar nyelven is elérhetőek) segített a világba olvadni,
// a szabálykönyvekben több és igényesebb illusztráció meg festmény adta meg az alaphangulatot,
// miközben a promócióra is jobban odafigyeltek....
// _____________________________________________________________________Cifu

Csakhogy eddigre az R. Talsorian Games-t is elérték a klasszikus szerepjátékok iránti érdeklődés bezuhanása miatti pénzügyi problémák, a hajdan meghatározó TSR (a D&D illetve AD&D kiadója) vagy a FASA (a Battletech és Shadowrun kiadója) is megroppant, hozzájuk képest kvázi családi cégként működő RTG (Mike mellett felesége Lisa, illetve később fia, Cody is a cégnél dolgozott már) is kénytelen volt szembenézni a tényekkel, és 1998. február 15-én bejelentették, hogy a szerepjáték-fejlesztést részmunkaidős feladattá minősítik át.


Pondsmith mint Steel, a Mechwarrior

Mike-ot 2000-ben a Microsoft-hoz vették fel játéktervezőnek (game designer), de például a Mechcommander 2 című játékban ő adta a Steel hívónevű Mechwarrior hangját, és egyben videóbejátszásait is vele vették fel. A 2003-ban X-Boxra megjelenő Crimson Skies: High Road to Revenge című játék fejlesztésében vett részt. A The Matrix c. film sikere után próbálkozott a Microsoft berkeiben egy játék változat fejlesztéséhez támogatást szerezni, de ez zátonyra futott, majd mikor 2004-ben megtudta, hogy a Monolith egy ilyen játékot fejleszt, lelépett hozzájuk a Microsofttól, és a The Matrix: Online játékon dolgozott a megjelenés utáni tartalomfejlesztésben.


A Cyberpunk v3.0 szabálykönyvből pár grafika, nem vicc, tényleg ezeknek kellett volna feldobnia a könyvet, és megadni az alaphangulatot...

Eközben a háttérben dolgozott a Cyberpunk harmadik kiadásán, ami Cyberpunk V3.0 néven jelent meg 2005 legvégén (vegyük észre, hogy a Cybergeneration-t ezzel rögtön zárójelbe is tette...), ebben már a Hero Games-szel közösen fejlesztett Fuzion játékmechanikát használták, amelynek a célja az egyszerűbb, gördülékenyebb játékmenet biztosítása. A V3.0 (finoman szólva) vegyes érzelmeket váltott ki a rajongókból, többek között amiatt, mert Pondsmith a könyv képanyagához lefotózott bábukat használt fel (részben G.I. Joe, mivel ekkoriban éppen ilyenek gyűjtése volt a hobbija, illetve így volt a legolcsóbb), de az egész szabálykönyv szörnyen volt szerkesztve (voltak elemek, amelyeket egy-az-egyben átmásoltak a CP 2020 szabálykönyvből, csak abban éppenséggel olyan részre hivatkoztak, ami az új könyvben már nem ott volt) és emellett olvashatatlanra sikerült (fekete és zöld színben). Ha ez még nem lenne elég, a történetbe is hatalmas logikai bukfenceket sikerült belecsempészni, arról nem is szólva, hogy a Fuzion megítélése is inkább negatív, mint pozitív volt a játékosok részéről. Nem volt egy sikertörténet, na...

// A háttértörténetről annyit, hogy egy számítógépes vírus tönkretette az összes számítógépet
// (hogy a hálózatra nem kötött gépeket hogyan... azt nem tudni), egy nano vírus pedig elpusztította
// az összes papírt, ezek miatt pedig pontosan azt sem tudni milyen évet írnak
// (ezért is hivatkoznak rá nem hivatalosan Cyberpunk 203x-ként).
// A régi kasztokat kidobták, és mindenféle szörnyű alternatív kultuszok vannak helyette,
// az egyik (micsoda meglepetés!!!) hatalmas emberszerű páncélruhákba (olvasd: Mechák)
// bújt tiszta és rendezett manga-rajongók. Vagy mik.
// Ez egy fércmű, Csumba, ne szépítsünk rajta...
// ____________________________________________________________________________Cifu

A CP V3.0-hoz kijött még pár kisebb kiegészítő könyv, de az RTG egy időre innentől visszavonult. Pondsmith a Washingtoni DigiPen magánegyetemre ment el tanárnak, illetve azért a társasjáték / szerepjáték-találkozókon rendre fel-feltűnt. A változás szele 2012-ben jött el: a CD Project Red fejlesztőcsapat (amely ekkor már túl volt a sikeres The Witcher 2: Assassins of Kings című játék kiadásán) meghívta Lengyelországba, hogy egy, a Cyberpunk 2020-on alapuló számítógépes RPG játék fejlesztése kapcsán tárgyaljanak. Pondsmith és a CDPR megegyezett, és 2012 végén bejelenti utóbbi a Cyberpunk 2077 című játékot. 2013 elején bemutatásra kerül egy teaser trailer, illetve nem sokkal később egy Pondsmith videó, amelyben a játék megszületéséről beszél. Oh, és újra kiadják a CP2020-at, verziószáma V3002.2...

Az R. Talsorian Games (RTG) pedig feltámad, az egyik első jele ennek, hogy indítanak egy közösségi gyűjtést a Kickstarteren, amely a Mekton játéksorozat következő változatának kifejlesztését célozza. A Mekton Zero a kevésbé dicsőséges példája az ilyen pénzgyűjtő akcióknak: eredetileg 2013 decemberére ígérték meg a játék leszállítását, és 20 ezer dolláros határt szabtak meg – aminek a két és félszeresét sikerült begyűjteni. Aztán nagy csend. Mike Pondsmith eközben (legalábbis saját bevallása szerint) évente több alkalommal is kiutazott a CDPR-hez a CP2077 fejlesztésének kapcsán szükséges megbeszélésekre.


Geralt karakterlapja a The Witcher szerepjáték szabálykönyvéből

A csendet 2015-ben új bejelentés törte meg: az RTG (elsősorban Mike fia Cody Pondsmith) készíti a The Witcher asztali szerepjátékot, amit 2016 közepére szándékoztak megjelentetni. Az viszont egészen 2018-ig várat magára, noha végül a vélemények inkább pozitívak, mint negatívak róla – ám a szabályok elsőre bonyolultak és nehezen érthetőek, a játékmechanika a 30 éves Interlock (vagyis a CP2013-zal és CP2020-szal hellyel-közzel azonos), és meglehetősen sok benne a következetlenség, logikátlanság, átgondolatlanság (az RTG védelmében azért hozzá kell tenni, hogy szinte minden komolyabb fórumon figyeltek a játékosok kérdéseire, és igyekeztek azokra korrekt választ adni).

Még 2018-ban bemutatják a CP2077 játékmenet-bemutató videóját, és Pondsmith üzenetet küld a Mekton Zero Kickstarter oldalán, hogy bár nagyon szeretné a játékot befejezni, de az elmúlt időszakban nem tudott erre időt szakítani, így visszatérítik mindenkinek a támogatást (5 évvel az indulás után...), és ha mégis megjelenik egyszer, a korábbi támogatók utólagosan, kárpótlásként megkapják azt ingyen. A hype érdekessége lett, hogy az eBayen megjelentek ügyeskedők, akik akár 300 dolláros áron kínálták a CP2020 szabálykönyvet - amit az RTG 30 dolláros áron kínált...


A 2018-as játékmenet-bemutató videó

2019 júniusában, az E3-on bemutatásra kerül egy új trailer videó, az RTG pedig bejelenti, hogy 2019 augusztusában kiadja a Cyberpunk Red szerepjátékot, amely a Cyberpunk 2020 és Cyberpunk 2077 közötti időszakot „magyarázza” el, illetve lehetőséget ad játszani benne. Megint érdemes megjegyezni, hog a CP Red figyelmen kívül hagyja a Cybergenerationst és a CP 203X-et. Kicsit később kiderül, hogy nem egy „teljes értékű” szerepjátékot adnak ki, csak egy úgynevezett "Beugró Csomagot" (Jumpstart Kit), amiből komplett részek hiányoznak, és eléggé le van egyszerűsítve minden benne – tudatosan azért, hogy a szerepjátékos múlttal nem rendelkezők is hamar belerázódjanak. A szabálykönyv ugyanakkor egész elemeket, blokkokat emel át a CP2020-ból és a CP 203X-ből. Érdekesség, hogy a CP Red elnevezés bőven a CDPR-rel való kollaboráció előtt megvolt, a „belső elnevezés” ugyanis arra utalt, hogy ez esetben a szabálykönyvet és a „világot” alapvetően a vörös szín határozza meg, míg az „előd” CP 203X-et a zöld (és így a belső elnevezése Cyberpunk Green volt).


A 2019-es 'Deep Dive' bemutató videó

Mike pedig felkapott lett, ügyesen használta ki a médiaszerepeket, úton-útfélen feltűnt a különféle Cyberpunk 2077-es interjúkban, rengetegen szelfiznek vele a különféle Conokon, és láthatóan élvezi is a népszerűséget...

// Tegyük szépen hozzá, hogy oltári nagy mázlija van Pondsmithéknek azzal, hogy a CDPR pont
// az ő szerepjátékukat szemelte ki arra, hogy a The Witcher széria után alapanyagnak használják a
// következő játékukhoz. No nem mintha a Cyberpunk 2020 amúgy nem érdemelné meg,
// de annyi és annyi hasonlóan (vagy még jobban) kidolgozott szerepjáték-világ készült az
// 80-as és 90-es években, hogy azért bőven lehetett miből válogatniuk...
// ____________________________________________________________________________Cifu

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt