Első oldal

Ezt a leírás azért készült, mert bár mindig mindenhol hangoztatom, hogy a Debian az egyik legjobb Linux disztribúció, most megkaptam a fejemre, hogy túl keveset segítek. Egy ismerősöm telepítési gondjait oldottam meg, és ezeket szeretném most ismertetni.

Itt most tartozom egy vallomással. Egy nagy bajom mégis van a Debiannal, ez pedig a telepítője. Sajnos lenne mit változtatni rajta. Szóval ezt a rendszert nem azért szeretjük, mert két perc alatt fel lehetne telepíteni, hanem mert ha egyszer készen van, akkor már nincs vele gond, amíg szét nem esik a gép alatta. Úgy gondolom, a valamivel hosszadalmasabb telepítés megéri cserébe a megbízható működésért.

Itt az elején még megjegyezném, hogy nem kívánok teljes telepítési útmutatóval szolgálni, abból van épp elég. Én csak pár sarkalatos kérdést szeretnék tisztázni. Kezdjünk is neki.

Egy laptopról van szó, és a házban az internet egy router segítségével van megosztva, WPA2 titkosítással. Elég hétköznapi összeállítás ez, sokaknál van hasonlóképp. Kábeles összekötési lehetőség macerás, és átállítani sem nagyon akarja senki, tehát az volna ideális, ha ezen keresztül lehetne telepíteni. Itt van mindjárt az első nagy gond, hiszen a Debian telepítő nem ismeri a WPA2-t. Ez sajnos már a Debian 6 megjelenésekor sem ártott volna, de a jelenlegi legfrissebb, Debian 7 beta1-es telepítője sem igazán csinál vele semmit. Marad tehát a harmatgyenge WEP, amit ma már normális ember nem használ, vagy egy kis trükközés. Van itt még egy apróság, amiről szót kell ejteni. Ebben a Linux disztribúcióban az alapelvek nem engedik meg, hogy a hivatalos telepítőkészletben legyen bármi ami nem szabad software, ezért a Wi-Fi driverek sincsenek benne. Használhatunk tehát nem hivatalos ISO-kat, de én most erre nem térek ki. Letöltjük tehát a hivatalos, első CD ISO-t.

http://cdimage.debian.org/debian-cd/6.0.5/amd64/iso-cd/

A DVD is lehetne, de ebben az esetben elegendő a CD is. Jótanácsként azt javaslom mindenkinek, hogy ezt az image-et másolja fel egy pendrive-ra. Linux alól ezt megteheti egy „dd” parancsal, Windows alatt viszont a „win32diskimager” segít. Ezek az ISO-k már bootolhatóak közvetlenül ilyen módon is, nem kell semmilyen extra program. Ha valakinek mégis jobban megfelelne a „hagyományos” módszer, annak az „unetbootin” nevű programot kell letöltenie.

Most meg kell néznünk, milyen Wi-Fi van a laptopban. Aztán elmenni ide:

http://packages.debian.org/source/squeeze/firmware-nonfree

És letölteni a megfelelő csomagot, vagy az egész pakkot. Amennyiben az unetbootin-t használtuk, akkor az azon lévő „firmware” könyvtárba bemásolni az összes szükséges deb fájlt, amit letöltöttünk. Ha az image-et közvetlenül írtuk ki lemezre vagy pendrive-ra, akkor ezt valamilyen más külső eszközre kell tenni, mint ha csak Windows driver lenne :)

Akkor most dugjuk be a lemezt, vagy a pendrive-ot, és jöhet a boot. Normál vagy grafikus installt választunk, annak semmi jelentősége, én a normált szoktam, gyorsabban haladok vele. Válaszoljunk szépen a kérdésekre egészen addig, amíg a hálózat konfiguráció nem jön. Itt, ha már felmásoltuk a firmware-t a Wi-Fi-hez, akkor nem jelenik meg az ablak, ami kérné. Ha nem tettük, akkor most két lehetőségünk van. Vagy megadjuk neki amit akar, pl. bedugunk egy másik pendrive-ot ahogy én is szoktam – van egy külön drive-om amin sok fontos okosság van, ami kellhet gyakran – vagy nem, és majd a telepítés után tesszük ezt meg.
Ha odaadjuk, akkor láthatjuk, ahogy elkezd pislákolni a Wi-Fi. Ezt követően elkezd majd DHCP-t keresni, és megkérdi, melyik hálózati kártyáról akarunk szeretnénk kimenni a netre. Nos, bármelyiket választhatjuk, mert esetünk nincs semmi jelentősége. Ha a wlan0-t választottuk, akkor kér majd SSID-t, meg WEP jelszót, csak nyomjuk tovább üresen, majd válasszuk a hálózat beállításának elhalasztását. Ezután végezzük el a particionálást, és az egyéb kérdésekre is feleljünk egészen addig, amíg nem jön a csomagválasztás. Itt csoportokra bontva láthatjuk, hogy miket lehet feltelepíteni. Tulajdonképpen ez a „tasksel”, amit bármikor elindíthatunk a kész rendszeren. Most ne jelöljünk be rajta semmit, csak az alap rendszereszközöket, és laptopot, majd fejezzük be a telepítést.

Reboot után bejelentkezünk rootként, és megpróbáljuk életre kelteni a Wi-Fi-t. Ha eddig a megfelelő Wi-Fi drivert nem adtuk volna oda a telepítőnek, akkor most jött el az ideje. Pendriveról, vagy akármi másról a „dpkg -i csomagnév.deb” megoldja ezt a gondot. Most jön a kapcsolódás. Kell tudnunk természetesen a router SSID-jét, és a jelszót. A következő parancsot gépeljük be:

„wpa_passphrase ssid jelszó > bbb”

Én most bbb-t írtam, de akármi más is lehet, ebbe a fájlba kerülnek az adatok, amik a kapcsolódáshoz kellenek. Most jön a

„wpa_supplicant -B -i wlan0 -c bbb”

Előfordulhat hogy kell egy „-D” kapcsoló is, ami a driver nevét adja meg, de Debianon, egyetlen Wi-Fi kártya esetén még soha nem kellett. -arch -on pl. a „-Dwext” szinte mindig kell. Ha nem kaptunk semmi hibaüzenetet, és a Wi-Fi pislákol, akkor már csak IP cím kellene, és minden jó lenne.

„Dhclient wlan0”

Ezt ha túl hamar adjuk meg, és még nem tért magához a Wi-Fi, akkor lehet, hogy hibát dob; akkor próbáljuk újra. Ha megvan, akkor már van net. Roppant ügyesek vagyunk, gyakorlatilag most már csak a csinosítás van hátra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!