Bangkok – első felvonás

Bangkokban reggel landoltunk. Nagyon izgatott voltam, milyen lesz az első ázsiai metropolis. Maga a reptér teljesen modern, acél- és üvegépület. Még sosem voltam Európópán kívül, így gyermeki kíváncsisággal vártam, hogy felcsendüljön előttem a város forgalma.

Pénzváltás után rögtön magasvasútra szálltunk. Alig álltunk a lábunkon harmincvalahány órányi fennlét után. Egyre közelebb került hozzánk a város reggeli forgataga. Ahogy kiszálltunk a magasvasútból, elmúlt minden érzésem, ami miatt pár órája még nem akartam elindulni az Egyesült Királyságból.

Forgalom egy magasvasúti megállóból

Ami elsőre megcsapott, az a meleg. A helyi télből bizony a 30 fokba csöppentünk, ami nagyon jól esett.
Ekkor még GPS hiányában voltunk. Egy helyi étteremben egy lányt megkérdeztünk, merre kell mennünk. Sajnos rossz irányba terelt minket, de utána gyorsan eltájékozódtunk és busszal megtaláltuk a szállásunkat. Feltettünk egy offline GPS-t, ami egész utunk során hatalmas segítséget nyújtott a navigálásban.

Szállásunk teljesen átlagos volt, Márk még Angliában foglalta. Késesünk miatt egy nappal későbbre kellett átrakni a foglalást. Márk már Indiában felhívta a hostelt, aminek köszönhetően nem kellett egy plusz éjszakát kifizetnünk. Itt találkoztam először a tus/WC koncepcióval. Elsőre kicsit sokkolt, hogy ha túl vehemens lenne a székletürítés, akkor gyorsan le is tudsz tusolni, de hamar megbarátkoztam a gondolattal.

Standard ázsiai WC-tus kombó

Este kicsit bolyongtunk a városban, de azért ahhoz túl fáradtak voltunk, hogy akármi komolyabba belekezdjünk. Másnapra hagytuk a királyi palotát, az alkony templomát, valamint egy mozizást. Ám előtte megvettük a vonatjegyünket Chiang Maiba. Alvó vonattal mentünk, ami 13 órakor indul Bangkokból és 15 órányi zötykölődés után ér be a 700 km-re levő városba.

A királyi palota gyönyörű és hatalmas buddhista templomegyüttes. Kellett is neki pár óra, mire körbejártuk. Ezután átkompoztunk az alkony templomához, ami éppen átépítés alatt állt.

Királyi palota

Ebéd után kimentünk a plázákhoz. Rengeteg autó, kivilágított plázák, magasvasút, magasjárda(?) (nem tudom, így van-e értelme fordítani a skyline-t). Az egész totál ellentéte a belváros stílusának, mintha egy másik városban lettünk volna. Moziztunk egyet, ahol, mint kiderült, leadják a thai himnuszt minden film előtt.

Királyi palota

Vacsora, alvás. A thai kaják valami eszméletlen jók. Rizs, rizstészta, rengeteg gyorsan pirított zöldség, csirke, sertés, tengeri herkentyű (utóbbit nem kóstoltam, ha rágondolok valami polipra, nem jön meg az étvágyam). Nagyon laktatóak, finomak, egészségesek és hihetetlenül olcsók. Valamint nagyon sok helyen lehet friss gyümölcsből készült shake-et és juice-t venni, ami a pokoli hőségben frissítő.

Nem lehet egy vonzó állás a villanyszerelő

A kávé olyan, mint Európában, a pia nem olcsó, sőt viszonylag drága, tejtermék pedig ritkásan kapható. Az ország teli van 7/11-ekkel, ahol azért nyugati dolgok fellelhetőek bőven, meg egyéb szupermarketek is vannak, de az utcai árusoknál és a sufniboltokban nem nagyon kapni őket.

Amúgy Bangkok érdekes város elsőre. Pár gondolat. Rengeteg szegény része van a belváros közepén. A belváros mellett nagyobb csatorna, amiből orrfacsaró bűz áramlik. Mellette a régi épületeket bontják le, és folyamatosan újul meg a város. Nagyon nagy lehet a kontraszt akár két egymás melletti utca között is.

A belvárosban rengeteg a fehér, de kintebb is akadnak. A helyiek elég sötétbőrűek, még a Vietnamiaknál is jóval barnábbak. Az átlag thai elég alacsony; mi masszív teremtésnek néztünk ki, ameddig egy német meg nem jelent mellettünk. Viszonylag kevés elhízottal lehet találkozni. A thai nők pedig nagyon szépek. Arcvonásaik nem annyira markánsan keletiek, mint például a kínaiaknak talán.

Alapvetően nem tűnnek stresszesnek a thaiok, biztos lassabb az élet, mint nálunk. A thai köszönés pedig egész különleges. Elsőre nem tudtam, mit hajlonganak itt, bár tetszett, hogy hajbókolnak a fehér embereknek, nem kellett külön mondani nekik. Komolyra fordítva a szót, nem fogom itt leírni a részleteket, a lényeg, hogy más gesztusokkal és más köszönéssel közelítesz meg embereket, attól függően, hogy szerzetesek, nálad fiatalabb/idősebb, és úgy általánosságban milyen "tiszteletreméltó" valaki.

Csatorna a belváros közepén

Utcai árusok

Hétfőn megreggeliztünk, majd elindultunk az állomás fele busszal. A belváros annyira tömött volt, hogy akár gyalog is odaértünk volna, no de mindig kényelmes, ha nem kell a hőségben cipelned a csomagot. Pláne, ha a busz ingyen van. Nem tudom, hogyan választják ki, melyik busz ingyenes. Vártam az ellenőrt, hogy kifizessem a jegyünket, mire egy helyi úr hátulról szólt, hogy ez bizony ingyenes. Még jobb.

Bangkok utcái buszról

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!